Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-04-02 / 13. szám

1 XV. évfolyam. Pápa, 1920 április 30. 13 . szám. POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden pénteken. 4 • Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. Előfizetési ár: FELELŐS SZERKESZTŐ: A kiadóhivatal vezetője: Egész ( vre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. BOKSAY ENDRE. Tomor Vince (ker. szociálista pártlroda) FŐ-tér. Egyes szám ára 1 korona. hova az előfizetési és hirdetési dijak Icf.ldendők. Magyar királyi. Hivatalos rendelet is volna már arról, hogy összes intézmé­nyeink, hivatalaink, amelyek azelőtt királyiak voltak, ismét visszatérjenek ehhez, miután a királyság jogilag ma is fennáll. Ezen rendeletet tehát első­sorban a hivataloknak kellene mentől előbb végrehajtani, még akkor is, ha ez egy pár koronás kiadást jelentene az új bélyegzők megcsináltatása által. Azonban, ha már a miniszteri rendelet a pecséteknek királyságcllenes haszná­latát még meg is engedi, azt azonban el­várjuk a hivataloktól, hogy a kommuniz­mus által meggyalázott magyar cimere ket sürgősen megcsináltassák. Ilyen megcsonkított címereket láttunk az áll. kt p zdén, a városi színházban és még mindenütt, ahol ilyenek voltak. Ajánl­juk azonban, hogy a magyar szent ko­ronát, amely . címereken azelőtt mindig ott volt, ne felejtsék el, mint ahogy elfelejtettek azt a bankjegyfelülbélyeg­zéseken is oda tenni. A nemzetgyűlés munkája. Szó sincs róla, nemgáncsoljuk a nemzetgyűlési kép­viselőknek a legutóbbi ülésen oly simán keresztülhajtott fizetésrendezését. A képviselő uraknak is szükségük van íizetésre. Hiszük és reméljük azonban, hogy ha már így a saját portájukat rendbe hoztak, akkor sorra jönnek majd a tisztviselők fizetésének olyan meg­oldásai, amelyek mellett élni lehessen annak a tisztviselőnek és családjának is, mert hogy ma megélni nem lehet, az bizonyos. Ha pedig sokan erre azt válaszolnák, hogy lám mégis megél­nek, akkor azok, akik ezt mondják, nincsenek tis/tában azzal a nyomor­ral, ami tisztviselő családokban van. Az adósság-csinálástól kezdve vezet ez az út egész a zsibárus piacig, s bizony olyan a helyzet, hogy már ez az út is sokaknál annyira kihasznált, hogy nem jár eredménnyel, hanem koplalással. Sürgős és radikális állandó segítségre van itt szükség, mert 1000 vagy 2000 kor. egyszer s mindenkorra szóló előleg sem segít a helyzeten. A tisztviselők még várnak . . . Drozdy Gyözö beszél. A legutóbbi nemzetgyűlési ülésen Drozdy Győző személyes megtámadtatása cimén kért és kapott szót. Ezúttal Rassay igazság­ügyi államtitkárral került polémiába, aki nyiitan szemébe vágta Drozdynak pápai „nemi felvilágosítás" problémá­jával kifejtett kommunista gondolkodá­sát. Drozdy azzal vágta ki magát, hogy ezt presszióra tette. Igaz, hogy presszióra sokaknak kellett a kommu­nizmus idején cselekedni, de Drozdy ezen túlment és nemcsak szerepelt, de derekasan ki is tett magáért. Ja, mert akkor azért járt ki nagy-nagy elisme­rés, ha valaki az átlagon felüli kommu­nista eszméket hirdetett. Ez pedig nem volt presszionálva, mert még a kommün idején is lehetett olyan se hideg, se meleg beszédeket tartani. De neki szüksége volt valami ultramodern kom­mün eszméket hirdetni, csak azért, hogy feltűnjék a kisebb és nagyobb Marxok között. Veri a mellét, hogy az ügyészség még nem indított ellene el­járást, de az régi közmondás, hogy ami késik nem múlik, vagy pedig jön még a . . . dér. A mi husvétunk. Milyen is a ma keresztény magyarjá­nak húsvéti lelkülete? Bizony, átvonag­lik rajta a nagy nemzeti katasztrófa tudata, a négyéves háború hiábavaló hősies erőfeszítésének keserű emléke, a gyalázatos októberi forradalom szé­gyene, a vörös uralom kinjait gondo­latban újra meg újra átszenvedi, a jövő rettenetes bizonytalansága, a keserves jelen nyomorúságai is sötét árnyékot vonnak köréje. És mégis tavaszod van neked, én drága nemzetem! Megtalál­tad önmagadat. Még gyengék, inga­dozók' a lépéseid, de szemed tisztán látja az örök igazságok vezérlő csil­lagát. Azelőtt túlságosan a földé voltál, itt kerested lenn a te menyországodat. A siron túlra nem igen néztél. Keresz­ténynek mondtad magad, de életed ho­rizontját nem toltad ki az örökkévaló­ságba. S úgy-e, arra kellett ébredned, hogy minden kincsed, drágaságod oda van, veszni készül ? Keserves, de mégis áldott volt a te szenvedésed, mert meg­éreztette veled, mi a legszükségesebb, az egyedül szükséges, amihez többi mind ho/záadatik, megéreztette veled, az egyedül igazi értéket, melyet sem a tolvaj el nem vesz, sem a moly nem emészt. Kezdted sub specie aeternitatis, az örökkévalóság krisztusi hitén ke­resztül nézni a világot. Feltámadunk! Micsoda zengő zene ez most a mi lelkünknek! Megtudjuk érteni, és tudjuk élni a feltámadás igazságát! Úszunk benne, mint a felhő a napsugárban. Mert végezni, mondja Goethe is, buta szó. S buta szó lehet-e az élet értelme? Minek az erők, ha semmit sem teremtenek, ha a végső semmi nyomára dolgoznak?! Aki az örök élet zónáját szétrombolja, vagy alóla elköltözik, az életet, kedvet, erőt veszít. Végezni buta szó; okos szó élni! igazán csak az él, aki örökké él . . . Emberek maradunk, szenvedünk ez­után is, de áttörjük magunkat a kudar­cos lemondáson, kishitüségen. Krisztus igazi fiait az örök élet reménye föléje segíti minden földi válságnak. A föl­támadás vigasztalás, erő és Ígéretek­kel teljes valóság a mi lelkünk szá­mára. Az igazi élet. „Bízzatok bennem, én meggyőztem a világot" .. . Az egyéni életnek ez a tavaszi ze­néje átszáll a nemzeti lélek aggódó forrongásába és az Úr föltámadása az isteni erő győzelme a múlás, a halál, a hazugság fölött. Éti mindig tűrhetetlenül hittem az igazságnak belső, természetes erejében, hisz nem kisugárzása-e valamikép annak, aki maga az igazság? Soha nemzet ellen nem vétkezett még annyit a hamisság, amint ellenünk. Ellensé­geink hazudozása valóságos szemfödél­ként borul fölénk, mégsem szabad félnünk. Eltemethetnek bennünk, de feltámodunk igazságunk isteni hatal­mával. Legfőbb igazságunk lészen pedig az igazi nemzeti élet a Teremtő gondolatainak irányában; a nemzeti élet, melynek egén ott ragyognak az örökkévalóság csillagai; a nemzeti kul­tura, mely az örök ideálok szerint iga­zodik. Veritas liberabis vos. Ez az igaz­ság megszabadít minket.

Next

/
Thumbnails
Contents