Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-04-30 / 17. szám

1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 17 . szám. POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden pénteken. i— Előfizetést ár: Egész évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. Egyes szém ára 1 korona. FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE. Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Tomor Vince (ker. szociálista pártfroda) Fő-tér. hova az előfizetős! ós hirdetési dijak küldendők. Recidivák. A magyar sajtó egy része, melyet még nem régen egész méltán lehetett a kozmopolita dekadencia hivatásos és fizetett szócsövéül tekinteni, ma újra mellékvágányokra kezdi terelni szekerét és e szekérrel együtt azoknak az érzés- és gondolatvilágát is,kikszellemitáplálékukat majdnem exlusive e szekérre pakolt batyukból lopkodják. A mellékvágányok neki nem újak, hisz rajtuk rótta anyagilag éppen nem mostoha útját már a múlt század utolsó tizedeiben is, de különösen szerencsétlen századunk forrongó levegőjében iparkodott a haladás hamis égisze alatt a szellemi megfertőzíetés alapjában bünöSnianipulációit ily módon kendőzni. Előttünk sem ismeretlenek ezek az utak: hiszen rendszerint vissza emlékezik az ember az útra, melyen egyszer már elestében majdnem a nyakát törte s ez az út számunkra ilyen meglepetést hozott a világháború végén. De mert az emberi lélek jórészt szkeptikus elemekkel van tarkítva s mert a magabizás és önérzet fokmérője nálunk sokszor sülyed a 0° alá: nem nehéz destruálni ott, ahol a rekonstruálni akaró még azon tűnődik — sajnos kissé soká — hogy hol is kezdjen feladata megoldásához. Lerontani azt a csekély tekintélyt, amit a háború üstököse és ennek csóvái: a forradalmak fel nem perzseltek, elhitetni saját magunkkai, hogy mi* alapjában szerencsétlen és majdnem (mert ezt nyiltan kimpndani nem szabad) életképtelen náció vagyunk s hogy a nyugati kulti népek meglátása rólunk az, hogy Európát veszélyeztető Ázsiából ideszakadt „gyanús" társaság vagyunk: ez voina a csalétek, melyre a naiv, vagy őszintébben szólva ostoba ember lépre megy és igavonó állata lesz egy pszichopatologikus tünetekkel éktelenkedő eszmeáramlatnak, melynek köszönheti azt is, hogy ma alig akad betevő falatja. Az Est et Comp.: nem ott kezdte a rontást,' mikor azt mondotta „gyertek haza magyar katonák a frontról, ahol csak idegen érdekekért hullt a véretek és itthon a pacifizmus istenének áldozva lesztek ooldogok".Ez csak korollariuma volt egy sorozatnak, amely sorozat ott kezdődött, hogy a 19—20 évés firkász egy sorba állította magát az ország sorsát intéző férfiakkal és örök pirulására a magyar géniusznak — bar csak rövid időre -- eléjük is vágott. Ma újra hasonió tünetek vannak. Pár rövid szó egy interjú keretében, „objektiv tudósítás" a nemzetgyűlés üléséről, kiéiezett beállítása az Í848. XX. t.-c. kapcsán szőnyegre került kérdéseknek, rávilágítás arra, de persze hamis sugarakkal, hogy a megcsonkított országban szociaioekonomikus élet a közel jövőben nem fejlődhetik ki: és kinek a feje elcsavarható, máris el-, illetőleg oda van csavarva, ahova az óvatos kiszólások csavarni akarták. Ezek a szimptomák ma általános betegségei a háborútól tépett társadalmaknak, hogy legerősebben nálunk dühöngtek, azt minősíthetjük sorscsapásnak: de ha recidivák rázzák meg a lábadozó testet, ezért már saját magunk vagyunk felelősek a történelem és a lelkiismeret előtt. Veszedelmesebb az álcázott ellenség a nyilt sisakunál: létérdekünk, hogy fegyvereinket ellenfelünkhöz mérten válogassuk meg. s. D. Ker. szoc. pártélet. Iparosok szervezkedése. A pápai iparosok is tudatára ébredtek annak, hogy a kisiparosság felemelkedését úgy szolgálhatják leginkább, ha egységes szervezetbe tömörülve, a keresztény iparosok gazdasági érdekeit s annak megvalósulását minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatják. Nagy bűne volt ez a múltban az összes liberális kormányoknak, hogy a magyar kézműipart teljesen kiszolgáltatták a nagytökének, illetve a szabadipart „aki bírja, marja" elvénél fogva teljesen magára hagyta és a gazdasági harcban csakhamar alul kerüli. Ezen hibás kormányzati rendszer megváltoztatására fogott össze a keresztény kisiparosság és országos szövetségbe tömörülve küzdenek az ellen, hogy továbbra is a kontárok martalékai legyenek. E célból folyó hó 24-én szombaton este 7 órakor a kaszinó nagytermében igen látogaU-tt gyűlést tartottak, amelyen a kisiparosok sérelmeit Székely János népjóléti államtitkár és Pekovics János, a keresztény iparosok orsz. szövetságének elnöke ismertették. Székely államtitkár az ipartörvény revízióját s annak lényegét ismertette, melyet törvényerőre kell emelni, hogy a magyar ipart megmentsük és szakképzett iparosaink boldogulását elősegítsük. De az iparosságnak — úgymond — nemcsak panaszkodni keli, hanem tetterős, k'tartó szervezkedéssel a saját ügyüket támogatni fs. Minden társadalmi osztály a saját súlyánál és hatalmánál fogva tudja csak magát felszabadítani. A zsidó sohasem panaszkodott, hogy a kormány nem tesz az érdekükben semmit. Mi se várjuk azt, hogy mások verekedjék ki számukra a jobblétet. Ha azt akarjuk, hogy bennünket fent is, meg lent is elismerjenek, akkor erre csak egy mód van, hogy szervezkedjünk. A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott beszéd után Pekovics János iparos ismertette a keresztény iparosok országos szövetségének célját és azt a nagy feladatot, melynek megvalósítására immár a kisiparosok ezrei tömörültek. A lelkesedéssel kisért előadás után a pápai iparosság kimondotta, hogy megalakítják a keresztény iparosok orsz. szövetségét. Az alakuló gyűlés május 3-án, hétfőn este 7 órakor a kaszinó nagytermében lesz megtartva, melyre az összes iparosokat ezennel meghívjuk. Május elseje nem munkás-ünnep. A központi vezérlő bizottság határozata. A keresztény szociálista szakszervezetek vezetősége a munkásság helyzetének romlását és az ország pusztulását azon munkásmozgalmaknak tulajdonítja, melyek tavaly május 1-én is vörös Crömnapot ültek. 52 szakszervezet tiltakozik az ellen, hogy május 1 -ét továbbra is egységes munkás-ünnepnek tekintsék és egyben megbízta a központi munkástitkárságot, hogy a nyáron megtartandó nemzetkőzi keresztény szociálista kongresszuson a keresztény munkásság világünnepének új időpontjára nézve tegyen előterjesztést. A szervezett keresztény szociálista munkásság tehát szakított azzal, hogy május elsejét ünnepnek ismerje el, melynek megtartására a múltban oly félelmetes terrort kellett alkalmaznia a vörös szociáldemokratakommunista pártnak, hogy a magyar munkássággal a franciák forradalmának évfordulóját megünnepeltessék. Még igen jól emlékezünk a tavalyi május 1-ére. Vörös posztóval vonták be még a Napol is. A világot megváltó eszmék dicshimnuszától visszhangzottak a Várkert berkei. Szállt a nóta, vad üvöltés, puskaropogás hangzott ^mindenfelé.