Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-01-12 / 2. szám

XIV. évfolyam. **ápa, 1919 január 12. 2. szam. PAPA ES VIDEKE Politikai hetilap. A papai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. m Előfizetési ár: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szára ára 40 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Szózat hangzanék el e .lapokról, ha lehetne, de csak szerény indítványt teszek: tömörüljünk a ker. szociálista-párt zászlója alá itt Pápán szakosztályonkint, szervezzük meg itt is a keresztény szociálista szellemi munkások szakosztályát. Ezt megtették a napokban Nyitrán is és mint a Népszava irja, az ő részükön folyik a szervezkedés, nemcsak a kézi, hanem a szellemi munkások részéről is, például a szociáldemokrata tanítók szervezkedése. Hogy itt Pápán néhány politikai párt, így a ker. szociálista párt is van, nem újság, de az már újság, hogy míg mindenféle munkás szervezkedik, tömörül valami politikai párt felé, addig a szellemi munkások, akik pedig itt jócskán vannak, csak féligmeddig, vagy egyáltalában nem tömörülnek politikai irányban. Pedig hát a sok panasz, kritizálás és szenvedés után most a jogkiterjesztéssel egész családok résztvehetnek a jövő Magyarország boldogításában.Végre a középosztály is eljutott a munka dicsőségének szférájába és most e jellel kell helyt kérnie a munkának ez eljövendő hazájában. Azt gondolom, nekünk részt kell vennünk a jövő törvények megalkotásában, hogy megmondhassuk, miszerint nem a gyűlölt urak, hanem a nemzet kulturális munkásai vagyunkNem kell bizonyítanom, hogy a letűnt Smith-féle önző liberálizmus és bűnös kapitalizmus végzetes politikája után a másik végzet fenyeget: a Marxféle anyagelvü kommunizmus, melyek mindegyike az útszélen haíad és örvénybe visz, holott az igazság a középen, a régen járt uton halad, mely a lét nagy kérdésein, az igények igaz és méltányos kielégülésén, a természet törvényein elvezet az erkölcsös polgárság és az 'gaz demokrácia hazájába. Ilyen utat mutat a ker. szociálismus. Mert csak eszméljünk! Marx az ő nagy szellemével megjövendölte és az ő sötét pesszimizmusával épen nem a szeretet és a humanizmus hangján irta -le a társadalom bomlási folyamatát és ebben volt igaza, de abban már nem volt igaza, hogy az ezután következő szociálista, vagy kommunista államban az egyén magántulajdon, egyéni érdemek és igények nélkül oly boldog lesz, hogy itt leli menyországát. Megfeledkezett arról, hogy az ember bármennyire szabad legyen is, bármennyi joggal birjon is, ha ugyan ilyen lesz a Marx-féle társadalomban, mégis csak ember marad az ő önzésével, rosszrahajló természetével. Megfeledkezett arról, hogy az ember nem pusztán matéria, hanem erkölcsi lény, kinek ha nincs morálja, de olyan, mely felelőségre vonja, roszszabb lehet az állatnál. Nincs-e, nem volt-e rá példa? Megfeledkezett arról, hogy a bajok gyökere nem a külső formákban és keretekben van, hanem az emberben. Seneca szerint: «az emberi természet makacs» és bizony morálra szorul. Különben is ami jót csak valaki valaha mondott, vagy cselekedett, vagy ami jót és helyest csak követel a szociáldemokrácia, vagy akár a kommunizmus is, mindazt előbb sürgette már a ker. szocializmus és mégis ime mindenütt a tömeg erejével kérkedik a kommunista szónok, mert ha van is tömeg a háta megett, nem mind elvből van az, hanem a terror, vagy a régi bűnök iránti gyűlölet és a katilináris elemek izgatásai folytán. Néhány hét múlva ennek az országnak nemzetgyűlési képviselőket kell választania, hogy egyrészt helyreállítsa a külföld előtt elvesztett tekintélyét, másrészt a mai kormány által többször beígért, de még be nem váltott védelmet és véderőt biztosítsa. Hogy szociálista állam lesz, az kétségtelen, de hogy milyen lesz, afölött a népnek kell döntenie, íme akar is dönteni egyik-másik irányzat; a bolsevikizmus vészes szele fuj itt is, amott már ki is tört a vihar, hogy elsöpörje még azt is, amit a háború megkímélt. Méltassuk hát egy kis figyelemre a ker. szoc. programmot is és meglátjuk, hogy becsületes törekvés az is és hogy érvényesülhet, boldog lesz ez ország minden munkása. Ez korántsem klerikális programm, hanem minden keresztény testvér érdekét tiszta szándékkal követeli. Dragovics István. Mit akarnak a magyar kommunisták? A magyar bolsevikiek hivatalos neve : «a kommunisták magyarországi pártja». E miatt a legtöbb ember azt gondolja, hogy a magyar bolsevikiek politikai alapelve az, hogy a magántulajdont meg kell szüntetni és mindent köztulajdonná kell tenni. Ha nem gondolunk egy percig arra, hogy ez az alapelv az életben megvalósítható-e, hanem pusztán csak mint gondolatot vizsgálgatjuk : igazságosnak és általában tetszetősnek látszik a kommunizmus, IIa győzne a kommunisták politikája, gondoljuk magunkban, senkinek se lenne semmije és mindenkié lenne minden, azaz egyformán szegények vagy egyformán gazdagok lennénk mindnyájan. De meg lehet-e ezt csinálni ? Szinte szerencse, hogy nem kell a fejünket törni azon, hogy meg lehet-e csinálni, mert a magyar bolsevikiek maguk is tiltakoznak ellene, hogy így fogjuk fel a dolgot. Hírlapjuknak, a Vörös Újságnak 1918. december 21-i számában mindjárt az első oldalon nagy . vastag betűkkel ezt a figyelmeztetést közlik : »A kommunizmust nem az jelenti, hogy a tulajdont általában megszünteti, hanem az, hogy a polgári tulajdont szünteti meg.« Ez oly világos beszéd, hogy nem lehet félreérteni. A bolsevikinek eszeágában sincs, hogy minden vagyont elosszon, — eszeágában sincs, hogy minden tulajdont megszüntessen; ő csak a polgári osztály vagyonát akarja elosztani és csak a polgári tulajdont megszüntetni. (Hogy félreértés ne legyen, a «polgár» alatt nem azt érti a bolseviki, akit mi, hanem az ő szemében «polgár» mindenki, aki nem bolseviki, azaz a gróf, a püspök, az ügyvéd, a földmüvelőgazda, az iparos, a hivatalnok, a pap, a boltos, — ez mind egyformán csak «polgár.») A bolseviki nem nevezi magát