Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-05-15 / 19. szám

1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 85. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP aesg A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA -- Megjelenik minden pénteken. ===== Előfizetési ár: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12.50 K. Egyes szám ára 1 korona. Felelős szerkesztői BOKSAY ENDRE Szerkesztőség : Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője : TOMOK VINCE. (Ker. Nemzeti Nyomdavállalat R.-t. Tőrök Bálint u. 1.,) hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Lanyhaság. Népgyűlést rendeztünk, tiltakozó népgyüjést múlt vasárnap. Néni kisebb témáról volt ott szó, mint arról, hogy a felvidéket, Erdélyt, Délmagyarországot és Nyugatmagyarországot nem engedjük elszakítani. A népgyűlésen sokan voltak de, szomorú szívvel kell konstatálni, hogy Pápa város 24 ezer Iakósa közül igen sokan hiányoztak. Az egész főtérnek meg kellett volna telni. Szomorú jelenség ez a lanyhaság amely kezd úrrá lenni a lelkeken. Szomorú jelenség az, hogy csak akkor kiabálunk, jajveszékelünk, amikora szó-szoros értelmében vett saját házunk ég, de feléje sem hederintlink már akkor, ha a baj egy kissé távolabb van. Sokan, igen sokan, a műveltebbek közül ép ugy mint a műveletlenebbek közlil már kezdenek megbarátkozni a gondolattal, vagy legalább is belebeszélik magukba, hogy mi közöm van nekem Erdélyhez, a felvidékhez stb. —Nagyon tévednek azok akik ugy gondolkodnak. Erdély, de nem csak Erdély hanem az 1000 éves haza minden talpalattnyi földje mindnyájunk közös tulajdona. Ha akármilyen messze is van Erdély, a Te földedet, a Te sóbányáidat a Te kőszén és vastelepeidet a Te arany és érctelepeidet rabolták el. Igenis a tiédet! Eszmélsz már? Ez mind a tied, amit most el akarnak tőled rabolni, s Te ezt engednéd ? El tehát a bűnös lanyhasággal, kiabáljon most ez a nemzet mint egy ember, hatalmasan, hogy szavát meghallják mindenütt e világon, mert ha ezt most elmulasztja, akkor nyakába akaszthatja a koldustarisznyát. Ezt jegyezzék meg azok a sokak, akik lanyhaságbői nem törödömségböl, vagy más okból nem jöttek el a népgyűlésre. Vaj ha megértene már a nemzet végre, hogy egyes egyedül a vérében rejlő lanyhaság nem törődömség volt oka a régebbi és közelebbi multak hibáinak. Ez és az átkos széthúzás lesz a veszte, ha idejében észe nem tér. Változott viszonyok közt állunk, meg kell változnunk mindnyájunknak, mert ha ezt nem tesszük, a sors kérlelhetetlenül elnyom bennünket. Tiltakozó népgyűlés. F. hó 9-én a Ker. Szoc. Párt, aM. 0. V. E. és az Ébredő Magyarok Egyesülete a várossal karöltve hatalmas népgyűlést rendeztek a Főtéren a békeszerződés aláírása ellen. A népgyűlést a tanítóképző intézet buzgó ifjúságának fuvos zenekara vezette be, eljátszván a Szózatot Lengyel Gyula kép. zenetanár vezetése mellett. Ezután gróf Lubienszky János tábornok, mint a M. O. V. E. pápai osztályának vezetője lelkes szavakkal a gyűlést megnyitva átadta a szót a népgyűlés első szónokának. Blazovich Jákó bencés főgimn. tanár átérezve a pillanat nagy hord erejét hatalmas gyújtó beszédeit mondott. Páris elküldte üzenetét. Ez üzenet nem lepett meg bennünket, jólehet sokáig vártunk rá. Most ismerjük meg még jobban a franciát, mikor ép most jönnek vissza véreink a francia hadifogságból. Ezek a foglyok mondják visszaemlékezve ottani szenvedéseikre, hogy a franciák ellen ha kellene pihenés nélkül vennék fel a harcot, annyira meggyülölték. Mit üzenünk vissza Párisnak (Felkiáltások! Nem irjuk alá a békét). Azt üzenjük Párisnak, hogy ez a nép 1000 év óta szenvedett és csak keresztet kapott mindég. Megremeg a lelkünk, de ugyanekkor megremegnek az izmaink is, hogy soha, de soha ebbe bele nem egyezünk. Nagy időket élünk, nagy pillanatoknak vagyunk tanúi. A kereszt volt az osztályrésze mindég ellenségeink a nemzetnek s most is azt szánták nekünk a kopók. Ettől forrásba jöna vérünk. Minden embernek a lelkiismeretébe kell most tekintenie, mert nagy értékek forrognak itt kockán a mi a legeldugottabb falunak is érdeke Mit fogunk hát csinálni ? Azt amit ősz prófétánk Apponyi Albert mondott, hogy egységes front lesz most a magyar nemzet kifelé és befelé egyaránt. Magunkba kell szállnunk I . . . Hogy került ez a nemzet oda, hogy most hitvány kopók harapnak bele, hogy lett ez a borzalmas bukás az osztályrészünk? Ebben főhfinüsa sajtó volt, amely minden volt csak nem magyar. Ez piszkolta állandóan a nemzeti öntudatot, itt vigan lehetett áskálodni. Állandóan gyalázott mindent ami magyar volt. Csak ilyen alá aknázás mellett lehet megérteni, hogy ugy hadsereg összeroppant. Ellenségünk volt és ma is az egész világ, értsétek meg tehát, hogy nincs más barátunk csak a jó Isten. Esküdjünk meg, hogy ezentúl összezuzunk minden olomkatonát amely támadja a Ker. Magyarországot, öntudatra kell ébredni, ki kell dobni minden sajtóterméket, amely akár nyíltan, akár burkoltan izgat. A külföld jól ismer bennünket, hogy mindig marakodunk. Értsétek meg, hogy nem lehet jelszavakkal ma harcolni, mert ma nem lehetnek és keltenek külön érdekek, ma csak egy jelszó lehet csak és ez a haza mindenek előtt. Aztán legyünk áldozatosok... Kálváriát járunk, tehát jól nem is érezhetjük, magunkat. Öleljük át ezt a keresztet, személyi érdekeinket kapcsoljuk ki és egy közös, nagy szent összeöielkezésben találjunk egymásra. Ti anyák azt dúdoljátok kicsinyeitek füleibe is, hogy ebbe nem nyugszunk bele soha, de soha! Még egyet üzenünk tisztelt párisi frakkos nagy urak! Az önök ítélete ellen igenis fellebbezünk Cézárhoz, de ahhoz, aki a Cézárok felett is áll, s az majd eldönti, hogy ami 1000 éves birtoklásunk igazságos volt-e vagy sem, mert ezt nem önök lesznek hivatva eldönteni. (Ugy van). Ez a nap, szent elhatározás esküvés forrassza össze a magyart innen és tul, hogy meghallja azt minden magyar sziv, de hallják meg azt ellenségeink is. Elnyomott, idegen uralom alatt nyögő véreinknek pedig azt üzenjük, hogy várjanak, még eljövünk, s akkor közös erővel védjük meg 1000 éves szép hazánkat. Percekig tapsolt a felvillanyozott tömeg e tüzes beszéd után, amikor Zsilavy Sándor lépett az erkélyre. Testvéreim 1 Bűnös kezek juttatták ide ezt a nemzetet, elkövetve a nemzet ellen a bűnök egész sorozatát. Külföldi lapok irják, hogy 10Ó0 év birtoklása sem jogcim arra, hogy Magyarország a miénk maradjon. Kik állították fel ezt a tételt? Nagyon jól tudjuk, hogy csakis azok, akik a világháborúban a szenvedések helyett a háború hasznát élvezték, s mikor a hiába kiontott vér és hosszú háborúért, meg a sok zsebre vágott haszonért kezdett inogni a talaj a lábuk alatt, hozták a nyakunkra a kommunizmust. Fűt, fát ígértek, dinom-dánomot, mert csak igy tudták a magyar baka-kezéből kicsavarni a manlichert. Azt üzenjük mindenkinek, hogy ez a manlicher már ismét a magyar baka kezében van s azt onnan már ki nem csavarja semmiféle ígérgetés. Hisszük mert igy kell