Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-23 / 40. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 november !6. Különben álljon itt a vádlevél: Tekintetes Pápa és Vidéke főszerkesztőségének! A sárvári cukorgyárhoz tartozik a földbérlő r.-t. Bérlője Hatvani Deutsch Béla, igazgatója Goldschmied N., főintézője Schneer Zoltán. A vezetés csakis zsidó szellemben megy. Jó állásba, vezető állásban a világ legjobb keresztény tisztjét sem tűrnék meg, de viszont zsidó — ha tud, ha nem — az érvényesül. A főintéző. Borsosgyőr faluban lakik Schneer Zoltán, ez a keresztény-gyűlölő zsidó főintéző. A tavasszal lesz 3 éve, hogy — nem tudom, hogy parancsból-e, vagy a maga jószántából — gondja volt reá, hogy az a 1—2 keresztény tiszt, akiket megtűrtek, jól ne érezze magát. A keresztény embernek becsülete nincs! Még alig melegedett meg Borsosgyőrön, már dicsekedett jövőbeli terveivel s zsidó vallású egyének előtt kijelentette (keresztények előtt persze nem merte kijelenteni), hogy „van itt néhány keresztény alak!" „ Ameddigaz én kezem elér, nem fogok megtűrni egy keresztény tisztet sem s gondom lesz reá, hogy majd szép csendben egyenkint kiseperjem őket!" (Ezek a tanuk saját hitsorsosai I) Tisztviselők elleni hajsza. Meg is kezdte aknamunkáját, éreztük! Akkor a helyzet így állt: Borsosgyőr pusztában volt egy keresztény intéző, Petenden volt egy keresztény segéd-intéző s Varjuvölgyön (ez is olyan alsórendű hely) is egy keresztény intéző. Schneer tavaly (azt hitte, neki tényleg oly könnyen megy a kiseprés) felmondott a petendi segéd-intézőnek, hogy felesleges, elmehet. Ámde az illető családos ember lévén (a kenyér édes), nem tudta oly csendben, mint ahogy elgondolta, kiseperni. Egyszerűen az illető nem ment el, habár igen keserves helyzete volt! Ugyancsak akkor a borsosgyőri pusztán lévő intézőt folyton üldözte, gáncsolta s amikor ez sem használt, átdobta Varjuvölgyre s egy-két hónap múlva innen is elmozdította s elküldte egy másik megyébe. A Varjuvölgyön levő keresztény tisztnek pedig ugyancsak eget-földet igért s hogy előléptetésben lesz része, csak menjen át Borsosgyőrre. De egyben reá is parancsolt! Átment, áthurcolkodott, de ugyanakkor a nyárádi plébános úr előtt meg azt a kijelentést tette, „no majd Borsosgyőr kitöri ennek a nyakát is!" Varjuvölgyre így idejött, mint fentebb is említettem, a borsosgyőri intéző, két hónap múlva ezt innét is eltette, helyébe tette a petendi segédtisztet. Petend élére pedig iparkodott mielőbb idehozni (ez év elején) jó barátját, tervei keresztülvitelére, jó segítségét, Földes Bélát (zsidó). Földes azután ugyancsak éreztette hatalmát a varjuvölgyi intézővel. Közben már Schneer hozzá kezdett újból munkájához. Üldözött engem (én voltam az, akit Varjuvölgyről Borsosgyőrre vitt) mindenféle eszközzel, S amikor aztán ez év januárjában egy beszédet mertenl a borsosgyőri cselédeknek mondani, amelyben felhívtam őket, hogy velem együtt a ker. «zociálisták táborába tömörüljenek s rájuk szóltam, hogy dobják el a vörös jelvényt a kalapjukból, ez a zsidók táborát erősíti, — ettől kezdve nekem már éppen nem volt becsületem Schneer előtt. Rá talán 1—2 hétre levélben tudatta velem, hogy feleslegessé váltam. Természetesen én sem engedtem, hogy velem ily könnyen elbánjon s egyébként is akkor olyanok voltak a viszonyok, hogy nekem sem volt semmi kedvem helyemből kimozdulni s az említett beszédet sem tartottam olyan nagy bűnnek, mint Schneer úr! A cselédeim szerettek, megbecsültek, húztak hozzám s nem engedtek, inkább azt mondták — a „zsidót kergetik el". Amit ugyan hogy nem tettek meg, az én állandó csitításomnak köszönhette Schneer. Azután jött a földosztási terv ! A falusiak számítottak a majori földekre, a cselédség pedig ragaszkodott a földhöz, illetve azokhoz a jogokhoz, amit akkor kaptak. Törlesztéses részvények mellett óhajtották a birtokot megvenni, ha én is velük maradok. Én megígértem nekik, érdeklődtem is a dolgok után, de aztán egy szép napon ez is felborult s jött a kommunizmus. A kommunizmus a zsidók uralma. A kommunizmus a zsidók uralma! Schneernek első dolga volt főbizalminak, kerületi termelőbiztosnak megválasztatni magát, azután verte a mellét, hogy „még nagyobb ember, s nagyobb hatalmam van, mint eddig volt". A kommunistákkal való szoros barátság. Ezt a hatalmat én és családom érezte meg legjobban. A kommunizmus minden fegyverével üldözött. Jó barátságot kötött a kommunista vezérekkel s engem pedig beárult, hogy ker. szociálistának akartam felesküdtetni minden borsosgyőri cselédet. Ez volt a legnagyobb bűnöm. Dancsot, Mulit, Szelesteit küldte nyakra-főre a nyakamra, s amikor engem meg-megpiszkáltak, utánna volt a bankett a Schneeréknél. Danes, a borsosgyőri suszter volt a kebelbarátja. Hogy mennyire agyonkinoztak, hajszoltak engem családommal együtt a kommunizmus alatt, s hogy mit álltunk mi ki, azt csak azok a hü, jó cselédek tudnák némikép leirni, akik mind velem a vörösök ellensége az utolsó percig kitartottak. Izgatások, fenyegetések. Ezeknek mondta Schneer, mikor zsirt kértek tőle, „hogy ha én velem húztok, lesz zsir, lesz minden, de ha az intézőkkel húztok, majd lesz kötél a nyakatokra vezetőitekkel együtt". Ellenem izgatta, ingerelte a cselédséget, hogy ne én velem húzzanak. De hiába volt! Az én jóérzésű, fehér érzelmű, jó keresztény embereimet nem tudta eltántorítani s bizony ezeknek az embereknek köszönhetem, hogy ma élek, mert ők nem engedték, hogy engem elvigyenek, noha ettől kezdve ezeket is ellenforradalmároknak tekintették, hogy Danes szavaival éljek, „ezekkel is mint ellenforradalmárokkal fogunk elbánni". Hála az égnek, még mielőtt elbánhattak volna velünk, felborult a zsidóuralom. Azt hittem, most majd megnyugszom, de igen tévedtem. Pár hét múlva bejön hozzám Földes Béla, Schneer társa s szép szavakkal, mézes madzaggal csalogat, hogy menjek vissza Varjuvölgyre, ott nyugodalmas, úgyis itt sokat szenvedtem s milyen jó lesz ott, mi ketten együtt működünk, a maga dolgába nem szólok bele, ha átmegyek is csak beszélgetni, s minket ott nem bánt senki s addig lesz ott, ameddig csak akar. Én reá álltam, visszamentem Varjuvölgyre. Völgyből pedig (éppen mint engem tavaly) átvitték Borsosgyőrre az itteni tisztet. Az állások betöltése. Földes Béla feleségének az apja (Schneernek régi-régi pertu barátja) Fonyó Adolf és fia Pista (zsidók) a kommunizmus bukásával állásukat vesztették. Ugyanis megbízható emberek lévén — a kommunisták helyezték be őket jó intézői állásba. Mikor megbuktak, persze ezeknek is szedelőzködni kellett s így állás nélkül maradtak. Akkor én még a borsosgyőri majorban voltam s a nálam levő keresztény, jóravaló, szorgalmas, becsületes, fehérérzelmü segédtisztet, máról-holnapra kidobatta Schneer, csakhogy jaj, Földes sógora kalács nélkül ne maradjon. S bele helyezte Fonyó Pistát Borsosgyőr-pusztába. Fonyó Adolf pedig családjával együtt elhelyezkedett vejénél, Földesnél Petenden. Ilyenformán természetesen a famíliából kikerülvén a kompánia — 4 évi ittlétem után — nekem is finoman tudtomra adták, hogy feleslegessé váltam, mondván, ők elvezetik Varjuvölgyet is. A cselédség elengedése. Piszkos dolgaik után nem igen ragaszkodtam hozzájuk, talán nem is szálltam volna velük szembe, ha még azt a hallatlan merészséget el nem követik, hogy azt mondják ezeknek a becsületes, jóérzelmü, fehérérzésü cselédeknek, hogy — na most „aki az intézővel húzott a kommün alatt, az most mehet kódorogni a világba". Ezt merték mondani. Volt annyi bátorságuk ezt mondani azoknak a megbecsülésre érdemes cselédeknek, akiknek volt bátorságuk május 1-én az intézőjük tiszteletére felállított májusfára nemzeti zászlócskákat tenni. Mert nagy bün volt ám ez akkor. A nemzetközi elveknek nagy bibi volt ám ez a nemzeti zászlócska. Egyszóval, aki nem a főintézővel húzott s aki nem segített ütni azt a keresztény intézőt a zsidó uralom eszközeivel s nem támogatta azok elveit, az mehet. Érthető, együtt volt már a kommunista família, hadd erősödjék a nemzetköziség. Schneernek nem volt szüksége még arra sem, hogy ez év elején Petendre idetelepíti azt a 27 éves Földest (zsidót). Volt itt, mint kitűnik, fölösleges tiszt is, régebbi tiszt is s hosszú gyakorlatokkal és bő tapasztalatokkal, dehát persze keresztény. S ez elég ok volt arra, hogy jobb helyre nem érvényesülhet. Megmondta „keresztény embert nem tűrök meg, ameddig a kezem elér". A mi országunkban, a mi hazánkban, hitbizományainkon nem tűrnek meg benünket? Schneer kommunista hősködéseit vádpontokba foglalva beadtam az ügyészségnek. Földes adja az urat, a parancsolót. Dirigál ez a zsidókölyök nekem, a régi tapasztalt gazdának, nekem, akinek kisujjában volt a gazdaság minden csinja, binja már akkor, mikor ő még a porban játszott. Dirigál, parancsol olyan hangon, hogy én még a cselédeimmel sem beszélek úgy. A borsosgyőri gazdaság. Borsosgyőrön van Schneer zsidó főintéző, a borsosgyőri pusztán van Fonyó Pista zsidó segéd-intéző, Petenden van Földes Béla zsidó intéző, Barber zsidó segéd-intéző s itt van