Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-09-30 / 29. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 30. 29 szám. VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden kedden és pénteken. Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. KIADÓTULAJDONOS: A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIALISTA PÁRT FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vexetójc: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Birtokpolitika. A múlt héten bejött a ker. szoc. párt irodájába egy pár kisgazda, vagyis földmivelő, akik a város határában szoktak földeket bérelni s a következő tényeket adták elő. Jelenleg az Esterházy hitbizományi birtokból akarnak bérelni s e végből felmentek az uradalom felügyelőségéhez a feltételeket megtudni. Bevezetőben elmondták, hogy 120 ilyen földkereső földmives szeretne bérelni. A feltételeket hamarosan megtudták, amely úgy szóit, hogy holdanként 85 kg. búzát tartoznak fizetni. Pénzben is meg lehet ezt fizetni a mindenkori gabonaárak szerint, amely jelenleg, a 200 K-ás gabona árt alapul véve, kitenne 85 kg. gabona ellenértéke fejében 170 K-t. Az uradalom felügyelőségénél ez ügyben eljáró földmivesembereknek az álluk is majdnem leesett, amikor e föltételeket megtudták, mivel az uradalom viszont Wittmann bérlőtől csak 25 K bért kap egy holdért, amely 25 K az adóval, tatarozási költségekkel stb. állítólag tulajdonképpen 45 K-t tesz ki. Vagyis ha ezt a 45 K-t vesszük is alapul, az sem 170 K. Vagyis Wittmann bérli a földeket és pedig a legjavát 45 koronákért, a magyar földkereső és földtúró parasztnak már 170 K-t kell fizetni a legsilányabb földért, a megmaradt, kiválogatott, vizenyős földért. Hol itt az igazság? Nem akarunk most itt párhuzamot vonni egy Wittmann és a földtúró magyar paraszt között. Reámutatunk azonban mindjárt egy másik tényre, arra, hogy e földkereső 120 embernek a Wittmann hajlandó lett volna a saját előnyös bérletéből átengedni. Vagyis, az emberek a Wittmann ajánlata folytán szintén 25, illetve 45 K-ért bérelhettek volna földeket, úgynevezett albérletbe vették volna át. Az uradalom azonban ezt sem volt hajlandó megengedni. Elismerjük, szó sincs róla, hogy az uradalomnak is vannak érdekei. Tegyünk azonban megint egy kis számvetést s itt fogjuk látni, hogy az uradalom egy kis jóakarattal mennyire segíthetné ezeket a földéhes embereket. Ha engedményezi az albérletet, akkor igaz, hogy elesik a 120 földmives 170 koronás bérleteitől s a földért csak annyi bért kap, mintha azt a Wittmann egyedül bérelné. Kérdem azonban, veszít-e az uradalom rajta? Hátha az a 120 kisgazda mind meghalt volna máig s nem lenne földéhes paraszt, akkor csak a Wittmanntól kapná meg a bért. Hát nincs egy kis jóaakarat a becsületes magyar földmives néppel szemben ? Azért, hogy Wittmann ezelőtt két évvel megkötötte ezt a szerződést az uradalommal, amikor még a földbér-árak olcsók voltak, a földet igazán feltúró magyar paraszttal így bánjunk el? A Wittmann nem dolgozik azon a földön, de ez a magyar paraszt beleviszi két keze munkáját. S amilyen ez a most feltárt pápai eset, ehhez nagy sok van hasonló az országban (zsidó bérlők). Azért van égetően szükség egészséges, új, birtokpolitikára. Felnyitom erre az esetre a ker. szoc. párt programmját. Nézzétek kisgazdák, földmivesek miért küzdünk mi. Követelünk olyan állami birtokpolitikát, amely erősen szaporítja az önálló és életképes gazdaságok számát a hősöknek, rokkantaknak s általában azoknak földhöz juttatása által, akik a gazdálkodáshoz szükséges kellékekkel birnak. Az országos birtokreform keresztülvitelére sajátítsa ki az állam a törvényhozás hozzájárulása mellett a parcellázásra szükséges ingatlanokat, a hadinyereségből vásárolt birtokokat, idegen állampolgárok birtokait, latifundiumokat, hitbizományi, egyházi és községi birtokokat, úgy hogy a mezőgazdasági termelés folytonossága meg ne zavartassák. 120 családnak a nehéz kenyeréről van itt most szó, olyan emberekről, akik nem voltak soha kommunisták, sőt olyan emberekről van most itt szó, akik segítettek megbuktatni a kommünt s ezzel a hitbizományokat is visszasegítették jogaikhoz. Bánjunk tehát ezen emberekkel úgy, ahogy azt valóban megérdemlik. Ezt elvárjuk a pápai hitbizománytól is, mert azok az emberek, akik a mult héten ott földért jártak, mind keresztények és magyarok. Azt hisszük, hogy a hitbizományi birtok keresztény birtok, legyen tehát a birtokon a keresztény magyar embernek legalább is annyi előnye, mint a zsidó bérlőnek van. Pipa város képviselőtestülete, Halotti csend uralkodik már hosszú idők óta a városnál. Most, mikor hangosaknak kellene lenniök a városi gyüléstermeknek, most, mikor oly sok probléma, kérdés merül fel a megszületni készülő keresztény Magyarországban, most, mikor még a mult hibáiból is annyi elintézetlen ügye van a városnak, hallgatunk. A város képviselőtestületének pedig üléseznie kellene. A közellátás súlyos, bonyolult és megoldatlan problémái egyes-egyedül a polgármester vállaira nehezednek. Egy ember mindig csak egy ember marad. A felősséget sem viselheti egy ember, különösen a mai nehéz viszonyok között. A piaci árak szabályozására mi sem történik, járunk-kelünk tanácstalanul. A legutóbbi közgyűlésen szőnyegre került a rendőrség anyagi ügye és a döbrentei szénbánya ügye. Ez volna az egész, ami életbevágó és fontos ? Városi képviselő urak! Mi van a költségvetéssel? Mi van a munkaalkalmak szaporításával? Mi van a mérnöki hivatalban készülő tervekkel? Mi van sok más egyéb, itt még fel nem sorolt ügyeinkkel? Nem érzik-e a képviselőtestületi tagok, hogy valamit tenni kellene? Álljon össze az a 36 képviselőtestületi tag, amely szükséges a közgyűlés kéréséhez s ha egyebet nem is tárgyalnak, de tárgyalják le okvetlenül sürgősen a közellátás jelen-