Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-09-07 / 21. szám

f^endkivüli kiadás. XIV. évfolyam. »'apa, 1919 szeptember 7. 28. szám. Társadalmi, ktlzgaxdasági és szépirodalmi hetilap. A papai Katholikus Kör hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 40 korona, félévre 20 korona Egyes szám ára 50 fillér. A lap magjelenik : kedden és pénteken. Kiadótulajdonos: A pápai Katbolikus Kár. Felelős szerkesztő: Boksay Endre. Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak ktlldendők. Sötét gondok úsznak a magyar égen, amelyek életet, reményt fojtogató árnyékukat rávetik a nemzet vérző lelkére. Kisarjad-e valaha , ezekből a rettenetes romokból a nemzeti élet — ezzel a szívet-lclket hasogató kérdéssel hajtjuk le álomra fejünket, ezzel kelünk, ez sötétíti el még álmainkat is. Ma végigsiklik a lelkűnkön egy vékonyka reménysugár, holnapra úgy elsötétedik az ég, a kétségbeesés kóvályog felettünk . . . Néha az a benyomásom, mintha már a »nagy sírban« állnánk várva, hogy élve elhantoljanak bennünket s még itt is ütjük-verjük egymást. Az a sok, végtelenül szomorú kicsinyeskedés, széthúzás, ami úgy látszik legelsőnek s legbujábban sarjad ki a romok közül, még akkor is végzetes volna, ha mi volnánk a mostani világpolitika kedvencei. Jó emberek, értsétek meg, mi most nem a nyolcvanas-kilencvenes évek választási idejét éljük I Akkor megengedhettük magunknak azt a speciálisan magyar luxust, hogy összemarakodtunk, mert akkor még volt hazánk, volt mit vesztenünk. (Igaz, hogyha akkor másképpen jártunk volna el, ma másként is állnánk. De most ne rekrimináljunlc 1) Ma a választás nem mandátum- vadászat, hanem egy nemzet létkérdése! Nem kortes-hangpróba, hanem nemzetmentés! A Keresztény Szocialistapártot, amikor részt követel a nemzeti restauráció munkájából, ezek a gondolatok vezetik. Minden más gyanúsítás ellen a legerélyesebben tiltakozunk! Mikor ma népgyűlésre hívjuk szűkebb hazánk minden polgárát, ezt elsősorban nem azért tesszük, mert a pápai mandátumra pályázunk, hanem azért, mert szent a meggyőződésünk, hogy a keresztény szocializmus talpra tudja állítani ezt az összeroppant nemzetet. Ne féljen a mi gazdaközönségünk a szocialista szótól — egy egész világ választ el bennünket a szociáldemokráciától! A mi programmunk nem a kommunizmus előhirnüke, rni a becsületes magántulajdon alapján állunk! A mi evangéliumunk nem az osztályharc, mi az osztályérdekek harmonikus és igazságos kielégítését írtuk a zászlónkra. Mi nem vagyunk »hazátlanok«, a mi lelkünk összeforrt a nemzet lelkével! Munkásság, gazdatársadalom és intelligencia — ezek nem lehetnek ellenséges frontok, mert ezzel nemcsak a haza megy tönkre, de elpusztúl mind a három osztály is! Jöjjetek el ma s hallgassatok meg bennünket minden előítélettől, minden ellenszenvtől mentesen s akkor mondjatok Ítéletet! Megértjük mi egymást! Miért néznénk mi villogó, haragvó szemekkel egymásra!? (Megverne érte bennünket a magyar múlt, meg a nemzet lelke, meg az Isten . . . Egy reflexió. Nem dobom az igazság mérlegére a »Dunántuli Egyetértés« múlt heti számának egyik cikkét. Ezt elvégzi más. Nekem csak egy reflexióm lenne. (Ha kettő, vagy három lesz belőle, azért elnézést kérek!) A cikkíró »felekezeti, vallási árnyalati politikai pártot nem tud rokonszenvvel fogadni«. »Politika ne szenynyezze be a vallást«. Ehhez a két mondatocskához ezelőtt öt évvel sokan tapsoltak volna. Ma kevesen. Majdnem számmal tudnám megmondani, hányan. Hogy miért ? Ebből a szempontból nagyon tisztúlt a logikánk. Annyira, hogy ma nem esünk deliriumba, mikor »keresztény politikát« hallunk emlegetni. Nem hallja a cikkíró, hogy ettől visszhangzik ma az ország!? S ez nem divat. Ez úgy tört ki ennek a nemzetnek megkínzott lelkéből. Jelenti pedig a következőt: állami életünket a kereszténység alapelveire (1. az Újszövetséget!) építjük. Hogy éppen ezt az alapot választjuk, annak az az oka, hogy sokféle alapot végigpróbáltunk, ezért sír most a lelkünk! Ha minden állam törvénytárának első kötete az Evangélium lett volna, higyje el a cikkíró, ma nem heverne romokban a művelt világ . . . A »Keresztény Szocialistapárt« elnevezésben is a »keresztény« jelző nem akar mást jelenteni, mint hogy a kereszténység alapelvein akarja restaurálni az országot. Éppen ezért a mi politikánk nem szennyez. »Kortesbeszédeket« sem a templomban, sem a templomon kívül nem mondunk! Ezt a retorikai műfajt, a régi magyar szónoklattannak ezt a csúnya kis ágát mi eltemettük! Amit mondani fogunk, abban nemzetét, hazáját, honfitársait szenvedélyesen szerető lelkünk lüktet! Tehát nem »kortesbeszéd!« A cikkirót is arra kérjük, ő se mondjon, de ne is írjon! Cikkiró úr, ön vezető helyen ír arról, hogy sokorópátkai Szabó István hol, hogyan, miből él. írja ugye azért, hogy ellenszenvet keltsen iránta. Uram, romok között, mikor ezer . veszély leskelődik ránk, hogy jutnak ilyenek eszébe! ? Nincs más mondanivalója újságja első hasábján ? Jó uram, ne csak az újsága homlokára írja ki az »egyetértést«, állítsa bele egész munkásságába! Nem vagyunk mi annyian, bogy százfelé húzhatnánk, hogy egymást iithetnők. Ne. választófalakat építsünk, hanem keressük a megértés útját! Mit gondol, Lelkész úr, ha Pál apostol írta volna a cikket, az is így írt volna??? Emlékszik az ő ódájára a keresztény szeretetről ? Töltekezzünk ezzel a szellemmel, munkálkodjunk ebben a szellemben: higyje el, többet használunk a hazának, a kereszténységnek s azoknak a jó magyar gazdáknak! — A postai forgalom újrafelvótele. A magyar szabadterületek hivatalai között a posta, távíró- és távbeszélő forgalom, bele értve az utalvány forgalmat is újra megnyílt. A takarék és csekk befizetések és visszafizetések továbbra is szünetelnek. Egyenlőre nem fizethetők ki, illetve vissza az augusztus 15 ike előtt feladott utalványok összege sem. A levélforgalomra nézve az eddigi rendelkezés marad érvényben. Megjegyzendő, hogy Budapest ez idő szerint nein szabad terület. — A Pápai Polgári Kör f. hó 8 án I d. u. 2 órakor a kör nyári helyiségében rend kivOli közgyűlést tart, melyre a kör tagjait í ezúton tisztelettel meghívom. Tóth F. alelnök.