Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-05-15 / 109. szám
™ " 7 : ••'WT^-v*'^ ilUUpKi Tizenhatodik évfolyam 109. szám. Vasárnap Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Hegyed évre Egy hóra . . 400 K 200 K 100 K "35 K Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona^ Pápa, 1921 május 15. Szerkesztőség és fiókkiadóhivatal: Törők Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Fő-tér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11. Ker. Nemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. KK KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. KK I KK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KK Pünkösdi tüzek. Pünkösd, a tűznek ünnepe, mely a vértanúság lángját öntötte az első tizenkettő ereibe, ma virágkocsin jött el hozzánk. Mit hozott minekünk, erőt és hatalmat-e, hogy újra meghódítsuk a mi régi szép nagy világunkat, vagy bátorságot arra, hogy vértanúi legyünk mások bűneinek? — majd a jövő mondhatja meg.. Lángjára azonban igy is ugy is szükségünk van, mert itt minálunk most a napsugár országában, igen didergős esztendők jártak. Pedig volt tűzben és lángban részünk bőven, de azok nem melegítettek, hanem sorvasztottak és perzseltek. Volt idő — nem volt régén, de mintha egy évezred, előtt lett volna, ugy tűnik fel az azóta leforgott ezer tarkábbnál-tarkább eseménysorozat után, mikor nagy lelkesedéssel lobogott fel a láng az, egész nagy Magyarországban. Völt idő, mikor mindenki, akiben férfi-erő és bátorság volt, korlátot nem ismerő hévvel indult neki egy háborúnak, amelyet ha magyar szemmel jól megnézett volna, sem okát, sem célját nem látta volna, dehát neki indult, mert akkor a bandák mind indulókat játszottak és mert a lepke se gondolkozik azon, miért repül a lángba. Azután, mint mikor parázzsal érintik a száraz szalmát, hirtelen és magasra csapott fel a láng egész országunk körül, a Balkánon, Galiciában, Erdély havasain s az Isonzónál egyenlő tiizzzel lobogott a szenvedélyek lángja a tábortüzek lángjával. Ha akkor azt mondta volna valaki, hogy ez a sok tábortűz körös-körül máglya, amelyen minket áldoznak fel, —bizonyára bolondnak tartották volna. Mert hiszen győztünk és tüzünk elleneink tetőit perzselte fel s mi Wolhyniában, Szerbiában meg Veneziában ilyen lampionok mellett tartottunk éjjeli felvonulásokat. Akkor még a legélesebben látók sem látták azt, hogy a csavargók végváraink körül, északon, délen és keleten, akiknek szállást adtunk vendégszeretettel és barátsággal, hálából fedeleinket gyújtogatják és kincseinkre fogadnak. S amikor azt vettük észre, hogy a tüz, amelynek kifelé kellett volna égetnie, a mi ruhánkat gyújtotta meg, akkor már késő volt, mert mint pokolban áz ördögfiak, itt akkor már elvetemült katonaszökevények, züllött stréberek és mindennel leszámolt dekadensek szitották a lángot, mig legjobb tűzoltóinkat vaksággal verte meg annak rőt fénye. Igy aztán elégtünk. Először a talaj a lábunk alatt, azután mi magunk is vörös lángba kerültünk s utoljára a jövendőnk is lángot fogott. Mikor végre kiégett a romboló láng és mi a gyújtogató után néztünk, meggyanositottunk mindenkit s mert mindnyájan — apraja, nagyja detektivnek csaptunk fel, sok balfogást csináltunk. De aztán ez a mindenkit meggyanúsító nagy tüz is elégett a többi után s ma ott tartunk, hogy uj lángot plántálhatunk tűzhelyünkre. Most aztán megnézhetjük végre, hogy milyen rőzsét gyujtunk meg, hogy újra a fejünkre ne égjen az épület, amely még kormos a régi lángok dühétől. Ennek az uj tűznek nem abból a fajtából kell lennie, amelyik felperzseli vagyonunkat, most arra a tűzre van a szükségünk, melyben a kovács összeforrasztja a vasdarabokat, melyben a vas acéllá válik. Tüz kell, amely egyesit, mert bomlasztó láng már éppen elég égett. i A mi szegény országunk kulturország, ezt éppen azok érzik legjobban, akik maguk sem tudják miért és hogyan, pillanatnyilag föléje kerekedtek és most nem tudják megemészteni a hirtelen lenyelt nagy falatokat. A kulturáltam szervezete a maga szuverénitásában olyan széles téren nyul bele alattvalói életébe és olyan komplikált feladatok megoldásával akarja őket itt a földön boldogítani, amely feladatokat egy osztály, egy felekezet, vagy egy faj megoldani nem képes, mert a mai állami demokrácia csak a mindenki mindenkiért elvén állva képes ekszisztálni. Itt tehát összeforrásra van szükség, amely fölötte áll pártnak, gazdasági érdeknek és bölcseleti vitának, illetőleg amelyik azt a nagy gondolatot tudja életté realizálni, hogy különböző utakon különböző egyének egy cél felé haladjanak s ha összetalálkoznak, ne gáncsolják el egymást, hanem kéz a kézben menjenek tovább. Ez at egységesítő szent tüz, ha eljön, kiégeti a szennyet, de hajlékunk sértetlen marad. Mikor a pünkösdi tüznyelv rászállt az apostolokra, az egyszerű emberek/százféle nyelven kezdtek beszélni. Mi eddig igen sokféle nyelven beszéltünk. Szótáraink voltak nagy szókinccsel tele a gyűlölet, az önzés, a boszuállás, a demagógia, a hencegés nyelve számára. Hát minket is megtaníthatna ez a pünkösdi tüz beszélni. Hogy beszéljünk a • sok nyelv helyett végre egyet, de ezt ne dadogva, hanem értelmesen és zengzetesen: a szeretet nyelvét. És tanuljunk meg ezen a nyelven — cselekedni. Dr. Sulyok Dezső Pogány József lőtt először Tiszára. Dobi még háztUznÉzésbor is dicsehedett o gyilkossággal. Budapest, május 14. A Tisza-pör mai tárgyalásán Hcdry Béla vezérkari alezredes volt az első tanu. A forrada-' lom alatt Fényes László mellé volt beosztva, mint a nemzetőr kormánybiztosság vezérkari főnöke. Fényes László szereplése az ő szemében nem volt szimpatikus, azonban azt megállapította, hogy Fényes mindig a magyarság érdekeit tartotta szem előtt és az ő érdeme, hogy Salgótarjánba nem jöttek be a csehek. Erdély védelmére is tett intézkedéseket, itt azonban kevesebb szerencsével. Az elnök azon kérdésére, hogy gondolja-e, hogy Fényesnek része volt a Tisza-gyilkosságban, kijelenti, hogy ez a vád őt lepte meg a legjobban. Schön Béla körjegyző volt a következő tanu. 1919 áprilisában letartóztatásban volt, akkor odajött hozzá egy fogoly, bemutatkozott, hogy őt Csernyáknak hívják s a tizenegyes katonatanács elnöke volt. Azt mondotta,, hogy az első lövést Pogány József adta le Tiszára. Az elnök ezután megmutatta neki Csernyák fényképét. Schön felismeri azt a fogolyt, akivel a fogságban beszélt. Rott Károly szigorló orvos a következő tanu. Elmondja, hogy a haditengerészeínéi együtt szolgált Dobóval, aki elmondotta, hogy ö gyilkolta meg Tiszai. Ugy ismerte Dobót, mint aki nagyzolni szokott. Dobónak csonttuberkulózisa volt a lábában, ő gyógykezelte. Segesvár.y Julianna a következő tanu, aki azt vallja, hogy egy ízben Dömsödre, ahol apja a direktórium tagja volt, beállított Dobó háztüznézöbe. Azt mondotta, hogy ö gyilkolta meg Tiszát Koczán Jánosné, a Royal-szálló szobaasszonya a következő tanu, aki elmondja, hogy Fényes harmincadikán délután 6 órakor érkezett haza a szállóbeli lakására és azonnal lefeküdt. Éjféli egy órakor fölkeltették, hogy menjen be Fényeshez. Egy ur volt benn Fényesnél, azzal együtt távozott el az Astoriába. Másnap este fél 8 óráig nem jött haza. Rendkívül felháborította az a hir, hogy Tiszát meggyilkolták. Kovács Arpádné. félegyházai gimnáziumi tanár felesége a gyilkosság napján a Royal szállóban lakott. Elmondja, hogy Fényes rendkívül felindult volt Tisza meggyilkolásának hírére. A következő tanu Steinitz Andor magánhivatalnok, Gaertner Marcell sógora. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy sem a Tisza gyilkosságról, sem sógorának, Gaertnernek ebbeni szerepéről nem tud semmit. Az elnök erre felolvastatja Steinitz Andornak 1919 december 14-én a szegedi rendőrségen tett vallomását. Eszerint egy ízben Gaertner előtte, valamint anyja és nővére (Gaertner felesége) előtt elmondotta, hogy ő is jelen volt Tisza meggyilkolásánál. Részletesen elmondotta előttük, hogy hogyan folyt _ le az egész dolog. Stenitz: Én nem mondottam, hogy ezt mondotta Gaertner 1 Elnök: 1919 december 14-én Szegeden a rendőrségen ön részletesen elmondotta mindezeket. — Tudja azt, hogy hatalma van a bíróságnak arra, hogyha valamelyik tanu nyilvánvalóan hamisan tanúskodik, rögtön letartóztatásba helyezze? Steinitz: Én most igazat mondok, nem akarok hamisan vallani! Elnök: Miért vallott akkor ellenkezően a rendörségen Szegeden? Dr. Földváry Géza, Gaertner védője : Ki vette fel ott a jegyzőkönyvet? Elnök: A jegyzőkönyvet dr. Pap Menyhért szegedi rendőrkapitány vette fel. (Steinitzhez:) Ön a jegyzökönyvet alá is irta! Steinitz: Igen, de nem olvasták fel előttem a jegyzőkönyvet. A tanu megesketését a biróság mellőzte Gaertner Marcellhez való rokoni viszonyára való tekintettel. Ezután Stern Rezső magánhivatalnok vallomási jegyzökönyvét olvasta fel a biróság. A jegyzőkönyben az foglaltatik, hogy Steinitz sógoráról, Gaertner Marcellről egy izben egy kávéházban elmondotta, hogy Gaertner sok pénzt kapott a románoktól és franciáktól, majd igy fakadt ki ellene: „Gazember, nekem nem adott belőle semmd, pedig meg- i boszulhaitam volna magamat, ha besúgom, amit mondott, hogy ö gyilkolta meg Tisza Istvánt!" Gaertner kijelenfi: Stern Rezső állításai) nem tartom érdemesnek cáfolni. Az elnök erre újra bevezettette Steinitzet és elébetárta Stern Rezső rá nézve súlyos vallomását, mire Steinitz előadja, hogy ö nem mondotta, hogy sógora volt a TiSza-gyilkos, mindössze csak valami családi pertpatvarból kifolyólag mondott rá valamit. Ezután Göllner Miklósnak, az időközben elhalt egyetemi hallgatónak vallomási jegyzőkönyvét olvasták fel. Dr. Gadl Jenő védő a jegyzőkönyvi vallomásra vonatkozólag megjegyezte, hogy Göllner elméje zavarodott volt, bátyja részvényhamisitás miatt a Schwarcerbe vitette be és ott is halt meg. Fényes László kéri, hogy vegye tekintetbe a biróság a vallomással szemben Kéri Pál intelligenciáját. Szerinte Kéri Pál, aki mindig tagadott, egy olyan fiatalembernek, mint Göllner, sem mondhatta azt, hogy ő a gyilkos. Hiszen ez az egész nem más, mint képzelődés. Az elnök ezután szünetet rendelt el. (Folytatása a 3. oldalon.) Felkelés Montenegróban * és Boszniában a szerbek ellen. Trieszt, máj. 14. Montenegrói csapatok megtámadták a Lovcsent, majd hirtelen meglepő támadással feljutottak a hegytetőre és leszórták a szerb csapatokat. Az albánok a montenegróiakkal egyetértőleg fegyvert ragadtak szerb imperialisták ellen. Boszniában és Hercegovinában a szerbek csak a legnagyobb terrorral tudják fenntartani uralmukat A mohamedánok százai középkori kazamátákba zárva sínylődnek. íl magyar korona állása. Budapest, máj. 14. Zürichben ma 100 magyar koronáért 2 70 svájci frankot fizettek.
