Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-03 / 30. szám

XiV. évfolyam

. Pápa, 1919 október 3. 30. szám. PAPA Ü VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden kedden és pénteken. Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. KIADÓTULAJDONOS: A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20 szám. A kiadóhivatal veietóje: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova ai elóftzetésl ós hirdetést dijak küldendők. Pápa város és vidéke közönségéhez. Előttünk fekszik a budapesti és bécsi sajtótermékek egész garmadája. Nem ollózunk ki ezekből semmiféle táviratokat, cikket, bármilyen kecsegtetőnek látszik is az egy vidéki lap számára. Egyet azonban közhírré teszünk mi is, hogy ezt a sajtót ma megtöltik az ellenünk való szervezkedésnek mozgalmai. Nyilt szinen folyik már a csata, keresztény legyen Magyarország avagy továbbra is az a társaság vezesse Magyarországot, amely minden egyéb, csak keresztény és magyar nem. A keresztény blokkal szemben erőlködnek szembe állítani a liberális blokkot. Nem fog sikerülni, mert tisztán látjuk, hogy a liberális blokkban szereplő pártok mind lejáratták magukat, vezéreikkel együtt, akikuek köszönhetjük, hogy régebbi szennyes politikájukkal idáig juttatták szegény hazánkat. A keresztény blokkal szemben van már a liberális blokk. Emberek, keresztény magyarok, meg ne inogjatok ebben a rettenetes pokoli zűrzavarban, mert ha most sem leszünk erősek, akkor a hatalom megint átmegy arra a társaságra, amely szerencsétlen országunkat ennyire tönkre tette. Nekünk csak egy politikánk lehet s ez a keresztény politika akár tetszik az a Budapesten összeröftenö politikai hulláknak, akár nem. Emberek! a vidék dirigálja Budapestet és ne megfordítva. Á tanítók szakszervezete. A „Pápa és Vidéke" legutóbbi számában oivashattuk a már eddig megalakult keresztény szakszervezeteket s itt ebben a tisztában megtaláltuk a tanítók szakszervezetét is. A Pápa és vidéke tanítóságának azonban ilyen, keresztényileg megalakult szakszervezete nincs. A vörös terror által oly szépen összeterelt tanítóság volt — nincs. Pedig, hogy milyen szép számmal vagyunk és voltunk, azt akkor láthattuk. Nem célom a tanítóságnak e vörös uralom alatti magatartását ecsetelni, de kitűzött célom rámutatni, hogyha összetartott és összeterelt bennünket egy akolba a vörös korbács, nem tudná-e ugyanezt a tanítóság most már jószántából megtenni, hogy elvetve a vörös bálványozásnak minden szennyét, a kereszt szolgálatába szegődjön. Igaz, hogy ez az újonnan megalakult szakszervezet olyan Ígéretekkel, olyan maszlagokkal nem tud majd dobálózni, mint a másik volt, amely már most hulla. Azonban amit majd ez igér, azt be is fogja tudni váltani. Ez a létesítendő új ker. szakszervezet kell, hogy szociális alapon álljon, de nem szabad, hogy a levitézlett s csak jelszavukkal dobálódzó huligánok szociálizmusát kövesse. A tanítóságnak igenis kell a szociálizmus, de nem kell a szociáldemokrácia. A tanítóság lelke, mint ahogy az a lefolyt gyűléseken ki is fejezödött, határozottan szociális, de hogy szociáldemokrata volna, arról esküt lehetne tenni, hogy nem az. A tanítóság a kereszt és a haza fogalmát sohasem zárta ki, ezt a két tényezőt tartja a nevelés tengelyének. Jóllehet, szigorúak voltak a reánk vigyázó kommün elvtársak, ezeken a gyűléseken mégis mindig győzedelmeskedett a kereszt és a haza fogalma. Várhelyi Izsó, Nagy Sándor, Déri elvársak diktátori nagy hatalma sem volt elég, hogy a tanítóságot megtörje. Voltak jelenetek, amikor az volt a meggyőződésünk, hogy egyesek a kereszt és haza védelmére mártír halált is elszenvednének. És most mit látunk? Azt látjuk, hogy most, mikor már elmúlt az a korszak, amikor egyesek, sőt sokan, Istenért és hazáért szivesen halni készek voltak, most mikor nem meghalni, hanem csak élni és dolgozni kellene az eszméért, nem történik semmi, de semmi. Most, mikor kiléphetünk az élet szinterére krisztusi és hazafias elveinkkel — húzódozunk. Ez volt a mi nagy átkunk mindig — a pártoskodás. Gondoskodnak ellenfeleink, hogy ezt a gyengénket, de ez nem is gyengeség, hanem hibánkat, bününket, átkunkat ellenünk a legteljesebb mértékben ki is használják. Na, most már kedves jó kollégám választhatsz. Polgári párt, liberális párt, liberális blok, Lovászy-párt, Egyesült polgári-párt, Nemzeti-párt és még egy csomó. Szinte «dakivánkozik az a vásári hang, amit a régi jó időkben a vásárokon az éneklő, sőt táncoló zsidók kiabáltak: hét, minden darab hét. Nem látjátok-e, hogy ez a mostani zsivaj nem egyéb, mint vásári zűrzavart csinálni, hogy az emberre reávarrják a selejtes, rossz árut. Csakhogy annak a zsidónak a lármája, hogy hét, minden darab hét, most nem ólomkatonákra megy, hanem arra, hogy Magyarország keresztény legyen-e, vagy sem. Valamint az igazi vásáron is nehéz megtalálni azt az elárusítót, akinél jót is kaphatunk, úgy a jelenleg szemünk előtt lezajló politikai vásártéren is nehéz megtalálni, hogy hol