Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-02-27 / 47. szám

Tizenhatodik évfolyam 47. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K fél évre ... 200 K Hegyed évre . 100 K Egy hóra ... K Egyes szám ára 2 kor. Vasárnap Ara 2 korona. Pápa, 1921 február 27. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: SzerkesztCség 44 Kiadóhivatal jj Ker. Nemzeti Nyomda k KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. SS K | KM Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. S5 5S Tuboly Laj'os, Vasvármegye nyugalmazott főszolgabírója, egyébként földbirtokos, a Tudományos Akadémia javára lemondott a nyugdijáról, bizonyságát adva annak, hogy, ha elvétve is, de akad még, aki a inai súlyos helyzet-magaslatára tud emelkedni súlytalan erkölcsű társadalmunkban. Pedig Tuboly Lajos nem túlságosan gazdag ember, nincsenek ezerholdjai, nem senkitlen agglegény: családja van, de mivel még igy is szépen megél a nyugdija nélkül, nem fal fel mindent önmaga, mint teszik nálánál sokkal gazdagabb kortársai, hanem a fölösleget nemes célokra adományozza. Neki van elég — jusson másnak is. Ma, az Énmolochjának a korában, amikor mindenki, akár a legerkölcstelenebb ulon is, meggazdagodni akar s ha célját elérte, mégtöbbet szerezni és mindent mohón felhabzsolni vágyik, milyen lettre váltott, nemes és szép gondolat Tuboiyé! Hatása alatt szinte megenyhül az emberi önzés és romlottság alkotta fertők és mocsárok szemléletébe megfájdult lélek. Tanulhatnának a volt sárvári főbírótól azok a nyugalmazott és tényleges miniszterek, államtitkárok, főispánok, huszártisztek, nemzetgyűlési képviselők, tb. fő- és alszolgabirók stb., akik többékevésbbé jói, de mindenesetre jövödelmező hivatalaik melleit sok ezerholdas uraságok is, mégis felveszik a nyugdijukat, illetve a fizetésüket tönk szélére jutott hazájuk pénztárából. Tuboly röstelt egy rókáról két bőrt nyúzni, SQkan vannak, akik kettőt, sőt hármat sem röstelnek, teszem fel az, aki földesurasága mellett még miniszteri tanácsos és hozzá nemzetgyűlési képviselő is ... Más lapra tartozik ugyan, de önkénytelen vetődik fel a kérdés: mennyire jó gazda, hasznavehető miniszteri hivatalnok és a nép érdekeit lelkiismeretesen képviselő honatya lehet az ilyen,, mikor egy urat is nehéz szolgálni, nem egyszerre hármat ?! . . . Mindez az egyéni jóizlésre volt eddig bizva Magyarországon, elég helytelenül, mert hiszen látjuk; hogy az izlés egyszerre nem túlságosan kényes, mihelyt nem csupán lovagias ügyekről, hanem anyagi javakról van szó. Éppen azért, mivel a jó izlésü és érzésű Tubolyok olyah kevesen vannak manapság, hogy legalább is fejjel emelkednek ki embertársaik közül; nem a jó, vagy rossz ízlésre kell bizni a jövőben : ki és milyen mértékben tartja hazafiságával és egyéniségével összeegyeztethetőnek, hogy hányféle jogcimen fizettesse meg magát a Hazájával, amely elvégre is nem fejős tehén, — hanem törvényt kell hozni arra, hogy akinek úgyis van bőségesen, annak ne adjon mégtöbbet az állam, ehelyett adjon azoknak, akiknek nincs és megszolgálták. Az a földesúr, aki egyszersmind nyugalmazott miniszter, vagy államtitkár, főispán, huszártiszt stb., észre se venné, ha az ezerholdak dús jövüdelme fölé nem utalnák ki részére minden hó elsején még külön a nyugdijat is, ami neki különben cigarettára sem elég, — ellenben nagyon hálásan venné az igy begyült összegekből a tisztességes fizetést az a vagyontalan és sokat dolgozó csapattiszt, aki a családi ereklyeként őrizett utolsó bútordarabjaitól is kénytelen immár megválni, nem azért, hogy jóllakhasson, hanem csak, hogy éhen ne haljon. Az a tb. főszolgabíró és a hozzája hasonlóak, akik csak szórakozásból járnak be a hivatalba — a szórakozásért miért kapnak fizetést?! Ne az ő, amúgy is könnyű sorsukat könnyítse meg mégjobban az állani, hanem annak a birónak, tanárnak, papnak, tanitónak, nyugdíjasnak és a többi tisztviselőnek a súlyos életterhein könynyitsen, akik valóban emberfeletti munkájukkal a nemzet pilléreit iartják és nagyon rávannak utalva a fizetésükre, de ebből a szó legszorosabb értelmében nyomorognak s hogy meg ne fagyjanak, télvíz idején favágni járnak az erdőre . . . Ha Hegedűs Lóránd valóban olyan jó gazda, mint amilyennek a reklámok hirdetik, váltsa igéretét mielőbb valóra és takarékoskodjon. De ne a nyomorgók bőrére, mint minden időkben öszszes elődjei tették, hanem kezdje felülről, önmagán és társain, akik azonkívül, hogy multimilliomos bankárok, még miniszterek s a jó Ég tudja, mik nem és--menjen végig a társadalom minden rétegén egész a falusi biróig s neki se adjon egy fillér fizetést sem, ha egyébként ráutalva nincsen. Ha igy cselekszik a pénzügyminiszter és azt a sok-sok milliót, amit az államkincstár igy nyer, a nyomorgók fizetésének javítására fordítja, sok könny felszárad és rövidesen elégedettebb arculata lesz ennek a feldúlt kinézésű országnak. (p. i.) Megegyezésre van kilátás a nyugatrnagyarországi kérdésben. — Magyar-romári határkiigazitási tárgyalások. — Budapest, febr. 26, Az osztrák bizottság vezetője, Davy dr., a Nyugatmagyarország ügyében folytatott tárgyalásokról a Magyar Hirlap munkatársának a következőket mondotta: — Magyar részről nem tapasztaltuk azt az intranzigens álláspontot, amelytől féltünk, de mi sem ragaszkodtunk szószérint a saint-germaini békeszerződéshez, amelyet egyébként irányadónak tartunk. Az eddigi tárgyalások a legbarátságosabb hangulatban folytak le és áthidalhatatlan ellentétek nincsenek is. Azt már most is megsúghatom, hogy mi a dolgot fegyverre nem vNszük. Hogy a kibontakozás milyen lesz, azt ma még nem tudom, de azt sem tartom kizártnak, hogy most is, mig mi itt tanácskozunk, a végső szót Paris mondja ki. — hogy mi indíthatta az antantot arra, hogy a várt hatalmi szó helyett ezt a megegyezéses alapot ajánlotta? A saint-germaini és a trianoni békeszerződéseknek a Nyugatmagyarországra vonatkozó hatalmi rendelkezései ezidőszerint még nem szenvedtek változást és igy valószínűleg az antanínak a Magyarország és Románia között Praznovszky vezetésével már hónapok óta Párisban folytatott tárgyalása lebegheted a szeme élőit, mikor nekünk a barátságos megegyezést ajánlotta. Ugy tudom, hogy ezek a tárgyalások a magyarok és románok között bizonyos határkérdésekben megegyezésre vezettek. Teleky fölajánlotta lemondását. -n— Vass közélelmezési miniszter lemond. — Budapest, febr. 26. Gróf Teleky Pál miniszterelnök kijelentette a képviselőknek, hogy ő már tegnap felajánlotta lemondását a miniszterelnökségről, azonban illetékes helyen nem fogadták el. Hass József közélelmezési miniszter ma délelőtt megjelent a Ház folyosóján és Teleky miniszterelnök jelenlétében tárgyalt több kisgazdapárti politikussal. A miniszter kijelentette, hogy a kisgazdapárt határozata sérelmes rá nézve és különben is a kultuszminiszteri tárca annyi dolgot ad neki, hogy kész lemondani a közélelmezési miniszterségről. Vass kijelentette még, hogy ma délután audencián jelenik meg a kormányzónál, beszámol neki a helyzetről és benyújtja neki lemondását. — A folyosót erősen foglalkoztatta Vass lemondásának hire és mindjárt meg is indultak a kombinációk utódjára nézve. Egyesek Mayer Jánost jelölik, mellette még Hencz Károly jöhet szóba. í) szabadkőművesség és a zsidókérdés. — Hegedűs György interpellációja a nemzetgyűlésben. — Budapest, febr. 26. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelenti, hogy a véderőbizottság megalakult és elnökévé dr. Karajfiáth Jenőt választotta meg. Az elnöki előterjesztések után az indítvány és interpellációs könyvet olvasták föl. Az interpellációkra 11 óra után tér át a nemzetgyűlés. A napirend szerint a kormányprogramm feletti vita következett, amelyhez elsőnek Szabó József (budapesti) szólalt föl. A kormány bemutatkozásakor szimpatikus volt, mert az államtitkári állások és a minisztériumok számát redukálta. Helyesli, hogy megszüntették a kisgazda minisztériumot, mert ez szerinte felesleges volt. A nemzetiségi minisztérium megszüntetését viszont taktikai okokból hibásnak tartja; de nem tudja, hogy mit csinált a munkaügyi- és népjóléti miniszter, kivéve azt, hogy egyetlen egy törvényjavaslatot nyújtott be és az is rossz volt. A kormánynak az a feladata, hogy szociális politikát folytasson, a munka- és népjóléti miniszternek pedig, hogy ezeket a kérdéseket állandóan előtérben tartsa. A munkásság és a tisztviselők helyzetét rendezni kell, elo kell készíteni a munkáskamarák felállítását. A konszolidáció alapja a munkás. A munkást és a tisztviselőt az üzleti nyereségből részeltetni kell. A munkásbiztositó reformjának kérdését meg kell oldani; nem hive a munkásbiztositó államosításának. Szeretné a munkásbiztositó jogkörét kiterjeszteni a nyugdíjbiztosításra is. — A teljes szabadforgalmat nem lehet helyreállítani. Volt már szabadforgalom, de akkor sem volt külömb helyzet, mint most. A liberálisok most az ipar és kereskedelem szabad forgalmának jelszava mögé bújnak el. A munkások és polgárok szövetségének csak addig lesz szüksége Sándor Pálra és Giesswein Sándorra, amig újból erőre nem kapnak a demokraták. Az uj liberális blokk célja a zsidóuralom visszaállítása. A kormány programmját magáévá teszi. Budaváry László felszólalása következeit volna ezután, de minthogy beszédét az indemnitás kapcsán kívánja elmondani, elállt a szótól. Napirend szerint az állami italjövedékrői szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat tárgyalása következett volna, előbb azonban Ferdindndy Gyula szólalt fel személyes megtámadtatás cimén és válaszolt Pallavicini György őrgróf tegnapi beszédének megjegyzéseire. Foglalkozott a távozásának okairól szóló híresztelésekkel, ezekkel szemben megállapítja, hogy távozásának bizonyos kaiOiiai körökkel való hatásköri összeütközés volt az oka. Az elnök ezután napirendi indítványt télt, javasolta, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését hétfőn délelőtt tartsa s annak napirendjére az állam italjövedékről szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat tárgyalását és a kormányprogramm feletti vita folytatását tűzzék ki. Ezután, mivel a kormány programmjához feliratkozott képviselők nem voltak jelen, a vitát berekesztették. — Öt perc szünet után Gratz külügyminszter válaszolt Karajfiáth Jenőnek a felvidéki püspökségek jogtalan belöltése tárgyában előterjesztett interpellációjára. A magyar kormány mindent megtelt arra nézve, hogy ha a Regnum Marianumot 900 esztendős létére való tekintet nélkül szétvagdalták is, legalább az egyházi szervezet terén tartsák fenn a kapcsolatot. Ebben az ügyben a magyar kormány még 1915. január 15.-én XV. Benedek pápához fordult, kérve az egyházi kapcsolat változatlan fönntartásai és maga a bíboros hercegprímás is közbenjárt ezért Rómában. A Szentszék meg is sürgette ezt az ügyet. A nyitrai és besztercebányai püspökségek betöltésével kapcsolatban kijelenti, hogy a magyar kormány mindenkor a legnagyobb figyelemmel kisérte ezeket a dolgokat és Írásban is közbenjárt a cseheknél, de nem volt foganatja, amenynyiben az intézkedések nem az egyház, hanem a magyar érzelmű főpapok ellen irányultak. Karajfiáth Jenő : Azért tette szóvá ezt a kérdést a Ház előtt, mert ez szorosan