Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-02-27 / 47. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE -1921 február 26. összefügg az integritással. — A külügy­miniszter válaszát tudomásul veszik. Ezután Hegedűs György interpellál a zsidókérdés és a szabadkőművesség tárgyában. Két fajról van szó: a magyar és a zsidó faj harcáról. — Hegedűs eme kijelentésére Pető Sándor magá­ból kikelve kiáltja : Rágalom, rágalom1 Izgatás! A képviselők legnagyobb része a padot veri — elnök csenget. — Ra­kovszky elnök Petőt rendreutasítja. Hegedűs György: Ők diktálnak a keresztény Magyarországnak. Rakovszky elnök: Pető képviselő urat újból rendreutasítom és ha továbbra is igy folytatja, még szigorúbb lépéseket leszek kénytelen vele szemben alkal­mazni. Hegedűs György: Fel alkarom leb­bentem a páholyok titkát. Hiába beszél konszolidációról, mert a keresztény kon­szolidáció a zsidóságnak nem kell. Ki­jelenti, hogy nem a gyűlölet beszél belőle, mert a magyar nép nem gyű­lölettel, hanem egy egészen más ér­zéssel van irántuk. Budaváry László: Utálattal! Hegedűs György: Minden bajnak az az oka, hogy a liberalizmust a fejünkre hagytuk nőni. A szabadkőmives pá­holyok irataiból kitűnik, hogy a sza­1 badkőmüvesség és a zsidóság teljesen egy. A szabadkőművességnek a beval­lott célja a közművelődés, a felebaráti szerelet, a jótékonyság gyakorlása volt, tulajdonképen azonban felforgatásra tö­rekedett Felsorolhat egyes neveket kép­viselők közül, akik szabadkőművesek voltak. Rakovszky közbeszól, hogy emlitse meg ezeket a neveket és ne térjen el a beszéd tárgyától. Hegedűs György megemlíti, hogy Bródy Ernő, Sándor Pál, Gratz Gusztáv, Szádeczky Lajos és Gerencsér István voltak szabad­kőművesek, azonkivül álnéven Szlerényi József is. A forradalom vezetői 95 szá­zalékban zsidók és szabadkőművesek voltak. — Kérdi a kormányt, hajlandó-e a páholyok vagyonát elkobozni, minden vezető és tag ellen a bűnvádi eljárást megindítani és a páholyokat örökre feloszlatni ? • Tomcsányi Pál igazságügyminiszter egész kormány nevében válaszol: A kormánynak hiteles adatai vannak a szabadkőműves páholyok dolgairól s ennek következtében a páholyok helyi­ségeit keresztény szellemű intézmények kapták meg. Ami a páholyok vagyonát illeti, azt elkobozni nem kell, mert az olyan egyesület vagyona, amelyet fel­oszlattak, az államra hárul. Az a tény, hogy valaki szabadkőműves volt, egy­magában még nem büntetendő cselek­mény, ha azonban valakivel szemben bűnvádi gyanú merül fel, az ügyészség meg fogja indítani ellene az eljárást. A szabadkőművességgel szemben a jövőben is a legszigorúbban fog a kormány eljárni. Ezután Pallavicini György, Huszár Károly, Ereky Károly, Szádeczky Lajos, Sándor Pál és Fer­dinándy Gyula személyes kérdésben szó­laltak föl. Szünet után Kovács Emil interpellált a fővárosi iskolák megnyitása tárgyá­ban. Budapesten hetvenezer gyermek sinylődik testi és szellemi táplálék nélkül. Ezután Hegedűs György a házhelyek és kishaszonhérletek kijelölése körüli nehézségek és mulasztások miatt in­terpellálta a földmivelésügyi minisztert, Rassay Károly az ipartörvény reformját sürgette interpellációjában a kereske­delmi minisztertől, Weisz Konrád pedig az erdővételek körüli láncolások meg­szüntetése tárgyában interpellálta a földmivelésügyi minisztert. Az ülés 5 órakor ért véget Félmilliós éHszerlopás. Budapest, febr. 26. Báró Bessenyei Béláné feljelentést tett a rendőrségen, hogy lakásáról ismeretlen tettesek 500 ezer korona értékű ékszert elloplak. A rendőrség előállította Maler Judit ne­vclőuöt, akit az ékszerek elviteléve! gyanúsítanak. — A Vöröskereszt Egyesület f. hó 27-én, vasárnap délután 5 órakor közgyűlést tart a városháza nagytermé­ben, melyre a tagokat tisztelettel meg­hívja az Elnökség. Magyarnak magyar ipart! Végigmentem egy dunántuli város egyik főutcáján. Nézegettem a kiraka­tokat s a kirakatokban azt a sok „drága" árut, ineiy a háború előtt még oly olcsó, oly mesésen olcsó volt, hogy ugy tűnik nekünk, ha arra az időre visszagon­dolunk, mintha saját nagyanyánk volnánk s regélnénk önmagunknak régi szép meséket régi szép időkről. Hirtelen "" megakadt a szemem egy szöveten, de még inkább ennek föliratán : „Valódi angol zephir." Csakugyan! Nem káprázik a szemem? Először is szeretném tudni, hogy a jelenlegi valuta- meg vám­viszonyok közt hogyan szállíttatja az illető kereskedő az ő „valódi angol zephirjét" a messzi Albionbói Csonka­magyarországba. No de ez az illető magánügye. Ami azonban nem magán­ügy, az azon szégyenletes földicsérése, föloktrojálása egy ellenséges nemzet iparcikkének a magyar népre. Még annyira az antant ránk mért csapásai benyomása alatt állunk, hogy csak nem adjuk az előnyt az angol kéz által szőtt homespunnek a becsületes magyar kéz által szőtt szövethez vi­szonyítva. Ugyan meg vagyok győződve, hogy az a „valódi angol zephir" se nem valódi, se nem angol, de annál inkább kell hogy a magyar nép tiltakozzék ilyen ámítások ellen, melyek a mai viszonyok közt megbocsáthafatlanok. Nem mondom, hogy tartózkodnunk kell minden külföldi gyártmánytól, hisz fáj­dalom annyira juttattak, hogy rá va­gyunk szorulva az idegen ipar készít­ményeire. De ne feszegessük, ne hir­dessük kirakatokban oly feliratokkal, melyek a külföldi gyárlmányt, mint valami különös minőségűt, a magyar ipart fölülmúlót állítsa oda. Ne kezdjük újra a régi komédiát, melyet a háború előtl játszottunk, mikor egységes volt még az egész monarchia s ami annak határain belül készült, akár keziyü, akár szövet, akár más iparcikk kiszállítottuk Párisba, Londonba, ott lebélyegezték s mint valódi angol, valódi francia gyártmány került vissza Budapeslre, hol mi nagy áhítattal jó drágán megvettük. A fohászon persze nem a honi iparé volt, hanem az idegen lebélyegzőé, aki még jól kinevetett az áru fejében és ha tette, joggal tette, mert ily eljárásért mást nem érde­meltünk. Ne gyűlöljük az ellenséget, mert a gyű­lölet megmételyezi saját lelkünket, de ne is majmoljuk minden önérzet nélkül. Jutott nekünk elég az angol meg a párisi szabású divatból. Megszabták Párisban rrtég az országunkat is. Hát szép ez a szabás? Olyan mint a mos­tani divat, amely hasonlóképen amonnan nyugatról származik, rövid, szük és szégyenletes! Nekünk a régi szabású Magyarország kell, melyet őseink fegy­verei'szabtak. S belé valódi magyar érzelem, valódi magyar ipar, valódi magyar viselet, valódi magyar kuliura! . Vegyük elő a régi guzsalyt s fonjunk újra szép magyar lent. Gyűljenek össze a fonóba szép magyar leányaink, meg asszonyaink, hangozzék fel az ősrégi magyar dal. Öltsük újra fel elődeink magyar nemzeti viseletét. Legyünk újra magyarok s legyünk büszkék rá, hogy magyarok vagyunk! S ha nem engedik meg, hogy magyar puskát s magyar lőport gyártsunk, állítsuk be ezen gyárakba a magyar ipar békegyárlmányait, ahogy Krupp teszi Németországban s tegyük ezt a magyar ipart oly naggyá, hogy az puska s lőpor nélkül is győzedelmesen fog laIja el Európát 1 Magyarnak magyar ipart! G. A. M. b. egy tömör diófa, politúros, ezüstveretü Íróasztal. Megtekinthető a kir. já­rásbiróságnál a 22. számú szobában. Beharangozó... Minden nemzet szellemi (kulturális) magaslatát három tényező színvonaláról lehet a legjobban megitélni: a nyelv-, a költészet- és a művészetéről. Mind a_ Jiárom a legszorosabb vi­szonyban áll egymással s egyik a másika nélkül hiányos. Ennek eléréséhez elsősorban egy nemzedéket nevelő, oktató szerv cél­tudatos munkájára, másodsorban pedig megértő növendékekre van szükségünk. Ha e kettő közül valamelyik hiányos, a fenti kulturális magaslat elérhetetlen. Hiába irnak, ha az írásnak (mert nem értik) nincs olvasója. Hiába mu­zsikálnak, ha nincs hallgatója. És hiába a hallgató, ha nincs előadó. A fenti három kulturális tényezőhöz tartozik a zene, mely, mint szépművé­szet, a legkésőbben fejlődött ki. Ma már azonban minlegy életszükségletün­ket képezi. Nemzetek versengenek, hogy zenei intelligenciájukat ebbeni minő­ségben vezető polcra emeljék. Az utóbbi évtizedekben nálunk Ma­gyarországban is tízezrekkel szaporodott a zenét a tudó és hallgató közönség és nem egy városunk versenyezhetett a müveit nyugat városainak zenei in­telligenciájával. Sajnos, városunkat nem sorozhaljuk azok mellé, sőt nincs is város Pápán kivül országunkban, amely oly nagy zenei szegénységgel dicsekedhetik. Ma Pápán a zenét tudó s játszó egyének számát kb. 1000-1200-ban ál­lapithatjuk nieg. S dacára e szép szám­nak, zenei életünk úgyszólván holt. A főokokat, talán nem tévesen irom, három indok okozta. Elsősorban a rossz zenei nevelés, (60—70 zenei oktatónk közül 40—50 a dilletáns) a közönség nagyobb felének nemtörődése és hozzá nemérlése (a sok műkedvelő-előadáso­kon tapasztalható legjobban, amiket nem ártana redukálni és inkább nívóju­kat emelni). Végül pedig és ez talán a főok, hogy a sok zenei erő szétforgá­csoltán, mfikedvelősdin és nem egy táborban működik. Okozta ezt egy vá­rosi zeneegylet, illetőleg orchesztrikus zenekar hiánya. S csak a fentiek miatt történhetett is a mult hetekben, hogy egy különben jónevü müvésztársaság részvétlenség folytán — mindössze 5 jegy kelt el — kénytelen volt hangversenyét le­mondani. És mégis . . . ugylálszik megmozdult közönségünk egy része. A városi zene­kar nagy csöndben már alakul, hogy alapját letegye egy nagy zenei egyesü­lésnek. Céljai a következők: Ünnep és vasárnap a nagytemplom­ban zenés misét, évente négyszer nyil­vános hangversenyt, hetenként pedig egyszer térzenét szolgáltatni. Nevelő hatást akar gyakorolni a sok növendék zenészre, kiknek nincs alkalmuk jó és magasabb nivóju zenét hallani, ami réven tanulmányaikban gyorsabb haladást, zenéhez ragaszkodó lelket, zenei tudnivágyást szereznek. Neve'ö hatást a kevesebb zenei in­telligenciával biró egyénekre erőszakolni, hogy zeneértő közönségünk velők is gyarapodjon. És végül az ünnepélyek stb. nivóját emelni. A mi kis összeszorított országunkra oly fontos, hogy olyan városok, mint Pápa, kulturcélokat szolgáljanak és kö­zönségünknek be kell látnia, hogy kö­telezettségei vannak és lesznek ezen jelenleg még szerény kis egylettel szem­ben, amely a város nivóját nem kis­mértékben emeli. Alakuló egylet lévén meg szegény. Hangszerek, kotlák, álványok és min­denféle kisebb szükségletei hiányoznak, amiért is gyűjtés keretében alappénzekre van szüksége. A fent elsorolt okok talán hatnak majd a közönségre annyira, hogy e kis kulturegyletet bő pénzadományaival ellássa. Befejezésül szükségesnek tartom fel­hivni a figyelme a legközelebb meg­jelenő zeneegylet „felhivás"-ának szives elolvasására. Marton Győző Kosztka Vilmos. karnagy. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föltámadásában. Amen " HIREK. — A belvárosi Rőm. Kath. Kör ma délután 2 órákkor tartja rendes évi tisztujitó-közgy ülését. — Az ev. leányegyesület ma vasárnap, este 6 órakor estélyt rendez a gyülekezeti tanácsteremben a követ­kező műsorral: 1. Szavai Tóth Kálmán. 2. Énekel Gáty Miklós, zongorán kiséii Tóth Kálmán. 3. Felolvas Takács Árpád főgimn. tanár. 4. Szaval Rezenka Jenő. 5. Hegedül Gáty Ferenc, zongorán ki­séri Gáty Miklós. Belépődíj he'yet t szeretetadományokat kérnek az egye­sület nemes céljaira. Estrendezök: Czif­rák Klára és Porkoláb Piroska. • — Választmányi ülés. A textil­munkások és munkásnők szakszervezete pénteken este a pártirodában tartott ülésén foglalkozott a gyár igazgatója és a munkások megbízottjai közt folyó bértárgyalás eddigi menetével. A mun­kaadó részéről ellenszenvei fogadott 8 órai munkaidő megvalósításából a mun­kásság nem enged, annál is inkább, mivel a gyár régi munkásai közül még igen nagy számmal vánnak még ma is munkanélkiil. A textilmunkások falanszk­szerü összetartása a legjobb biztositék a most folyó tárgyalások eredményes befejezésére. — Kinevezés A m. kir. belügy­miniszter dr. Kapossy Lucián főisk. tanárt a Pápa székhellyel alakuló adófelszólámlási bizottság elnökévé nevezte ki. — Fogat- és hátasló bemutatás Pápán. Illetékes helyről veit értesülé­seink alapján olyan tervek előkészüle­teiről adhatunk hirt, amelyek joggal számithatnak a gazdaközönség érdek­lődésére. Május hó 16-án, pünkösd másodnapján ugyanis nagyarányú lovas­játékok, díjugrató- és lovagló versenyek lesznek városunkban, amelynek műsorán fogat- és hátasló díjazás is szerepel A részleteket illetőleg annyit már is je­lezhetünk, hogy a bemutató a követ­kező versenyszámokból fog állani: 1. Fogat-, 2. Kisgazda fogat-, 3. Könnyű igás-, 4. Nehéz igás-, 5. Hátasló bemutatás. A dijak megfelelő ezüst és bronz érmek, valamint elismerő okle­velek lesznek. A részletes feltételeket falragaszok utján fogja közhírré ' tenni a rendező bizottság. Ázok körében, akik szeretettel foglalkoznak az állatnenie­sitéssel, bfzonyára méltó érdeklődést fog kelteni ez az életrevaló terv, amely azáltal, hogy az e téren elért legkiválóbb eredmények összehasonlítására alkalmat nyújt és az arra érdemeseket kitüntetés­ben részesiti, egyben ennek a nagy­fontosságú gazdasági kérdésnek a nép­szerűsítéséhez is lényegesen hozzá fog járulni. — Szakgyiilés. A keresztényszoci­álista husipari munkasok pápai csoportja pénteken este fontos tanácskozást tar­tott abból a célból, hogy a husiparosok és munkások szervezetét szilárd alapra épitve erősitsék meg, hogy az a mun­kások érdekeit minden Téren hathatósan védeni tudja. Az értekezleten Szalay Lajos ismertette a központi szervezet üdvös tevékenységét és rámutatott an­nak szükségére, hogy itt Pápán is hasonló tevékenységgel kell a szerve­zeti életet újra megkezdeni, ha méltók akarunk azokhoz lenni, akik becsületlel védik a mi érdekeinket is. A gyűlésen tekintettel arra, hogy a mai gyűlés idejét és helyét sokan nem is tudták, az érdekeltek közül, elhatározták, hogy március 5-én, vasárnap ismét értekez­letet tartanak, amely alkalommal a szak­szervezetnek intenzivebb irányban való kiépítésének módozatairól fognak tanács­kozni. — Hogyan lehet Ízletes kenyeret sütni a hatósági lisztből? Gyakori panasz tárgyát képezte az egész or­szágban, hogy a hatósági lisztből jó kenyeret nem lehet készíteni, noha a kiadott hatósági liszt a vizsgálat folytán jónak bizonyult, igy tehát csakis a kenyértészta hibás elkészítésének tud­ható be a rossz kenyér. — A panaszok elkerülése céljából a kenyértésztának jó elkészítési módját a polgármester a következőkben közli a lakossággal: — Az idei gabona, különösen a rozs a

Next

/
Thumbnails
Contents