Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-01-12 / 2. szám

2. PÁPA ES VIDEKE 1919 január 12. se bolsevikinek, se kommunistának — hanem »proletárnak«. Céljuk: a polgári osztálynak megsemmisítése, minden vagyonának elvétele. S erre a célra az egyetlen eszköz, amelyet alkalmazni akarnak a »proletárság diktatúrája». Amint látjuk, szeretik a latinos szavakat, hogy a magyar hamarosan észbe ne kapjon : «proletároknak» hivják magukat, céljuk a «kommunizmus» és eszközük a «diktatúra.» A diktatúra becsületes magyar neve: zsarnokság ; mert aki csak diktálja a parancsokat, melyeknek mindenki engedelmeskedni tartozik, ha élni akar, — az az igazi zsarnok. Mire való a szemérmetlenkedés az elnevezésben ? Bátran nevezhetik a nevén a gyermeket, mert hiszen úgy is megmondják maguk is elég nyíltan, hogy mit akarnak. Kun Béla úr «Mi a tanácsköztársaság» cimü kis füzetének utolsó lapján ezt olvassuk : • A hatalomnak harc az ára... Kíméletlen, kegyetlen forradalmi harc, melynek a vagyonos osztály teljes megsemmisülésével kell végződnie . . . Soha jobb alkalom nem volt erre, mint épen mostan. A fegyverek a mi kezünkben vannak, csak fel kell használnunk azokat a magunk hatalmának megalapítására«. Ezek után kell-e még egy szót is vesztegetni arra, hogy mit »akar a »vörösgárda«, hogy mit akarnak azok a katonák, akik bolsevikieknek vallják magukat ? A »polgári« társadalom, amely alatt — ismételjük, min denki értendő, aki maga is nem bolseviki, — nem mondhatja, hogy ő nem is sejtette, mit akarnak a bolsevikiek. S a magyar bolsevikiekről mindent inkább el lehet mondani, mint azt, hogy titokban, bujkálva készülődtek a polgárság leterítésére, kifosztására s ha lehet, megsemmisítésére. A magyar bolsevikiek nagyon nyíltak és őszinték. Csak egyben nem mondanak igazat: amikor azt hirdetik, hogy ők «nem akarnak osztálykülömbségeket«. Oroszországban ma olyan nagy az osztálykülömbség, hogy ahhoz hasonló e világon soha se volt. Az ország összes lakosai négy osztályba vannak besorozva: az I. osztály a nehéz munkásoké s a katonáké, (a hírhedt vörösgárdistáké), a II. osztály a könnyebb testi munkát végzőké, a III. osztály a szellemi munkásoké, s a IV. osztály a «jogtalanoké.» A közélelmezésnél az I. osztály egész porciót, a II. osztály fél porciót, a III. osztály negyed porciót kap, (négy orvos kap annyi kenyeret, mint egy munkás vagy katona,) s a IV. osztály kap — irgalomból — naponkint egy sózott halat és hetenként egy font kenyeret. (Az Est-ben részletesen közölte ezt egy Oroszországból hazatért aradi ügyvéd). íme, ezt nevezi Oroszországban «az osztálykülömbségek megszüntetésének.» És nálunk? A magyar bolseviki-programm egyelőre csak két osztályba sorozza •az ország lakosait: az egyik osztályba azokat sorozza be, akiknek lesz joguk (és tulajdonuk), a másik osztályba azokat, akiknek nem lesz joguk. Az ő rendszerük határozottan kérkedik azzal, hogy lesz benne jogtalanokból, elnyomottakból álló osztály is. A mai politikai rendszer, mely nem adta meg mindenkinek a képviselőválasztási jogot, bűnös volt ; de az ő bűne még angyali ártatlanság a bolsevikiek rendszeréhez képest, mely egy nagy társadalmi osztálynak nemcsak hogy képviselőválasztójogot nem ad, de még azt sem engedi meg neki, hogy fáradságos munkával legalább a száraz kenyeret megkeresse. Mert már előre jogtalanoknak nyilvánítja : 1. azokat, akik munkásokat foglalkoztatnak, 2. akik vállalkozói nyereségből élnek, 3. a kereskedőket, 4. a szerzeteseket és papokat, — és végül 5. mindazokat, akiktől ők a politikai jogokat megvonni szükségesnek tartják. Ha egy gazda csak egy munkást is foglalkoztat, ha egy iparosnak csak egy segédje, vagy inasa is van, s aki boltot nyit, annak már nem lehet joga, — mert az ilyen ember már kizsákmányoló, ennek a vagyonát már el kell venni, ez máf «polgári osztályhoz» tartozik. A papok és szerzetosek, kiknek szintén nem akarnak jogot adni, valahogy majd csak megélnek, őket nem kell félteni, de ha nem lesz inas és nem lesz segéd, hogyqn és hol tanulnak meg majd a mester urak nadrágot szabni és csizmát varrni ? Ki fog sót, cérnát, gyufát, stb. árulni ? Komoly dolog e ez a bolsevizmus, vagy őrület r Ha őrület is, most lehetséges. Mert a «Vörös Újság» ma bátran kiírhatja, hogy • fütyülünk minden törvényre.» De a mai paradicsomkert! állapotok egyszer mégis csak véget érnek, mert régóta meg vagyon irva, hogy «több nap, mint kolbász!» Attól a korlátlan szabadságtól, melyet nyomorult hazánknak felszabadult fiai ma élveznek, a magyar bolseviki vezérek megkábultak; ez nagyon érthető. De el fog érkezni az a pillanat, amikor magukhoz térnek és meglátják, hogy ez országban, melyet a magyar bolseviki vezérek nein nagy fájdalmára alaposan körülmetéltek, óriási, de óriási többségben vannak azok, akik nem helyeslik azt a kommunista alapelvet, melyet a magyar bolsevikiek hirdetnek, hogy mindenki, akinek van valamije, fosztassák meg minden vagyonától és minden jogától. Magyarország polgári népessége, ha ma nincs is rendőr, nincs is csendőr, nincs is ügyész, nincs is biró, nincs is kormány, — engedi, hogy hecceljék, űzzék, hajtsák, gyalázzák, fosztogassak, de a saját vágóhidjánál észbe fog kapni. Elvek és erők. Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter a támadásokra vonatkozólag, melyeket ellene azon a cimen intéztek, hogy túlságosan engedékeny a nemzetiségek irányában, különösen hangoztatta az elvek fensőbbségét az erőkkel szemben. Szerinte az ország mai nehéz helyzetében az elvek és nem az erőviszonyok álláspontjára kell helyezkednünk, mert ha utóbbi eset következnék be, úgy kívülről az imperiálizmusnak, belülről a felelőtlen tömegek terrorjának engednénk szabad utat. Mindenesetre örvendetes kijelentés egy miniszter részéről, még ha Jászi Oszkárnak is hivják azt ; csak az a kár, hogy szavainak az igazságában maga sem bizhatik komolyan akkor, mikor az ország mai helyzete olyan képet mutat, melyben nem az elvek, haeem a terror, a megfélemlítés útjai az irányadók, melyeken haladva, e sokat szenvedő, ezer sebtől vérző ország végcéljához, a demokratikus fejlődéshez és felvirágzáshoz el nem juthat. Ép Jászi Oszkáron és elvbarátain múlik, miként a nemzet felső rétegeiben a szabadkőmivesi, alsó rétegeiDen a nemzetköziséget ápoló szociáldemokratikus áramlatok gyöngítik az elvek igazságában való hitet, amely törekvés végeredményében a kereszténység letörésére, valamint a nemzetiérzésteljes kiirtására vezetne. Jászi miniszter tehát egyszerűen játszik a szavakkal, mikor elméletileg az elvek paripáján nyargal, a gyakorlatban pedig azon az uton jár csak úgy gyalogszerrel, amelyen, ha fáradva, ha izzadva is, a tömegerő felhasználásával igyekszik megsemmisíteni mindazon hitbeli és nemzeti érzések elveit, melyek e hazát ezer éven át fentartották. Jászi Oszkár óva int, hogy szabad utat engedjünk a felelőtlen tömegek terrorjának; de ugyanakkor szabadkőmivesi konyhában kotyvasztja a radikálizmus mérgeit. A kommunizmus, a vörösgárda, a bolsevikizmus a megmérgezésből származó hullafoltok a nemzet testén. Mi, e lap olvasóközönsége is az elvek . szolgálatában állunk; de nem Jászi Oszkárék elveit valljuk. A mi elveink a kereszténység tanításából foiynak, amelyek hirdetik a hazaszeretetet, megengedik a nemzetek között való kapcsolatot s egyenlőséget; a magántulajdon alapján állanak, de megkövetelik, hogy a nélkülözők az anyagi javak bőségeiből részesittessenek. Mindezen s hasonló elvek a keresztényszocializmus szeplőtelen zászlójára irvák. Örömmel adjuk köztudomásra, hogy eme, az igazi elveket hordozó igazán emberi jogokat hirdető zászló, mint szerte az országban, úgy Pápa városában is kitüzetett és magasan lobog. Álljon minden demokratikusan gondolkodó embertársunk, intelligens úr s az egyszerű honpolgár ezen zászló alá melyet ha majd győzelemre vittünk, elmondhatjuk: • Áll Buda, él magyar még !» Sős Pál. Küszöbön a kath. autonomia. A Kath. Tanács letárgyalta és elfogadta a küszöbön levő kath. önkormányzat alapszabályzatát, amely alapjákan a régi, ezt azonban a mai változott viszonyokra való tfekintettel megfelelően átalakították. Az ülésből bizottságot küldtek ki azzal, hogy jelentse be a kormánynak az autonomiai szervezet megalakulását és ugyanakkor szólítsa fel a kormányt, hogy az egyházi vagyont az autonómia részére kezelés céljából szolgáltassa ki. — A Ker. Szoc. Egyesület, amint mult számunkban jeleztük, jövő vasárnap délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését. A háború után ez az első közgyűlés, bő tárgysorozattal bir. A megszokott pontokon kivül szerepe, az alapszabálymódosítás, tagdíjemelés, a tisztikar átszervezésének ügye is.