Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-07 / 151. szám

7y * ;• • :•' • » • Tizenhatodik év

folyam 151 szare. Csütörtök Pápa. 1921 julius 7. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előíizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. A női választójog. A megalkotandó választójogi reformmal kapcsolatban sok szó esik most a nők választójogáról, melynek jogos, vagy jogtalan lehetőségéről nagyon külőmböző vélemények vannak forgalomban. A valódi helyzet az, hogy a magyar nő, aki ma már minden társadalmi osztály munkájának részese lett és az anyagi kényszer folytán belesódrodott a kenyérkeresés kötelezettségébe, egyszer állt már a választási urnák előtt és igy könynyen megállapítható, hogy a külömböző felfogások mditója egyedül a teljesítmény, amely a külömbözö felfogásúak táborát ez egyszeri megnyilatkozásával erősítette, vagy gyengitette. Legyünk őszinték és ismerjük be hit és fajszeretet jobbára érzelmi momentumok, amelyek főként a gyengéd női sziv termékeny talajában tudnak erősödni és közvetve a gyermekben még hősökre is számithat, kik félnek tehát a női lélek megnyilatkozásától a választási urna előtt, tán a keresztényszociális felfogás, amelyben hit és fajszeretet erösebb mindennél, amely békét és nyugalmat igazi szociális alkotásokkal akar biztosítani ennek a nemzetnek és erre a nemes törekvésre honnan kaphat erőt, támogatást, harcos tábort, ha nem a női lélek megértő finomságától, mely ha nyomorról, szenvedésről, igazságtalanságról van szó, önként, a Gondviseléstől sugallva kész segíteni még lemondás árán is. Ki meri állítani, hogy egy ilyen átélt világpusztulás, annyi magyar fájdalom, annyi magyar könny bekövetkezhetett volna, ha Schlachta Margitok is benn ültek volna az 1914 parlamentjében, A női lélek szociális érzéke annak veleszületett tulajdonsága és ki állithatja az ellenkezőjét, hogy a legutóbbi borzalmas pusztulás után nem a szociális alkotásokra, a kisemberek védelmére, a nyomor és társadalmi igazságtalanságok enyhítésére, megszüntetésére van legégetőbb szüksége ennek a nemzetnek. Kevés átlátással megállapítható, hogy itt megint liberális oldalról fuj a szél, mely épen a szociális alkotásoktól félt a múltban és rombadöntőtt egy virágzó nemzetet. Ezt értsük meg mindnyájan és ne próbáljuk, a hosszú nyelv tréfájával elintézni a kérdést, itt most újból a nemzet sorsáról van szó, amelyet a szivén hordozni minden magyarnak legszentebb kötelessége. Ezt értsék meg a főkép a magyar anyák és leányok és iparkodjanak érvényesíteni azt a női erőt, melyet Isten tán azért vetett a magyar nő szivébe, hogy részese lehessen nemzete újjáépítésének nemcsak a társadalmi és családi életben, hanem az államélet minden egyéb megnyilatkozásában is, kérjék, sőt követeljék minden kormánytól, minden párttól a nőkre is érvényes választói jogot. „Csonka Magyarország — nem ország, egész Magyarország — menyország". Felelős szerkesztő : NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) A Tisza-pör felbérelt hamis tanuja. Budapest, jul. 6. Gadó István dr. elnök a Tisza-pör mai tárgyalásán tovább folytatta Naphegyi Mihály kihallgatását. Az elnök megkérdezi, igaz-e, hogy a katonai kihallgatás előtt nővére megkérdezte tőle, miért avatkozik a Tisza-ügybe, mikor arról semmit sem tud? Tanu: Ez nem igaz. Elnök : Ön azt mondta nővérének, hogy ettől a vallomástól függ egész jövője. Tanu : Erre nem emlékszem. Elnök: A katonai főtárgyaláson látta ön Friedrich Istvánt? \ Tanu: Nem láttam, de egy fényképet mutattak föl, amelyen azonban nem lehetett őt felismerni. Elnök: Nézzen körül itt a teremben. (Naphegyi körülnéz és rámutat Friedrich Istvánra.) Elnök: Senki sem érdeklődött önnél a Margit-köruti fogházban a Tisza-ügy iránt ? Tanu: Senki. A tekintetes elnök ur tegnapi agresszív föllépése után . . . Elnök: Vigyázzon, ön itt mindenkit megmar és megtámad. Azt, hogy én tegnap konstatáltam hogy minden szava valótlanság, most ön aggreszivitásnak minősiíi. Mondja meg, hogy 1914-ben miért volt ön Aradon letartóztatva ? Tanu .* Erre nem vagyok hajlandó válaszolni. Elnök: Hol vannak az ön főhadnagyi okmányai ? Tanu: A haditörvényszéken. Elnök: Hogy van az, hogy amikor önt Margalits vizsgálóbíró kihallgatta, azt mondta, hogy az okmányai eltűntek? Tanu: Nem tudom, hogy mondtam-e ezt Elnök: Mondja meg, milyen híreket terjesztett itt a fogházban. Ön valami farkasveremről beszélt, amibe be akarják ugratni. Tanu: Én nem erre a fogházra mondottam. Elnök: Hát mire értette? Tanu: A gyüjtőfogházi megfigyelőre. Elnök: Hol van ott a farkasverem ? Tanu : Véletlenül kellemesen csalódtam. Elnök: Ön a gyűjtőfogház megfigyelőjének orvosát is megrágalmazta. Meg vagyok győződve róla, hogy majd rólam is ilyen rágalmazó kijelentéseket fog tenni. Hozzám intézett egy levelet, amelyet én megőriztem. Ön engem is megrágalmaz. Ön hétfejű sárkányképpen jelent itt meg és hazugságokat beszélt, ön, aki nekem szemembe mondja, hogy agresszív vagyok, mert megállapítom hazugságait. Ön saját magát üti agyon múltjával és mostani viselkedésével. Naphegyi: Megmaradok vallomásom mellett. Tekintettel arra, hogy teljesen erkölcsi halottá leltem téve, nem szólok egy szót sem többé. Elnök: Hüttner, jöjjön ide és mondja a szemébe, hogy igaz-e, hogy október 30-án, 31-én ön az Astóriában ott lett volna abban az időben, amikor a tanu mondja. Hüttner: A tanút én sohsem láttam, nem ismerem, akkor hallottam először nevét, amikor Sztupka őrnagy ur azt mondta, hogy ismerem-e Naphegyi főhadnagyot? —Később találkoztam a Margit-köruton Heltaival és ő kérdezte, ismerem-e Naphegyit, mert a főhadnagy engem nagyon jól ismer. Azt mondtam, hogy nem ismerem. Heltai figyelmeztetett, hogy ne tagadjak, meri Naphegyi nagyon jól ismer. Hütíner ezt újból elmondja Naphegyi szemébe. Szembesítés után Naphegyi azt feleli, lehetséges, hogy Hüttner "nem 30-án, hanem 31-én volt az Astoriában, a dátumra nem emlékszik. Hüttner: 31-én Lengyellel a Pasteurintézetben voltam. Naphegyi: Lehetséges, mondtam, hogy a dátumra nem emlékszem. Elnök: Ön csak két dátumot emiitett, 30-át és 31-ét. Most látja, hogy aki saját magára is többet vall be, mint amennyi igaz, még az se tudja az ön igazát elismerni. Hüttner: A gummikabátos jelenet sem igaz. Hangsúlyozottan kijelentem, hogy a tanút egyáltalán nem is ismerem. A fogházban egyszer figyelmeztetett Naphegyi valamelyik rokona, hogy Naphegyi vallomást tesz ellenem, vigyázzak rá. Elnök: Egyszóval ez se igaz. Hol ismerte ön meg Naphegyit? Hüttner: A hadbiróságon, de soha nem beszéltem vele, csak láttam. Elnök: Sztanykovszky jöjjön ide. Sztanykovszky előlép és Naphegyinek szemébe mondja, hogy soha nem ismerte, soha életében nem látta, vele nem is beszélt és teljesen ki van zárva, hogy akár 30-án, akár 31-én az Astoriában látta volna. Ezután dr. Polónyi Dezső, Friedrich István védője intéz kérdést Naphegyihez, hogy kik birták rá a hanfis tanúvallomásra. Felszólítja a tanút, hogy most mondja el azokat a dolgokat, amelyeket vele egyizben közölni akart. Naphegyi kijelenti, hogy most már nem lud beszélni. Elnök: Mondja meg, kik voltak azok, akik önt vallomása megtételére rábírták. Most szünetet rendelek el, azalatt gondolja meg a dolgot. Tanu: Megpróbálom. — Az elnök ezután öt perc szünetet rendelt el. A tárgyalás újból való megnyitása után a tanu törödelmesen bevallja, hogy vallomása nem felel meg a vallomásnak. Nem hallott a Tisza gyilkosságról semmit. A hamistanuzásra Heltai a Margit-köruti fogházban birta rá és vallomásának főleg Friedrich ellen kelleti irányulni A beszélgetés a fogházirodában