Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-12-31 / 46. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 no vember !6. denlitt, mindenben az emberi társa­dalom nagy intézményeit, azoknak szükségleteit, halljuk meg kérő szavu­kat ! Ha nem így lesz . . . ? Akkor vonuljatok el előttünk szomorú képek: vallástalan családok pusztulása, tudat­lan, erkölcstelen nemzetek sorvadása, elbukása, közügyek elzüllése, önző társadalmak sivár harca . . . Válassza ki már most mindenki az útat! Szüc» Dezső. Keresztény szocializmus vagy szociáldemokrácia? A szociáldemokrácia: Marx, Engels, meg a többiek szociálizmusa lejárta magát ebben az országban. Lejáratta a kommunizmus, mint épen a szociáldemokráciának bevallott végső célja, amely megvalósulásában társadalmi, po­litikai é9 gazdasági téren nem megelégedést és jóllétet, ellenkezőleg, pusztulást, elkesere­redést teremtett és utálatot keltett. Ezt láttuk: a négy és fél hónapos kommunista uralom alatt eléggé keservesen kitapasztaltuk. A ma­gyarországi szociáldemokrata pártnak annak idején oly nagyszámú és nagyhangú szer­vezői most hallgatnak. Miért ? Azért, mert tudják, hogy szavuknak nincs létjogosultsága. Helyettük beszél ma a szociáldemokrata­kommunizmus által okozott pusztulás, a nincs­telenség^ szociáldemokrata-kommunista agy­rémekkel félrevezetett, de most már keserűen kiábrándult és jórészben kultiválatlan töme­geknek összetört lelkivilága: — a romok beszélnek. Kell-e nekünk még ez a szociálizmus? Ez a szociálizmus, amely csak elkesere­dést tudott teremteni, ez a szociálizmus nem kell nekünk. Nem és nem, semmi körül­mények között! Épen elég volt belőle! De igenis kell a keresztény szociálizmus, amely nera az Isten és haza megtagadásán, leg­szentebb ideáljaink romjain épül fel, hanem amely belekiáltja a világba: „Istenünket, ha­zánkat, kereszténységünket nem engedjük!" — s amely társadalmi, politikai és gazda­sági téren megelégedést fog teremteni. Ez a szociálizmus kell nekünk! De kell-e egy­általában „szociálizmus?" kelt! A „nem aka­rok szociálistát látni" jelszavakkal ne do­bálódzunk, ehelyett inkább gondolkodjunk okosan. Vájjon ez a szociálizmus, az Isten és haza, a kereszténységért és nemzeti esz­méért küzdő keresztény szociálizmus járta le magát? Ugy-e, nem? Hát akkor miért fáz­nánk mégis ettől a szociálizmustól ? Ennek a szociálizmusnak, de csakis ennek, van létjogosultsága! Ennek a keresztény szociáliz­musnak csak az az egy baja volt, hogy eddig a túlsúlyban levő szociáldemokrata-kommu­nizmus nem engedte szóhoz jutni, nem en­gedte áldásos működését kifejteni. Ma a keresztény szociálizmusnak jutott a feladat, hogy az ország munkás rétegeit csak úgy, mint az összes társadalmi osztályokat egy táborba tömörítse. — Miért épen a ke­resztény szociálizmusnak ? Azért, mert a szo­ciális eszme él ma is, és él tovább I A szo­ciálizmus a XX. század mozgató eszméje, tehát a szociálizmuson elvégre is, nem tehet­jük túl magunkat. A keresztény szociálizmus­nak jövője van. Csak a szociáldemokrata­kommunizmusnak nincs! Nézzünk csak ma­gunk körül! Nem mi vagyunk az egész világ, azonfelül, sajnos, legyőzött ország vagyunk. Körülöttünk az államok berendezkedése erő­sen nemzeti, de emellett szociális alapon történik. Ott van, hogy többet ne említsek, a hatalmas német Centrum-párt! Keresztény szociálisták mindannyian, köztük földmivesek, iparosok s a többi társadalmi osztálybeliek vegyest. Clemencau, Clark és az ántánt többi politikai korifeusa tőlünk, magyaroktól is szo­ciálista kormányt követeltek. Hiszen látjuk napról-napra azt a huzavonát, amely a ma­gyarországi politikai kibontakozást épen az ántántpolitikusoktól dédelgetett szociáldemo­kraták okvetetlenkedései miatt késlelteti. És hogy annak idején a Friedrich-kormány ren­dületlenül állt a helyén és hogy most is a jórészben keresztény szociálistákból álló Hu­szár-kormány tartja magát, ez annak köszön­hető, hogy a kormány tagjai és az ánlánt­politikusek előtt is szociálistáknak mondják és mutatják magukat úgy is, mint erős nem­zeti alapon álló keresztény szociálisták. És ez kell, hogy a szociálista kormányt hang­súlyozó ántántmegbizottak elismerjék ezutánra is a tisztán keresztény szociálista kormányt, belátva az ország hangulatából, a keresztény magyar nép követelő, egyöntetű óhajából azt, hogy ennek az országnak nem kell többé a végcéljában kommunista - szociáldemokratiz­mus, hanem igenis kell az a szociálizmus, amely a kommunizmusnak halálos ellensége, amely szociálizmus nemzeti és keresztény! Tehát az újabban ismét merészen előtérbe nyomulni akaró szociáldemokráciával szem­ben frontot kell vágni a keresztény szociá­lizmusnak és odaállni az ántánt elé és meg­mondani neki: hát ha szociálistákat és nem kommunistákat akarsz, akkor itt vagyunk mi és a hátunk mögött az egész keresztény Magyarország I Nagyon helyes volt tehát, hogy az ántánt­politikai konstellációkat megismerve és mér­legelve a többi ker. pártok egyesültek a ker. szociálista párttal és együttműködnek „Ke­resztény Nemzeti Egyesülés" cimén, már csak azért is, mert a keresztény szociáliz­musnak hazánkban már két évtizedek múltja és kiépített szervezetei vannak. A többi pár­tok végcélja úgyis csak ugyanaz lehet és azok is csak szociális alapon működhetnek. Rajta kell lennünk, hogy a szociáldemo­krácia, amely a kommunizmussal való dics­telen együttműködése után is még mindig élni és uralkodni akar ebben az általa tönkre­tett szerencsétlen országban és most legutóbb is részt vesz Horthy, a magyar béke, rend és becsület őre és a keresztény kormány el­leni kommunista összeesküvésben, hogy a „Népszava", amely folyton mosakodik, de azért csak a régi marad, — elvégre, szembe­találja magát egy hasonló méretekben, de becsületesebben szervezett társadalmi, köz­gazdasági és politikai erőforrással, a ke­resztény szociálizmussal, amely az ország dolgozó népét egyesítve, hadat üzenjen a szociáldemokráciának és a legradikálisabb eszközökkel irtsa ki annak és végcéljában a kommunizmusnak még a csiráját isi A keresztény szociálizmus olyan program­mot ad, amelyen egy becsületes keresztény magyar politika felépülhet. Általános keresz­tény jellegénél fogva ebben a programmban földmives és iparos, munkás és munkaadó, pap, tanító és más tisztviselő a legteljesebb mértékben megtalálja érdekképviseletét. A ke­resztény szociálizmus nem hirdet osztály- és fajgyűlöletet, nem hirdet pogromot, mert hiszen az egyik programmpont világosan beszél: „Érvényesülhet itt a nem keresztény is, de a vezetőség a keresztény többségé". Ha azok, akik az u. n. pogromok idején a rablást és pusztítást különösen a Dunán­túlon megcsinálták, nem a szociáldemokrata­kommunizmus, hanem a keresztény szociá­lizmus iskolájába jártak volna, akkor mindaz meg nem történik. Jegyezzük meg jól, hogy csak a Marx-féle kommunizmus tanította meg az embereket a „tulajdonjogba való erő­szakos belemarkolásra". (Marx: Communis­tisches Manifest. Berlin, 1891.) A keresztény szociálizmus a haladás je­gyében áll, el akar helyezkedni a világpoli­tikában, de emellett féltékenyen őrzi a ke­resztény és nemzeti tradíciókat, hirdeti az ember és vagyon megbecsülését, a magán­tulajdon sérthetetlenségét. Ezt a szociálizmust ajánljuk az ántántpolitikusok figyelmébe. Ilyen szociálistákat szívesen látunk a magyar kor­mányban I Pápa, 1919 dec. 28-án. Miklós József. Éljen Szűcs Dezső a pápai keresztény nemzeti egyesülés pártjának képviselőjelöltjel Az országban már jóformán mindenütt meg vannak a hivatalos képviselőjelöltek. A pápai választókerület ker. nemzeti egyesülés pártja december 27-én jelölte Szűcs Dezsőt, ref. főgimn. tanárt, mint a párt egyik elnö­két, képviselőjelöltnek. Az ő személye, egész múltja hivatott arra, hogy ő a polgárság minden rétegének érdekeit képviselje. Egy­öntetűen álljanak tehát még azon kevés számú ingadozók is ő mellé, akik még nem döntöttek magukban, hogy kire szavaznak. Mutassuk meg, hogy egyöntető választás lesz. A szomorú múlt után ilyképen mutas­suk meg, hogy egységesek vagyunk, ha nem engedjük be a parlamentbe azokat, akik köpenyegforgatók, mert most oda erőskezű, tiszta jellemű emberek kellenek. 17 r • Iffi (Min h| r Kepviselojelolo gyules. A pápai ker. nemzeti egyesülés pártja dec. 27-én tartotta meg a pápai kerületre a kép­viselőjelölést. A gyűlés három részből állott. Délelőtt tartottak egy értekezletet a vidék bevonásával. Ez értekezleten a vidék egy­séges álláspontjáról volt alkalmunk meg­győződni és a kerülethez tartozó községek megbízottjaik utján jelentették ki, hogy Szűcs Dezső ref. főgimn. tanár, a ker. nemzeti egyesülés pártja elnökének jelölését egy­hangú lelkesedéssel fogadják. Délután 5 óra­kor a párt szűkebb intéző-bizottsága tartotta meg a jelölés tárgyában gyűlését, amelyen a nagy többség részéről Szűcs Dezsőt, a kisebbség részéről Zsilavy Sándort jelölték. A kisebbség részéről történt eme külön jelölés mélyen érintette a párt hatalmas többségé­nek impozáns megnyilatkozását, amennyiben

Next

/
Thumbnails
Contents