Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-09-07 / 21. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1919. szeptember hó 19. Válasz a fíyiit-levél a „Dunántuli Egyetértés 4 4 címére. ,Dunántuli Egyetértés" szept. hó 6~iki számában megjelent „Ker. szoe. izü kormány" című vezércikkre. Hogyha egyik párt egy másik párttal különösen választások előtt harcban áll, az érthető. Elvégre mindegyik a saját táborába akarja az embereket terelni. Nézzük meg közelebbről, hogy bennünket ker. szociális­tákat milyen eszközökkel és érvekkel akar­nának ettől a párttól eltéríteni, mert a fent jelzett vezércikk csak azért látott napvilágot, hogy a ker. szoc. pártot beszennyezze. Előre is bocsátom, hogy ez a cikk nemcsak arra nézve sértő, aki már benne van a pártban, hanem egyenesen sért minden keresztény és keresztyén embert, aki nincs is a pártban. Először foglalkozzunk azokkal a vádakkal, amelyek magát a ker. szoc. pártot érték e cikkben . . . A ker. szoc. párt ereje: Természetesen a cikk azt állítja, hogy a ker. szoc. pártnak semmi gyökere sincs az országban, mert ha lett volna, akkor máig már megerősödhetett volna s így ma nem lenne szüksége olyan életelixirre, olyan párt­erősítő szerre, mint a zsidóüldözés. Vagyis szerinte bennünk az életet csak a zsidóüldö­zés tartja fenn. Vagyis mihelyt megszűnik vagy megszűnnék a zsidóüldözés, a párt is áment mondhatna és megszűnne létezni. Ezzel szemben a párt már akkor is párt volt, amikor semmiféle zsidóüldözés sem volt, sőt a kommunizmus jövetele előtt határozott faktor volt, ami nélkül már nem is lehetett volna kormányozni sem az országot. 4500 tagot számlált akkor pártunk itt helyben, amely folyton erősbödött. S így volt ez az egész országban. Ezt a D. E.-nek is tudni kel­lene. Épen azért volt olyan égetően szükség a kommunizmusra, hogy a folyton mindjob­ban megerősödő keresztény Magyarországot megfojthassa. Hogyan tudták ezt a nemzetet mégis megfojtani és 5 hónapon át kínozni. Könnyű erre a felelet! A kommunizmus nem volt egyéb, mint egy aranyfolyam. Folyt a pénz, a megvesztegetés. Ezeken kivül saját hibánkat sem akarom takargatni. Mi keresz­tények sohase voltunk adakozók magunkkal szemben. Példát erre már ma iá látunk. Miért jelennek meg már egyes újságok akkora tömegben, amelyre mi nem vagyunk képesek. Azért, mert odaát áldoznak is nehéz összegeket erre a célra. Sajnos, de úgy van, hogy arannyal akár máról holnapra lehet pártot, közvéleményt csinálni, különösen ná­lunk Magyarországon. Tehát hogy miért volt a mi pártunk gyenge mondjuk ezelőtt egy pár évvel í A felelet erre megint csak az, hogy odaát a meggyőző eszköz az arany volt, nálunk mindég csak az igazság és az eszme. És csodálatos, hogy már az azelőtt is olva­satlanul odadobott milliók milyen kárba vesztek, mert mégis mi vagyunk most erősek. Vagy a Dunántuli Egyetértés még most is gyengéknek tart bennünket. Lehet, hogy most meg fog indulni, talán nem kommu­nizmus cím alatt, de más álnév alá rejtőzve az aranyfolyam. Megvívjuk ezt a harcot is, amelyből megint csak az eszme fog diadalt aratni. Azt elhisszük, hogy a Dunántuli Egyetértésnek fáj a mi megerősödésünket nap nap mellett látni, de hogy egyéb argu­mentumok híján ezt az erősödést igyekszik azzal gyengíteni, hogy bennünket vádol zsidóüldözéssel, igyekszik nevünket, tisztasá­gunkat beszennyezni, ez ellen tiltakozik a ker. szoc. párt. Ez már nem párt harca párttal — ez egyenesen vád, amit bizonyítani kell. És nem is fogjuk annyiban hagyni, inert ez olyan vád, amely, ha igaz \o na, a runtett , n a^ zmu z terjesztőit ki fogjuk seperni, törvénykönyvbe ütközne. is a D. E. ezt azokra átruházni. Az ország vezetését, irányítását most a kereszténységnek kell kezébe venni, mert számarányánál fogva ez megilleti. Hogy ez azelőtt nem Így volt, ez az aranyfolyamnak az eredménye. De most már e folyam piszkos hullámainak is tudunk hatalmas gátat emelni s e gát által felfogott sártengerbe belefullasztjuk azokat, akiknek érdeke volt ezt a piszkos folyót ellenünk megindítani. Ez a hatalmas gát a felébredt keresztény öntudat, amely ép most vált ön­tudatossá. — Igenis, tisztogatnunk kell min­í den téren. Ezt a jogunkat nem engedjük : elvitázni. Csak az élhet meg nálunk, aki magyarrá és erkölcsössé válik, az mternacio­A Dunántuli Egyetértés ntaga akarja, hogy igenis húzzák fel azt a zsidót, aki meg­érdemli. Hát kérdem, hol vannak azok az ártatlanok, akiket a ker. szoc. párt izgatására agyonütöttek volna; mert egyenesen ezzel vagyunk megvádolva. A pápai ker. szoc. párt emberei maguk mentek szét a városba és fogták le az emberek kezeit. Ezt bizonyítani tudjuk. A szervezkedő gyülésünkön csak folyton a szeretetet hangsúlyoztuk. Miért volt tehát szüksége a Dunántuli Egyetértésnek, hogy bennünket ezen cikkben meggyalázni próbáljon. Semmi más, csak az, hogy erőin­ket gyengítse. Igaz, hogy némileg kereszté­nyinek látszik a zsidóüldözés, amely határo­zottan megvan. De egy pártot elitélni és felelőssé tenni azért, amit maga a nép hajtott végre és ezekért az ese­ményekért magát a keresztény társadalmat és annak pártjait eiitélni, megvádolni még kortesfogásnak sem fog sikerülni. A kommu­nizjnusért a keresztények vére folyt bőven. Itt Pápán is a felsővárosi olvasókörben hármat megöltek. Devecser, Csorna is tanúbizony­ságai ennek. És most feleljen a D. E. Itt Pápán még senkinek a hajaszála sem görbült meg. Ez a ker. szoc. párt érdeme, Az, hogy ha a D. E.-nek egy pár gazembernek, akik most a várban ülnek, még az orra vére folyása is fáj, akkor ne menjen orvosi pá­lyára, ha a vér látása ennyire fáj neki. Ez az az ártatlanok vére, amit folyni lát? Hall­játok, emberek, a várban ártatlanok ülnek, embertelenség azokat ütni, pláne úgy, hogy az orruk vére is meginduljon. Tisztogatás. Az országnak most pedig tudós, hideg­vérű orvosokra van szüksége, akiket nem indít meg, ha valakinek orrvérzése van. Természetes, hogy ezt a tisztogatást nem fog­juk a zsidókra bízni, ha akárhogyan szeretné Sokorópátkai Szabó István. Úgy látszik a D. E. szept. 6-iki számá­ban nemcsak a keresztényeknek, a ker. szoc. pártnak, hanem sokorópátkai Szabó Istvánnak is neki ment s amit róla ír és amilyen han­gon írja, az ugyan nem fogja szolgálni a lap címét, hogy Egyetértés, hanem épen ellen­kezőleg a Szétrobbantást fogja eredményezni. Furcsának látszik az a kisgazdapárti lap, amelyik már vezérét is így bemocskolja. Nekünk az a kisgazdapárt, amely keresztény programmot tüz ki a zászlajára, testvérünk. Úgy látszik, hogy a D. E.-nek azért volt olyan paprikás a hangulata, mert sokoró­pátkai Szabó István is valószínűleg a keresz­tény Magyarországnak a hive, mint ahogy tényleg így is van. Általánosítás. Végül még minden keresztény és ke­resztyén is megkapta a magáét a cikkben, ha tartozott a párthoz, ha nem. Felelőssé tett itt bennünket, valamennyiünket a már eddigi eseményekért. Még az a szerencse, hogy nekünk pápaiaknak nyugodt a lelki­ismeretünk, mert itt még a keresztény uralom rövid ideje alatt nein halt meg egy zsidó sem, legfeljebb egypárnak az orra vére indult meg. Ezt tartja ő ártatlanok vérének ? Megnyug­tathatjuk a D. E.-t, hogy ha eddig nem ismerte a keresztény erkölcsöt, akkor most meg­fogja ismerni, mert a mi kezünkhöz soha nem fog tapadni ártatlanok vére. Erre legjobban fog őrködni épen a bemocs­kolni szándékolt ker. szoc. párt ós az ezen pártba betóduló keresztény tömeg. Ne üljetek fel hát, kedves testvéreim, az ilyen hangú közleményeknek, amely azt akarja, hogy meginogjatok. Láthatjátok mind­ezekből, hogy mi volt itt a cél ennél a cikknél is A kereszténység megutáilatása ós be­mocskolása azon váddal, hogy mi ártat­lanokat ütünk, verünk. ítéljétek meg magatok, hogy Így van-e ez. Nyomf. Stern Ernő' könyvnyomdájában Pápán, 1919.

Next

/
Thumbnails
Contents