Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-02-20 / 7. szám

XV. évfolyam. E sas Am ára. 1 korona. Pápa, 1920 február 20. 7. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA —h—-• Megjelenik minden pénteken, -i «<• Előfizetési ár: Egésc évre 50 K, fél évre 25 K, negyed évre 12-50 K. Egyes szám ára 60 fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKE8ZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Tomor Vince (ker. szoclálista pártiroda) Fő-tér. hova az előflzetósi és hirdetési dijak küldendők. A valuta-kérdéshez. Lapunk más helyén találja az olvasó a ker. szervezett munkásság f. hó 13-án tartott munkásgyülésének mikénti lefolyását. Itt csak annak az egy ténynek, illetve a munkásgyülés határozati javaslatának azon pontját akarjuk abba a helyes világításba helyezni, ami ennél a nagyfontosságú kérdésnél szükséges. A határozati javaslat az ország szempontjából a legfontossabb törvényjavaslatok egyikének a valuta-kérdés megoldását tartja. Nincs is ma ennél fontosabb ügy, amely megoldásra vár. A valuta t. i. nem egyéb, mint maga a fizetési eszköz — a pénz. Ezt kell megjavítani, hogy pénzünk a külföldön vásárlóképes legyen. A mi valutánk megjavításán bizonyára sokan fáradoznak. A valuta megjavításának igen sokféle eszközei vannak rendes körülmények között. A leghathatósabban javítja a valutát a rendes törvényes állami élet keretei közt megindult közgazdasági, ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági pezsgő élet. Ezektől azonban ma nagyon távol vagyunk. A valuta jóságának ezeken felül egy lényeges kelléke a kellő ércfedezet. Az Osztrák-Magyar közös bank és a nemrég lezajlott kommunizmus jóvoltából azonban ennek is hiányában vagyunk. Sokan a devalváció egyedüli üdvözítő voltára gondolnak. Valutánkat azonban ez sem fogja megjavítani. A valutánk megjavulásának soká késnienem szabad. Így tehát nem marad más hátra, minthogy a leggyorsabban előteremthető ércfedezettel javítsuk meg valutánkat, s ezzel alapjait rakjuk le a jelenlegi bénaságra kárhoztatott közgazdasági, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági életünknek. A határozati javaslat reámutat arra, hogy az országban egyeseknél még igen nagymennyiségű arany- és ezüst tárgyak és ékszerek vannak. Nem gondol senki a történelmi nevezetességű ékszerekre, sem pedig kommunista mintájú arany-beszolgáltatásra. A mai rettentő nagy nyomorban már úgyse újság, hogy a családok eladják arany tárgyaikat, csakhogy megélhessenek. — A kormány már figyelmeztet is mindenkit, hogy tárgyaikat ne zugkereskedők utján adják el, hanem az állami fémjelző hivatalok utján értékesítsék arany- és ezüst tárgyaikat. — Ha tehát az állam az önként felajánlott arany- és ezüst tárgyakról ú. n. békekölcsön formában állami adóslevelet állít ki, akkor az illető felajánló amellett, hogy magának rendes évi kamatokat biztosított, még hazafias kötelességet is teljesített, amennyiben hozzájárult az állam anyagi helyzetének megjavításához. A beszolgáltatott arany tárgyról szóló tőkéje pedig megmarad. Az államot az egyesek tartják fenn. Amelyik államnak a népe válságos pillanatokban nem siet hazája segítségére, pláne ha ezzel csak egy kis hiúságot, esetleg családi tradíciót kellene feláldozni, de amellett anyagi kárt nem szenved — megérdemli a sorstól még a legkegyetlenebb csapást is. így értelmezhető tehát a határozati javaslat, amelyből ha országos akció lenne, szivünkből örvendenénk. * A Területvédő liga mindenesetre a legnemesebb intenciók mellett alakult meg. Olyan elemek is becsúsztak azonban későbben a hatalmassá fejlődött egyesületbe, akik nem átalották és átalják a keresztény kurzust minduntalan támadni és tekintélyét aláásni. Ezek között szerepel gyalázatos támadásaival a Liga pénzén alapított „Szózat" cimü politikai napilap. Friedrich hadügyminiszter elleni hajsza, csak lepel, amely az igazi célt takarja, t. i. a keresztény kurzus lejáratását. Friedrich ügye bizonyára tisztázódni fog, de ez majd akárhogy is végződjék, a „Szózattal, mint olyannal teljesen tisztában vagyunk mi is, de talán maga a Területvédő Liga is. Még egyszer kijelentjük, hogy Friedrich hadügyminiszter ügye az ő magánügye. Ezt az ügyet semmikép sem lehet kihasználni a keresztény kurzus ellen. A „Szózat"-tal azonban paralell a „Dunántúli Egyetértés" is minden alkalmat megragad, hogy Friedrich ügyével kapcsolatban a keresztény ügyet támadja. Igaz, hogy ez egy cseppet sem lep meg bennünket, mert a D. E. a Friedrich-ügy felszinre hozatala előtt is esküdt ellensége volt már a mi eszméinknek. — Tudtuk mi azt nagyon jól, hogy „kutyából nem lesz szalonna". * Azonban még egy dolgot nem hagyhatunk észrevétlenül, bár nagyon sajnáljuk ezért a drága papirost és a nyomdafestéket is. ítélje meg maga az olvasó, hogy úgy-e annak a D. E.-nek, akinek a szerkesztője oly súlyos és tisztázatlan vádakkal van terhelve, még sincs joga ahhoz, hogy mások felett erkölcsi halotti iratokat gyártson. A D. E. cikkeinek szerkesztője elfelejti, hogy ő a közvéleményben már élőhalott. De ne gondolja, hogy talán azért, mert ó kisgazdapárti jelölt volt. Ó nem! . . . Egész másért —, hisz ezt mindenki tudja, hogy miért. A kisgazdapártnak Magyar Nemzeti Gazdasági Bank. egy részvény ára 105 k. Jegyezni lehet Pápán a ker. szoc. pártirodában, a Move-irodában s az összes keresztény egyesületekben