Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-03-09 / 10. szám

2. PAPA ES VIDEKE 1919 március 40. A sport demokratizálása. A sport fejlődése egyenes arányban áll a kultura fokával, ami viszont a demokráciában találja meg legerősebb támaszát. Meghonosítója az arisztokrácia volt mindenütt s innen vette át előbb a vagyonos középosztály, a polgárság, majd a munkásság a művelődés terjedésének természetes sorrendje szerint. Minél elnyomottabb, bárdolatlanabb egy nép, annál fejletlenebb a sportja is. A nagy szlávtengerben például csak a cseheknél emlitésreméltó. A latin népeknél legelmaradottabb a spanyol, jóval erősebb az olasz és messze fölöttük áll a francia. Németországban a 19-ik század utolsó két évtizedében vett óriási lendületet s tetőfokát a iegműveltebb, demokrata államokban: az északi népeknél és Amerikában érte el. A kapcsolat ebből a pár tételből is tisztán látható. Sőt az összefüggésekből az is világos, hogy itt valami állanJó, az emberi akarattól független, természeti ős erő kezében futnak össze a szálak. A művelődés önmérge ugyanis a satnyulás és védő ellenszere a belőle táplálkozó sportszeretet. Az elmúlt világégés könnyzápora alaposan átitatta a magyar ugart is. Fölpuhult szinét kíméletlenül szakgatják az eszmék és tervek gazdagon burjánzó magvai. Érintetlenül nem marad persze ez a kérdés sem. Az Orsz. Testnevelési Tanács már elkészítette az iskolánkivüli testgyakorlás reformjának tervezeteit, amelyeknek megvalósítását a testnevelési alap és az illetékes minisztériumok garantálják. Az előkelő világ kiváltsága, a legtisztább örömök és legegészségesebb szórakozások gőgös latifundiumja tehát szintén felosztásra kerül. Az érdekeltek ugyan tartózkodók egyelőre ezzel az előkelő idegennel szemben, ami azonban tüstént megszűnik, mihelyt megismerkednek ezzel a hűséges, vidám cimborával. A nyolc órai munkaidő jelentékeny szabadsághoz juttatta derék munkástársainkat. Az önművelésre szükséges időn kivül a szórakozásokra is bőségesen telik majd belőle. A mozi, kártya, korcsma és más efajta mulatság semmi esetre sem fogja kielégíteni a fölvilágosodott, műveltlelkü munkást. S természetes ösztöne hova is vihetné máshová a füstös gyárból és embernyővő műhelyből, mint ki a napfényre, levegőre, az áldott természet gazdag kincses házába. A munkásság vezetői ezért gondoskodnak már jóelőre az ilyen irányú igények kielégítésének előkészítéséről. Ebből a munkából mindén haladószellemű városnak ki kell venni a részét. És főleg városunknak, amelyet a vétkes mulasztások szakadatlan sorozata feketítik be ben a tekintetben. Az idegeskedők megnyugtatására jelenleg csak azt hozom fel, hogy amikor jooo tanuló görnyedezik évente az iskolák padjaiban; játszótér berendezése soha még csak szóba sem került. S a Pápai Sportegylet is csak tengett-lengett, mert az elöljáróság állandóan fojtogatta. Korcsmát akartak a helyébe. Sőt a város egyetlen jégpályáját is folyton támadták a talajvíz, illetve a pincékből kiszorult öreghegyi miatt. Soha nem volt aktuálisabb ennek 'a kérdésnek a felvetése, mint épen most. A gőgös magánérdekek a közérdek előtt térdelnek. A telek kérdése súlytalan, mint a pehely. Közügyekben a kisebbség joga is érvényesül. A vezetőhelyeken korszerűen gondolkozó emberek állanak. A miniszterek ajtajai készségesen tárulnak föl a kopogtatók előtt. Nagyszámú építkezések tervei lógnak a levegőben. Szombathely városa 50.000 K-t kapott a Testnevelési Alap nyolc milliójából sporttelep céljaira. A körülmények ilyen kedvező találkozását teliát kár volna elszalasztani. Mert ez a dolog van olyan fontos egy város életében, mint akár. egy kórház, vagy szanatórium kérdése, mert épen ezeket mentesíti. Minden társadalmi egyesületnek, szervezetnek és józan embei barátnak össze kell tehát fogni akár meggyőződésből, akár az iskolák iránti erkölcsi kötelességből. A sportban nincsenek válaszfalak ember és ember között, a napfény mindnyájunkat egyformán szeret; fölül kell tehát emelni ezt a kérdést, minden pártérdeken és felekezeti vagy osztályszemponton. A cél tiszta, mint a kristály. Egyesíteni a helyi társadalom rokongondolkozású rétegét rang, születés és társadalmi osztályra való tekintet nélkül egy olyan közösségben, amely egészséges életelveket hirdet és azoknak lehetőségeit biztosítja. Elősegíti az iskolák munkáját s szerető gondoskodása kiterjed még az utcák apró proletárjaira is. Ennek alapja és eszköze pedig egy megfelelően fölszerelt városi sporttelep és ifjúsági játszótér volna, amelyre alkalmas helynek csupán a külső várkertben fekvő lóversenyteret tat torn. A Pápai Sportegylet rövidesen fölkeresi ebben az ügyben a helybeli iskolákat, egyesületeket és szakszervezeteket s ezzel egyidőben részletes tervezettel fogok szolgálni az építést, fölszerelést és a célszerű kihasználást illetőleg is. S a föntebbieknek ezidőszerint csupán annyi a célja, hogy a kérdés előzetes megtárgyalására fölhívja az érdekeltek szives figyelmét. S ha társadalmunknak, kulturális érzéke tényleg olyan fejlett, mint amilyennek látszik, akkor még a folyó évben tető alá kerülhet ez a fontos népjóléti intézmény. Kovács Lajos Jenö. Színház. Pénteken Heltai Hugó felléptével »Utolsó farsang« bohózat került szinre. Ügy a darab, mint különösen a kitűnő szereplők egész estén át hangos derültséget váltottak ki a nagyszámú közönségből. Heltai Hugó (Babs) ez alkalommal is kitűnő humoráról tett tanúbizonyságot. Varga Ferenc (Jack) igen szépen énekelt el meleg baritonján egy műdalt, játéka ugyan elárulja, hogy fiatal szinész, de sokra viheti. Dalnoky T. (Kitty), Érckövy K., Császár Gy. szintén jók voltak. Szombaton és vasárnap Gábor Andor darabját, az »Ezüst pillé«-t adta elő a színtársulat. A reklám már előre jelezte, hogy csupa ének, csupa tánc ez az operette, melynek zenéjét Szirmai Albert szerzette. Sokat is vártunk tőle, de csalódtunk. Maga a darab a könnyelmű, léha pesti levegőben született s a legkényesebb témát tárgyalja kacagtató előadásban. Egy-két dallamosabb részleten kivül a zenéje is elég szjntelen. Az énekszámok igazi énekesnő hiányában nem tudtak érvényesülni. Dalnoki Tessza (Lili) és Antal Nusi (Ciliké) beszélő szerepüket nagyon jól adták, Vajda Lajos (Bartha) és Érckövy L. (Cvillinger) pedig mindvégig derültségben tartották mókáikkal a telt ház publikumát. Érckövy nagyon is túlzott vonásokkal alakította a félszeg assyrologust; a szinte bárgyúnak rajzolt »tudós« iránt nehéz volt megértenünk Ciliké vonzalmát. Kovácsics Margit (Bartháné) és Császár Gyula (dr. Forgács) ismert művészetükkel nagyban hozzájárultak az előadás sikeréhez, valamint H. Zombory Ilonka is szép táncával. Hétfőn a »Tiszavirág« került szinre. A háborús darabnak nem egy célzása elvesztette ugyan aktualitását, de a tartalmas, értékes darab azért mindenkor érvényesül. A magyar huszárhadnagynak és a francia grófnőnek szerelmi története nagyon is emlékeztet Martos F. »Simonyi óbester«-ére; ennek operette szerű átdolgozása Kállay Jolán, ki a hét folyamán rekedtsége miatt nem léphetett föl, a francia grófnő szerepét nagy átértéssel és érzéssel játszotta, de énekelni még nein tudott. Annál jobban érvényesült Máté László (hadnagy) és Császár Gyula (Miska huszár) kellemes, tiszta hangja az énekes részekben. Dalnoki Tessza Josette komorna szerepében mutatta be sokoldalú tehetségét. Érckövy pedig a komikumot emelte a márki sikerült alakításával. Kedden, szerdán és csütörtökön a »Hejehuja báró« szórakoztatta a közönséget Máté Lászlóval a címszerepben, ki a vidámságot, a farsangot személyesítette meg. A darab úgy indul, hogy komoly drámai összeütközéseket lehetett volna témájából kicsiholni, de operette-iró kezében már a második felvonása ellaposodott. Kállay Jolán jól játszott kettős szerepében, de éneke még bántóbb volt, mint a Tiszavirágban. Vatga Ferenc szerepe idősebb színésznek való. Vajda Lajos kitűnő komikus, akinek méltó partnere Kovácsics Margit. A tréfás jelenetek és szép táncok most is feledtették a darab üres voltát,, gyarlóságait. Heti műsor. Hétfőn: Jogot a Nőknek. Kedden: Tanítónő. Szerdán és csütörtökön: Boszorkány vár. Csütörtök d.U.: III. Munkáselőadás: Vasgyáros. Pénteken: Lion Lex. Szombat délután rendes esti helyárakkal: Pillangó főhadnagy (újdonság); este nincs előadás. Vasárnap délután és este, valamint hétfőn és kedden: Pillangó főhadnagy. = Járványkórház. A városunk területén (Kálváriái temető melletti) volt katonai járványkórház az illetékes minisztérium rendelete alapján rövid időn belül városunk tulajdonába megy át. A különböző minisztériumok s hatóságok kiküldöttei s az átvevő város képviseletében Kemény B. v. tanácsos, dr. Csehszombathy L. v. főorvos s Ónodi D. h. főmérnök az átvételt az elmúlt héten már be is fejezték. Különösen örülnünk kell e ténynek most, ,mikor ujabb járvány fenyeget bennünket, mit azonban reméljük a hatóság gyors s erélyes intézkedései meg fognak tudni akadályozni.