Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-12-24 / 45. szám

170. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1919 szeptember 30. Jfíagyar Jííessiás. Jeléd évezredek esdő fohásza száll 3e megígért szelíd, békéltető királg. Jígilatkozzék a föld s te felleg harmatozz ijőjj el óh Jfíessiás s szivünkbe békét hozzl Jftessiásra váró ádventi léleknek Suzgó imádsága ígg tört fel az égnek. S egg hosszú ádventben, négg ezredéven át, Jfépek rebegték a prófétai imát. J)e hallga! im most is ima kél az ajkon... 3)una-Xisza táján s erdélgi bérefokon Szívszaggató jajszó s esdő panasz zendül: Jájó maggar sorson nemzet sir eggedül... Jlíaggar prófétáknak ádventi imája Jelsir az egekbe s a nemzet kiáltja: Jiarmatozzatok le egek onnan felül Jítaggar üdvöt, melgtől lelkünk búja enghül! Óh! nekünk is kell most Jííessiás, ki minket — Jlmiként a régi, az ádventi lelket — felemeljen s leggen megváltója ennek sir szélén álló maggar nemzetünknek! Jöldreszállott 3sten! nézd a maggar ádvent Jfiég mindig tarts nincsen, aki minket megment... JCiben remélhetünk?... Óh! nincsen senki más, 3őjj el mig nem késő, jöjj maggar Jííessiás! Jrtiklós József. A tiszíviselő=nyomor. Valamennyi újság ma a tisztviselők rettentő helyzetéről ir. Szinte csodálatos, hogy még ez osztályról irni is lehet, mert nem volna csoda, ha ez az osztály végképen összeroppant volna abban a titánigküzdelemben, amelyet ennek az osztálynak a létért való küzdelemben a mindennapi kenyérért folytatni kell. A mindennapi kenyeret most ennél az osztálynál a szó igazi értelmében kell venni, mert egy tisztviselőnek, plána ha nagyobb a családja, bizony még annak a puszta kenyérnek a megszerzésére sincs elegendő dotációja — nem hogy még holmi más egyébre is tellne, ami a békében egy jó beosztású tisztviselő családban mindig futotta. A tisztviselőknek ezt a nagy nyomorát úgy látszik a kormány is átlátja, amidőn végre megjelent a tisztviselők segélyezéséről szóló kormányrendelet. E rendelet, nagyon helyesen, természetben kívánna a tisztviselők helyzetén segíteni, mert a pénzsegítség nem bizonyult valami eredményesnek. A természetben való ellátás rendszeres és állandó lesz, még pedig a beszerzési csoportok révén. A rendelet szerint dec. 21-től 30-ig terjedő időre is már kiadják az egyes élelmiszereket a beszerzési csoportok. Az áruk jutányosak ; a sok ár közül csak egyet említünk fel. Így a cukornak az ára 7-50 K, szállítási díjakkal együtt legfeljebb 850 K lenne. Mindenképen tehát a tisztviselőknek csak örülni van oka, hogy végre egy olyan intézkedés is történt az érdekükben, amely radikálisan akar a tisztviselő-nyomoron segíteni. Érdeklődtünk a pápai köz- és magántisztviselők beszerzési csoportjánál, hogy ez a rendelet a vidéki városokben hogy lesz megoldva. Információnkat Tánczos Antal, a pápai köz- és magántisztviselők beszerzési csoport igazgatójától nyertük, mert ő lett a beszerzési csoport részéről Budapestre küldve Pápa város képviseletében. A budapesti gyűlésen Tánczos Antal kifejtette azt az álláspontját, hogy a vidéki városok azt kívánják, hogy természetbeni ellátás helyett a segélyt pénzben kapják meg. Más vidéki városok kiküldöttei is ezt az álláspontot képviselték azon helyes indokolás alapján, hogy a természetbeni járandóság kiutalása, pestrőli ideszállitása — az esetleges ezzel járó késedelmek, akadályok mind olyan okok, amelyek az eredményt sok esetben kétségessé is tehetik, s így a tisztviselők nem jutnak hozzá a kívánt és megígért segélyhez. A gyűlés azonban nem járult hozzá a j vidéki városok pénzbeli kielégítéséhez — nem járult hozzá azért, mivel ez az államnak borzasztó nagy pénzbeli niegterheltetését jelentené, ami amúgy is rossz pénzügyi helyzetünket még jobban megrontaná. Ezután Tánczos Antal azt az indítványt terjesztette elő, hogy ha már a pénzbeli kiutalás lehetetlen, akkor legalább állíttassák fel Pesten egy központ, amely központ ne tegyen különbséget főváros és vidék között, hanem egyenlően ossza fel a naturáliákat, hogy igazságtalanság ne történjék. Ezt az indítványt aztán a gyűlés el is fogadta. E tárgyban a pápai köz- és magántisztviselők beszerzési csoportja karácsony másodnapján d. u. 3 órakor a városháza dísztermében nagy tisztviselő gyűlést tart, amelyen Tánczos Antal referálni fog pesti útjáról és a további teendőkről. A dolog a magántisztviselőkre nem vonatkozik, csak a köztisztviselőkre. A kormányleirat, amely a pápai beszerzési csoporthoz is eljött, úgy intézkedik, hogy a vidéki városokban alakult minden cimü beszerzési csoportok felszámolnak, s csakis köztisztviselők fogyasztási szövetkezet néven funkcionáljanak tovább. Felhívjuk a köztisztviselőket a gyűlésen való minél teljesebb számban való megjelenésre, hiszen nem kisebb ügyről, mint a most kiadott segélyezés-ügyről lesz szó. Igazságosabb bánásmódot a munkásokkal. Hogy a munkásokkal a múltban csak papiron foglalkoztak, vagy ha nem papíron, akkor igazságtalanul bántak velük, azt az alábbi adatok igazolják. Folyó hó 18-án este 6 órakor az úri kaszinó nagytermében a szövőgyári munkások általános naggyülést tartottak, amelyen a múltban történt elnyomatásuk okairól tárgyaltak. László Mihály szövőmester, ki a gyár üzembehelyezésekor már itt volt, ismerteti tapasztalatait. 1900-ban, amikor a szövőgyár Pápán felépült, kettős cél vezette az akkori államférfiakat és a városi képviselőtestületet. Az első az, hogy a magyar ipar fejlődjön, a második, hogy a magyar munkásság munkát kapjon, ne kelljen a munkástömegeknek Amerikába vándorolni. A gyárosok, kik cseh állampolgárok, hogy Pápán szövőgyárat építettek s itt szakmunkások nem álltak rendelkezésükre, a magyar államtól ezen célból bizonyos évenkénti szubvenciót élveztek, mely összeg az utóbbi időben értesülésünk szerint már 60 ezer koronára lett felemelve. Meg sem említve azt, hogy a várostól miféle és mennyi segélyt kapott azért, hogy a munkásosztály munkához jusson. Az eszme, a cél, mind nagyon szép és nemes. De sajnos, az egyik sem lett a maga valóságában végrehajtva. Az iparfejlesztéssel nem szolgálta a Perutz-gyár a magyar ipart, mert a szakiskolákból kikerült fiatal erők, akiket idevetett a sors, nem tudtak érvényesülni az idegen állampolgárok miatt és a három éves tanfolyamot inkább eldobta magától a legtöbb, hogy sem magyar földön, idegen járomba hajtsa a fejét. A munkásosztály arról volt nevezetes a szövőgyárban, hogy oly csekély fizetésért, j jóformán éhbérért dolgozott, amilyen Veszprém vármegye területén sehol nem volt található. Abban ugyan volt szerencséje többször a munkásságnak, hogy csendőrfedezettel kisérték gyakran munkára, sőt a világháború alatt katonai fedezettel őrizték a nagy tőkét, a munkásokat pedig fegyverrel kényszerítették a munka elvégzésére. Hogy munkájából meg tudott-e élni az a munkás vagy nem, azt nem kérdezte tőle senki. • A Károlyi-éra alatt pedig már annyira rendelkeztek a katonai hatalommal, hogy egyenesen kivezényeltek 200 munkás hegyé 400 fegyveres katonát. És miért volt mindez? Azért, mert a munkásosztály magyar volt és keresztény. Elérkezett végre az az idő, amikor a munkásosztály szabadon beszélhet. A csend-. őr és katonai fegyver nem csörög a háta mögött. De ugyanekkor már a gyár vezetősége nem érzi magát biztonságban, munkásait elbocsátja, szóba sem áll velük. Mit bánja ő, ha mind éhen is pusztulnak, hisz már a nagy tőke eléggé megszaporodott, kibírja a hivatalnokokat fizetni, habár csak szórakozni járnak az irodába. így festett a múltban, csak úgy dióhéjba szorítva, a Perutz-gyárban a munkásokkal való bánásmód. Hiába kértek, könyörögtek mindannyiszor illetékes tényezőknél, legfeljebb ígéretet, de egyebet suhasem kaptak. Most, amikor tönkretéve az ország, az ipar mindenütt pang, szintén hiába deputációzunk bárhol, mert mindenütt az a válasz, nincs szén. A gyáros cseh állampolgár, neki módjában állna szenet rendelni, ha akarna, de amint látjuk a csehek nem úgy gyűlölik a magyarokat, hogy sem törődnének azzal, hogy a magyar munkás kenyérhez juthasson. Arra ugyan nagy gondjuk volt, hogy a gyárat norvég konzulátus és egyéb konzulátusok védelme alá helyezzék. A munkásság már megelégelte a sok ígéretet, most az egyszer ők tesznek Ígéretet. A német munkásság példáját követve, hajlandók egy órával tovább dolgozni azon célra, ha őket szénhez juttatják. A nemzeti hadsereg figyelmét felhívjuk arra, ha a Perutz-testvérek gyára a világháború alatt mindig hadseregszállitó volt, a munkásságot kényszerítették munkára, most az egyszer kényszerítsék a nagytőkést a munkások foglalkoztatására. Mi megígérjük, hogy a nemzeti hadsereg részére egy órát naponként teljesen ingyen fogunk dolgozni. De ugyanakkor elvárjuk az illetékes tényezőktől, hogy egyszer már a szövőgyári munkásokkal is igazságosabb bánásmódot tanúsítsanak. László Mihály .zar6m«rter.