Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-04-02 / 13. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1920 április 2. Tetteket várunk és nem személyeskedést! Az általános és titkos választói jog alapján egybegyűlt nemzetgyűlés munkáját figyeli ma az egész ország, hogy a maradék Magyarország teqjjletén burjánzó sok csalást, lopást, üzérkedő lánckereskedelmet megfékezze és becsületes munkájával építse fel az új alapokon nyugvó keresztény Magyarországot. Ezen eszmének megvalósítására fogott össze a választásokon a magyar nép s ennek elérésére bazirozta a keresztény munkásság is minden erejét, hogy végre-valahára ebben a sok sebtől vérző, lerongyolt országban a becsületesség és a keresztény eszme diadalmaskodjon. Hiszen annyi orvoslásra váró nyavalya rágja a magyar nép testét, hogy komoly, megfeszített munkára volna szüksége a nemzetgyűlésnek és mindenkinek ebben az országban, kik az építő munkát komolyan akarják végezni. A munkásság és a tisztviselők százezrei éhbéren, a legnagyobb nélkülözések között tengetik életüket. Az élelmiszer és az ipari cikkek ára nap-nap után emelkednek; a láncosok, az uzsorások a magyar nép nyomorából aranyhegyeket harácsolnak össze. A zsidó pénzüzérek, nemkülönben a „pecsétes kékpénzt" imádó jó keresztény testvéreink egyforma móhó étvággyal szívják vérünket és nem bántja őket a lelkiismeret, hogy az ő vad állathoz hasonló önző kapzsiságuk miatt mi lerongyolódva, éhezve, fázva, gyermekeinktől is meg kell vonnunk a tápláló kenyeret, mert becsületes keresményből a népgyilkos, országpusztító uzsoraáriakat képtelenek vagyunk megfizetni. Önkéntelenül is azt kell kérdeznünk, hová fog ez vezetni, mire jut az ország, ha tovább fog ez tartani ? A becstelenség, a szenny, a piszok, a lánckereskedelem, a gonosz kapzsiság sirba dönti az ezeréves Magyarország utolsó maradványait is. Nem támadhat fel ez a nemzet soha, melynek polgárai, sőt mi több, a nép hivatott vezérei is (tisztelet a kivételnek) csak azt nézik, hogyan lehetne minél több „pecsétes" bankót harácsolni, hogy milyen úton és eszközökkel, az nem is fontos! Pedig, ha a tőkének, a vagyonos osztálynak nem jön meg az esze és tovább feszíti a húrt, maga alatt vágja a fát és végzetes katasztrófába döntheti épen az ő rövidlátó politikájuk az országot js. A munkásság, a magyar nép meggyőződésből állott a keresztény eszme szolgálatába és bár eddig csak nyomor, szenvedés jutott osztályrészül, kitart az eszme mellett. De joggal elvárjuk a nemzetgyűléstől, annak minden egyes tagjától, hogy a munkában versenyezzenek egymással s ne az egymás ócsárlásában, piszkolásában, mert az ország, a nép a dolgozó kisemberek, tisztviselők és munkások százezrei hangosan kiáltják oda a civakodó nemzetgyűlés felé azt, hogy: Elég volt 1 Tetteket várunk és nem személyeskedést! Ha nem tudnak komoly munkát végezni és nem hagynak fel az egyenetlenkedéssel, akkor hagyják el a keresztény tábort, ne éljenek vissza a keresztény névvel, mert amit ma beszélnek, cselekednek, az minden, csak nem komoly, nagy időknek megfelelő keresztényi dolog. Itt gyors elhatározó, erős, megalkuvást nem ismerő politikára van szükség, különben a lelketlen zsidó spekuláció, a keresztény uzsora megöl bennünket. Akik erre a komoly, építő munkára nem képesek s önző érdeket hajhászó kirakat-keresztények, hordják el közülünk magukat, amig nem késő. Sz. L. Nem! SohíU* Előtted állunk büszke Frank hon népe! Egy hontalan nép kér egy új hazát. . . Halálkiáltás lett az esdeklésünk, Mely véres vádként száll a földön át. Koldusok lettünk . .. Elveszett a földünk, S mi szent kincsünk, a hon is elveszett, Mert rablók vagytok, mert szivetek nincsen, Mert sirba dobtatok egy nemzetet.. . Adjátok vissza Erdélyt! Most még kérünk. Az óhajunk most még könyörgő vágy, De jaj nektek, ha új hazát keresni Elindul egyszer a nagy Hortobágy ! Adjátok vissza Zrínyi Miklós várát, Mert elszakadni tőlünk nem akar, Adjátok vissza délibábos rónánk, S a Csák Mátéknak földjét.. . mert magyar. Adjatok vissza mindent, mert miénk volt .. . Mert, jaj, ha feltámad a fergeteg, S a délibábos földünk visszavenni Megindulnak a nagy, magyar hegyek I .. . Még tűrünk némán ... és reménykedünk bizva, Mig Istenünk felettünk trónust ül, De jaj nektek, ha megharsan az ének: Hazádnak rendületlenül! ... * * * Egy eredévig jóban, rosszban együtt, S a szittyának ne légyen most hona I Bitangok tépjék ki zsibbadt karunkból ? Elválni tőle most ? . .. Nem ! . . . Nem I . . . Soha I Vulkán. • Szavalta szerző a Terilletvédü Liga tiltakozó gyűlésén, Nagykanizsán, 1920 február 29-én. Üzembe jön a szövőgyár. A gyáriparosok szövetségének feltételei. A pápai Perutz-testvérek szövőgyára, mint ismeretes, már több mint féléve, hogy üzemét szénhiány miatt beszüntette s azóta a kapitalista cseh gyártulajdonos nem csak hogy nem törődött a munkásaival, kik évek hosszú során nyomorúságos bér mellett milliókat szereztek neki, de meg sem kísérelte, hogy a pápai gyárat üzembe hozassa. Maguk a munkások és a ker. szoc. szakszervezetek dolgoztak, folyamodtak Ponciustól Pilátusig, megmozgattak mindent, hogy maguknak kenyeret teremtsenek és produktív munkával segítsék talpraállítani a magyar nemzet gazdasági egyensúlyát. Hogy komoly, dolgozni akarásukat és hazafias készségüket bebizonyítsák, naponta egy órai ingyen munkát ajánlottak fel a nemzeti hadsereg javára, csakhogy a termelő munkát megkezdhessék és a munkával járó békés konszolidáció útjára térjünk. — Azonban mi történik? A sok kilincselés és deputációzás után a keresztény kurzus idején a cseh és zsidó Textilgyárosok Országos Szövetsége arról értesíti a ker. szoc. textilmunkások szakszervezetét, hogy azon esetben hajlandók csak a pápai szövőgyárat üzembe hozni, ha a kitoloncolt, magyarfaló cseh kommunista gazembereket szabadon bocsátják. Hat pontba foglalják össze azon kikötéseiket, melyek alapján szerintük megindulhat az üzem. Nem I Egy percig sem szabad tűrni a kormánynak, hogy a szabotáló idegen gyárosok dirigáljanak, kiket mi hizlaltunk naggyá és a keresztény magyar munkások verejtékes munkájukból harácsolták össze millióikat. Nem, tisztelt gyáros urak, nem oda Buda! Tudjuk és ismerjük az önök véka alá rejtett céljait. Úgy látszik, hogy a Budapesten ankétozó zsidó kapitalistáknak nincs Ínyükre a keresztény szociálista munkások szervezkedése, mert az átiratuk 5. pontjában burkoltan ugyan, de elárulták, hogy a gyár üzembe hozásának nem is annyira a szénhiány az oka, mert ez is megszerezhető, csak akarni kell, hanem a főhiba ott van, hogy a munkások ker. szoc. szervezetben vannak és -nem hajlandók többé a világot megváltó vörös akol tagjai lenni, hol még nem is régen Gerstl Leó igazgató úr, a pápai szövőgyár díszpéldánya hirdette a szociál-kommunista elveket. A hatodik pontban már egészen kilátszik a lóláb, mert a szándék világosan elárulja, hogy ők olyan munkásokat akarnak, kik az ő nacionáléjukhoz tartoznak. Az ellen nincs kifogásunk, ha a zsidó munkások zsidó szervezetbe tömörülnek, de hogy itt még egyszer zsidók ugrassák falnak a magyar és keresztény munkásokat, ezt hát nem fogjuk engedni! Inkább elvérzünk mind egy szálig, de zsidók uszályhordozói nem leszünk többé! A kormánytól pedig megköveteljük, hogy védelmébe vegye a keresztény munkásságot és üssön oda azoknak a feje búbjára, kik Magyarországon kommunizmust akarnak tenyészteni. Legyen erélyes a kormány ezzel a gyáros úrral szemben, kit 10 év óta ezerekkel tömött és Pápa városával kötött szerződését sem tartotta be. így történhetett meg az, hogy az összes művezetők (noha voltak és vannak magyarok is) csehekből kerültek ki és ezekkel a kitoloncolt gazemberekkel akarja a gyárát üzembe hozni m?. is. Vagy megindítja a Perutz a gyárát és becsületes magyar szellem lesz ott, amit meg is követelünk, vagy pedig a sok kellemetlenkedésből levonjuk a konzekvenciát és kipofozzuk Pápáról az egész cseh-zsidó társaságot és elmehetnek panaszra az ántánthoz a fehér terror miatt. Felhívás. Az országos ker. szoc. szakszervezet központi vezetőségének utasítására felhívjuk az összes helyicsoportjaink vezetőségének figyelmét arra, hogy negyedévi elszámolásukról pontos kimutatást készítsenek és azt haladéktalanul terjesszék be a szakszervezeti titkárságnak, Fő-tér 12. A fodrászok ker. szoc. szakszervezete folyó hó 25-én este 7 órakor tartotta tisztújító gyűlését. Ugyanis az eddigi elnök, Molnár Ferenc, sokoldalú elfoglaltságaira való tekintettel, tisztségéről lemondott, helyette Szeberényi Lászlót választották meg. A gyűlést az új elnök vitte tovább, miközben a jegyzői és pénztárosi állások betöltésére került a sor. Jegyzőnek Lengyel Ferencet, pénztárosnak Takács Józsefet választották meg. A tisztikar megválasztása után Szeberényi László új elnök megköszönte a lemondott Molnár Ferencnek eddigi működését, különösen hangsúlyozva, hogy a fodrászok szak- szervezetének megalakítása az ő eredményes Ker. szoc. pártélet.