Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-03-09 / 10. szám

XIV. évfolyam. Fá

pa, 1919 március 39. 11. szam. PAPA ES YIDEKE Politikai hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paDa-csothi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 filler. A lap megjelenik minden vasamat, Kiadótulajdonos A Pápai KatliotiUu* Kör Felelős szerkesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. A. két pólus. — Irta: Haller István v. orsz..képviselő. — Az állami konstituálódás nehéz korszakát éli Európa minden országa. j\ régi rend biztonsága mindenütt megingott. Még ott is, ahol a látszat szerint még a régi hatalmi tényezők tartják kezükben a kormányzás gyeplőjét, mert olyan nyomásnak van kitéve, bogy csak állandó koncessziókkal tarthatják magukat, tulajdonképen már nem a maguk politikáját csinálják, hanem öntudatosan vagy öntudatlanul maguk is az új állami berendezkedésen munkálkodnak. A néptömegek közvetlenebb részesedést kívánnak az állami ügyek intézésében. Ennek megfelelően minden vonalon érvényesül az a nyomás, amely az állami berendezkedést demokratikusabbá, a gazdasági életet szociálisabbá igyekszik tenni. Ebben a törekvésben két jegecesedésű pont kezd mind határozottabban kialakulni. Az egyik a materialista világnézeti alapon álló szociálizmus, a másik pedig a keresztény világnézeti alapon álló szociálizmus. E körül a két pólus körül sorakoznak az államfentartó erők és így próbálkoznak elhelyezkedni mindazok, akik felismervén az evolúció megmásíthatatlan törvényeit; azok szerint akarják beigazítani politikai tevékenységüket. A német birodalmi választások, valamint az osztrák választások világosan mutatják, hogy ez a két pólus gyakorolja azt a vonzó és taszító erőt, amely apránként két táborba osztja az emberiséget. A kettőjük között elhelyezkedő polgári, nacionalista vagy kapitalista jelszavakban bizó alakulások erőben, hatásban és jelentőségben szemmel látható csökkenést mutatnak és igazán csak idő kérdése, hogy a két malomkő között mikor fognak végleg porrá őrlődni. A jövő perspektívájában csak két poszszibilis pártot látunk; egy olyat, amelyik a munkásécdekek figyelembevétele mellett a polgári munka jövedelmezőségét kívánja biztosítani a magánvagyon elvének fentartásával, azonban a köz javát ' szolgáló erős törvényhozási és szervezeti korlátozás mellett; s egy másikat, amely a magánvagyon elvének hadat üzenve, a kommunizálást akarja a lehetséges gyors tempóban keresztülvinni. Az első a keresztény szociálista, a másik a szociáldemokrata párt. Magyarországon a politikai érettségnek az a foka, amely Németországot | vagy Ausztriát jellemzi. Ennek követ- j keztében nálunk átmenetileg még lehetnek kilátásaik a két párt között elhelyezkedő polgári alakulásoknak. De csak átmeneti időre. A fejlődést nem lehet feltartóztatni és úgy gazdasági, mint világnézeti kérdésben előbb-utóbb mindenkinek szint kell vallania. A színvallás csak határozott lehet és mihelyt az, akkor csak vagy keresztény és ideális, vagy szociálista és materialista világnézetet vallhat s a gazdasági kérdésben csak vagy a magánvagyon elve mellett vagy a kommunizmus mellett foglalhat állást. Tertium non datur. A két pólus kialakulása Magyarországon is folyamatban van és bármit hozzon is a közel jövő, ez csak hátráltathatja, de nem állíthatja meg ezt a folyamatot. A Veszprémmegyei Egyetértés cimére A V. E. idei 6 számában »Félrevezetik, ' becsapják a falusi népet« citnen burkolt támadást intéz a keresztény szociálista párt és annak egy plébános tagja ellen. Bár a támadás sunyi volt, megértették ott, ahová szólt és mivel minden állítása az igazság arculverése volt, helyreigazítást kértek a szerkesztő-kiadótól, mit azonban a pap-szerkesztő. mint az igazságosság rajongó lovagja , — nem jelentetett meg. Nehogy a hosszúnevü lapocska szerkesztője piszkolódó rágalmazása sikerének örüljön, napvilágra hozom e tamadással kapcsolatban a következőket: Nem igaz, hogy akár a falu alatti, akár más földből Ígértem volna akár 50, akár csak 1 holdat is akár annak, aki belép, akár annak, aki nem lép be a keresztény szociálista pártba. De igaz, Itogy magyaráztam a foldreformtervezetet. mely szerint 500, illetve 200 holdon alul nem lesz parcellázás — kivéve közvetlen a falu alatti táblákat, melyeket a reform is, a józan ész is házhelyeknek szán, miért is ezekre nem föltétlenül vonatkozik az 500—200 holdas minimum megállapítás. Ezt tudta idáig is minden újságolvasó ember — csak a V. E. szerkesztője nem, azért ajánlom neki, hogy olvassa el figyelmesen a földbirtoktörvény I. fej. 5. íj. 2. bekezdését. Nem igaz, Itogy 20 — 50 holdat »ígértem«, de igaz, hogy magyaráztam a ker. szociálista párt azon álláspontját, hogy ne korlátoztassék btzotiyos számmal a szerezhető föld mennyisége, hanem minden földmivescsalád annyi birtokhoz juthasson, amennyit meg tud művelni. Leltet, hogy ez »kurta eszű« kívánság volt.de tény az, hogy a földbirtoktörvény is erre az álláspontra helyezkedett, amint azt szintén megolvashatja szerkesztő úr az 1919. évi XVIII. néptörvény II. fej. 14. §. 1. bekezdésében. Bármily helyes és igaz mindez, ezeket csak magyaráztam; de valami okos dolgot magyarázni csak más, mint »Ígérni«, nem a magáéból, nem is az egyházéból, hanem a máséból és pedig •— a szociáldemokratákhoz hasonlóan teljesen ingyen, stb., amint a V. E. szerkesztője oly szépen kicifrázta. Nemde, szerkesztő úr ? Nem igaz, hogy »felekezeti, vallási izgatást« csináltam. De igaz, hogy a keresztény felekezetek összetartásáról sokat, óraszám beszéltem s Itogy a felekezeti békét mennyire szivemen viselem, bizonyítja pl. az is, hogy követeltem nemrégiben is, Itogy az evangélikus felekezeti iskola is kapjon tűzifát a községtől épúgy, mint a községi iskola; vagy pl. nem engedtem, Itogy katholikus legyen a bíró, hanem evangélikus. A »közbéke és nyugalom« érdekében pedig annyit tettem, Itogy a V. E. szerkesztője igen meg lehet elégedve önmagával, Ita a saját falujában képes lesz annyit tenni. Ezek után megállapítható az, hogy a V. E. minden állítása szemenszedett valótlanság s hogy amit mondottam, az mind helyes és igaz. Csak az nem állapítható meg, hogy hát akkor mi jogosította fel a pózoló szerkesztő-kiadót arra a lóhátról való pöflendi betyársúlusra, mely »kurta eszű Iteccpolitikusnak« nevez valakit, aki alaposan ismerte a reformtervezetet. Talán inkább lehetne mondani ezt arról, aki csak képzelte, hogy túl sokat tud, de látszik, hogy tényleg mily keveset. Még azt sem tudja, hogy aki Igy rágalmaz, az nem prédikálhat másnak — tisztességről. Az a bizonyos plébános