Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-12-24 / 45. szám

1919 november 30. PÁPA ÉS VIDÉKE. 171. Saját kárán tanul a magyar! Régi közmondás ez, de sohasem volt olyan időszerű, mint ma. És kell, hogy a magyar munkásosztály is komolyan gondolkozzék azon, hogy kik és mik voltak azon okok, melyek minden igyekezetét ilyen véres, rettenetes drámába fullasztották. A legelső és legnagyobb hiba ott volt hogy a magyar munkásosztály megtagadta nemzeti múltját, keresztény hitét és idegen vezetők hazug jelszavai után rohant, kik romlásba vitték a munkást és az ezeréves keresztény Magyarországot is. Elhittük azt, hogy nekünk nem kell magyarnak len nünk, hallgattunk idegen ágról szakadt bevándoroltakra, kik az újságok hasábjain, a gyűléseken arról szavaltak, hogy tagadjunk meg hazát, Istent, hitet, akkor lesz majd jólét, boldogság és vajban fürdik a munkásosztály. Persze a sok jöttmentnek nem volt hazája, mert az öt világrész minden táján szétszórtan élnek, tehát nemzetköziek érzésben és gondolatban s ilyenné akarták tenni a magyar munkásságot is. Nemzetköziséget hirdettek akkor, amikor az egész világ munkássága már azon dolgozott, hogy a háborúban tönkre ment hazáját újból felépíthesse. Világszrájkról beszéltek nekünk, mikor a külföldi államok munkásai szánakozva mosolyogtak a magyar proletáriátuson és amikor a német munkásság elhatározta, hogy minden nap két órát ingyen dolgozik, hogy Németország a háborúban kapott súlyos sebeit kiheverhesse. És ennek a nemzetközi szélhámosságnak ki itta meg a levét ? Egyedül a magyar, melynek országa ezer esztendőnek sok viharával dacolni tudott, most oldott kéveként hullottunk széjjel a szociáldemokrata-kommunista tatárdulás alatt. Nem maradt másunk, mint koldustarisznya, soksok szenvedés, nyomor és a jó Isten tudja csak, mennyi megpróbáltatás és hosszú kálvária . . . És hogy ez így van, annak mi magunk vagyunk az okai. Úr és paraszt, munkás és hivatalnok egyformán rabjává lett az idegen eszméknek. Jobban hitt az ellenség szavának, mint Krisztus tanításában. Szerettük magunkat jobban, mint az Istent. Megfeledkeztünk keresztény és magyar kötelességünkről. Egyszóval : hogy ide jutottunk, ennek első sorban a szabadkőmives szociáldemokrata izgatás és a zsidósajtó alattomos bujtogatása, no meg a keresztény társadalom pártoskodása is okozója volt. Idegen isteneket imádtunk, a magunkét pedig megtagadtuk. Nem volt már megállás ezen az úton, rohantunk a lejtőn lefelé a végzetes katasztrófába. Összetörten, a porig megalázva, minden javainkból kifosztva ébredtünk fel csak. És saját kárunkon tanultuk meg azt, amit a ker. szoc. párt és a keresztény munkásság már a múltban is hirdetett, hogy kereszténynek és magyarnak kell lennünk, ha boldogulni akarunk. S ezen eszmék körül csoportosul most a magyar ipari munkásság, hogy a nemzetköziek által tönkre telt állami egységünket újból megteremtsük. Új honfoglalás ez, melyben a társadalom mindsn rétegének össze kell fogni, hogy ebben az országban a békés termelő munka ismét helyreálljon. Ha a dolgozó néprétegek átérzik történelmi hivatásukat és méltók akarnak lenni a magyar nép dicső múltjához, a keresztény szociálista táborban van a helyük, hogy gazdasági érdekeiket szociális alapon előbbre vigyék. Testvéreim! A mult megtanított minket arra, hogy ki után induljunk, kiben hiszünk, ha a nyitott sir szélénél az élniakarás vágya bennünk felülkerekedik. Krisztus, vagy a zsidó Marx? Válaszszatok! Zs. Ker. szoc. pártélet. MEGHÍVÓ. Pártunk intéző bizottsága folyó hó 27-én szombaton d. u. 5 órakor, — a százas bizottság pedig este 7 órakor, Fő-tér 2. szám alatt a Kaszinó nagytermében fontos politikai ügyben ülést tart, melyre a pártvezetőség tagjait ez úton is meghívjuk. Tekintve a napirend fontosságát, pontos és feltétlen megjelenést kér az elnökség. Jelölő-gyülés. A Ker. Nemzeti Egyesülés Pártjának vidéki vezetői f. hó 27-én, szombaton d. e. 10 órakor Pápán a párt helyiségében (Fő-tér 2. sz.) értekezletet tartanak, melyen a jelölt személyében fognak véglegesen megállapodni. FELHÍVÁS A KER. SZOC. SZAKSZERVEZETEK VEZETŐIHEZ! Pénteken, karácsony másnapján d. u. 3 órakor a szakszervezeti tanács összes tagjait a pártiroda helyiségében tartandó rendkívüli fontos tanácskozásra kérem szíveskedjenek megjelenni. Szalag £ajos. Cipész-csizmadia munkások gyűlése. — Egységes ármegállapítást követelnek. Sajnos, de igaz, hogy a cipész-csizmadia munkások helyzete sohasem volt arányban a többi ipari munkások gazdasági viszonyához képeit. A túlhosszú munkaidő és a rendezetlen munkabér-viszonyok is hozzá járultak ahhoz, hogy a különben tekintélyes számú cipész- és csizmadiamunkások nem mindenben vehették fel a versenyt más szakma munkásaival, kik jobb fizetés és rövidebb munkaidő mellett jobb megélhetést és magasabb kulturát biztosíthattak maguknak. Ebből magyarázható meg azután az a még sajnálatosabb körülmény, hogy az egéiz nagy társadalom csak úgy félvállról, bizonyos lekicsinylő gesztussal beszél rólunk, ] hogy iszen hát az a .sújszter* meg az a .csizmadia" talán nemjs hasonlítható mondjuk a nyomdász, asztalos és más intelligensebb szakmák közé. S ezen ferde és egyoldalú felfogás abból is származik, hogy a szülök a kevésbbé jó tanuló fiúkat azzal ijesztgetik, ha nem tanulsz gyerek, suszternak adunk s ezzel mintegy erkölcsi bizonyítványt állítanak ki arról, hogy suszternak és csizmadiának a legbutább ember való, vagy legalább is annak jó. S azért kell éreznünk még ma is, hogy mi cipészcsizmadia iparosok és munkások egyaránt a tudatlanabb és kevésbbé művelt elemeit képviseljük az iparnak. Hogy ez így van, azt bizonyítani sem kell, hiszen arról maguk a cipész-csizmadia iparosok és munkások győződhettek leginkább meg, hogy úton-útfélen a tudatlan 'és szögletes embereket suszternak csúfolják ma is. igaz, hogy ez csak tréfa, mondják az emberek, de ez a kis csipős fréfa is elegendő ahhoz, hogy minden komoly szakmunkás és iparos törődjön azzal, hogy iparunknak és önmagunknak is elismerést és egyenlő tiszteletet iparkodjunk biztosítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindkét fél saját kasztjának védelmére, társadalmi és gazdasági érdekei előmozdítására szervezkedik. A szervezkedés nem pusztán gyomorkérdés, hanem szellemi és kulturális úton való előhaladás, mely szintén létfeltétele egyes társadalmi osztályoknak is. — S ezen nemes célt akarják megvalósítani a cipész-csizmadia munkások, melyért mi mindnyájan küzdünk, hogy tisztes megélhetés, egészséges lakás, több kultúra és keresztény szellem ideális fogalma valósuljon itt meg, hogy ne legyen megvetett tagja egy ember sem a keresztény társadalomnak. A pápai ker. szoc. szervezett csizmadia munkások f. hó 20-án megtartott gyűlése foglalkozott e kérdéssel és beható tárgyalás után elhatározták, hogy a munkabér egységes megállapításának érdekében memorandumban fordulnak a mesterekhez, hogy általuk is kivánt egységes bérviszonyok rendeztessenek, valamint a munkaidő is szabályoztassék. — Hisszük, hogy ezen igazságos kérés mindkét fél teljes megnyugvásával elintézhető lesz. A plébánia köréből. Karácsony első napján a szent miséket a plebánia-templomban a rendes időben (ártják: d. e. fél 9 és fél 12 ó. csendes szent misék, 10 ó. szentbeszéd, segédletes mise. Karácsony másodnapján (bucsu-nap) hason sorrendben. Ó-év estélyén (dec. 31-én) este 6 órakor hálaadó ájtatosság. Újév napján a szentmisék sorrendje, mint rendesen. — Gyűjtés. Karácsony 1. napján a plebánia-templomban a szegény tüdőbetegeink részére rendeznek gyűjtést. Adjunk abból, amit a jó Isten adott. — Szeretetadomány a plébániának. A pápai r. kath. hivek, hogy Meisel József apát, új lelkipásztoruk iránt érzett meleg szeretetüknek s ragaszkodásuknak külsőképen is kifejezést adjanak, gyűjtést indítottak a plébánia részére, mely fényes eredménnyel járt s rajta egy szép hizott sertést vettek, hogy a mai nehéz megélhetés gondjaiban segítsenek szeretett plébánosukon. A szeretetadományt folyó hó 17-én este küldöttség adta át Meisel apátnak. Fogyasszák el jó egészséggel!