Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-14 / 33. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 no vember !6. zönség elé s nagyhatású, mély honfiúi ér­zéstől áthatott beszédet mondott. Vezérgon­dolata az volt, hogy nem szabad egy élni akaró nemzetnek a múlt tradícióival szakí­tani, csak azért, hogy hangzatos jelszavak után induljon, amelyek, mint látjuk, csak a romlás felé visznek. A változó időknek meg­felelő reformok szükségesek, de ezeknek gyökere kell, hogy legyen a nemzet törté­nelmében, mert ha ez nincs meg, akkor a nemzet élete nem hasonlítható ahhoz a fá­hoz, amely dacol a viharokkal, akkor meg­érdemli ez a nemzet, hogy a legelső vihar elpusztítsa a föld színéről, akkor megérdemli a magyar, hogy koldusbotra jusson, meg­érdemli, hogy koldusságában is rúgjon rajta egyet az idegen zsarnok faj. Megérdemli ak­kor a magyar, hogy a hitvestárs forduljon el az urától s a hajadon utálattal forduljon el a magyar ifjútól. Igen ! Bocskay, Kossuth ivadékainakkell lennünk.azok szellemében kell tovább dolgoznunk, ha magyarok és keresz­tények akarunk maradni s ha meg akarunk birkózni és ki akurjuk magunkat szabadítani az idegen faj fojtogató karjainak öleléséből. Ettől az áldozatra is kész s a nemzet szent hagyományait istápoló átalakulástól lehet csak remélni a boldog keresztény Magyar­országot. Végül Szalay párttitkár zárta be ezt a hatalmas népgyűlést, megköszönve, úgy a miniszternek, mint Szita Ernő postafőtisztnek a fáradozásait. Megköszönte még a párttit­kár a buzgó hallgatóságnak is a szives meg­jelenését és türelmét, azzal fejezvén be sza­vait, hogy a ma hallottakat zárja mindenki el szive legmélyére. Legyen ez egy elraktá­rozott töke, amelyből a rossz napokban él­hetünk. Ezután szűnni nem akaró harsány éljenzés és taps szólott Huszár Károlynak, amely után a pápai és járási magyar nép ajkán újra felcsendült a magyarok második nemzeti imádsága, a Szózat, amelynek lel­kesítő akkordjai után a közönség rendben szétoszlott. A pápai választókerület valamennyi köz­sége képviseltette magát a népgyűlésen s ezek között is a Iegimpozásabban vonult fel két zászló alatt Naggyimót község derék polgársága tanitóik vezetése alatt. Járási gytiiés. Huszár Károly miniszter Bartos János kormánybiztossal és dr. Bibó Károly alis­pánnal a városháza dísztermébe mentek, ahol már együtt volt Bélák Lajos főszolga­bíróval az élén az egész járás tisztviselői, tanitói kara, gazdaközönsége és az ugodi választókerület minden községének képvise­lete. Ott volt Pápa város képviseletében dr. Tenzlinger József polgármester. A miniszter megjelenésekor a diszterem falai régen hallott hatalmas éljent vertek vissza. Bélák fő­szolgabíró megnyitotta a gyűlést, amelynek tárgya a pápai és az ugodi választókerület képviselőjelöltjeinek a megállapítása. A pápai választókerület, amelyhez 16 község tartozik, egységes. A választó polgárok mind a ker. szoc. párt zászlaja alá tömörültek. Hatalmas és megbonthatatlan ez az egység. E kerü­letben a jelölt Szűcs Dezső reform, főgimn. tanár, a ker. szoc. pártnak ügyvezető elnöke. A jelölést a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. Maga a jelölt még a népgyűlé­sen volt elfoglalva, Így nem lehetett jelen ezen a szűkebb jelölő gyűlésen s így nem is nyilatkozhatott, hogy elfogadja-e a pápai kerület jelöltségét. A legmegbízhatóbb hely­ről nyert információnk alapján azonban kö­zölhetjük, hogy Szűcs Dezső ezt a jelölést el fogja fogadni. Az ugodi választókerület jelöltje az érde­keltek hozzászólása után Bartos János kor­mánybiztos lett. A kormánybiztos a maga részéről ezt a jelölést el is fogadja, azonban meglehet, hogy a kormánynak más állás­pontja lesz a kormánybiztosok fellépésére vonatkozólag, így tehát csak feltételesen fo­gadja el a jelölést. Hozzászólott e témához Huszár Károly miniszter is, s precedensekre hivatkozva, eloszlatta Bartos kormánybiztos ebbeli aggályait. Ezután dr. Bibó Károly alispán szólalt föl, felölelvén az összes égető fontos kérdéseket, amelyekre a kormánybiztos­tól kért felvilágosító választ. Közélelmezés. Kívánatos volna, ha a gazdaközönség, amely felesleges terményeit csak azért nem bocsájtja a hatóság rendelkezésére, mivel ezzel csereakciókat bonyolít le, ezt a hatóság rendelkezésére bocsátaná, mert csak így lehet a közélelmezést biztosítani. Módot kell találni arra, hogy a gazdaközönség szivesen adja át a hatóságoknak a terményeit. Erre leg­alkalmasabb volna, ha az iparcikkeket első­sorban a terményt beszolgáltató gazdák kap­nák. Akkor szivesen adná oda a gazda ter­ményét, ha rendezve volna az ipari cikkek elosztása s ezeknél az elosztásoknál a gaz­dák részesülnének előnyben. Ki kell építeni a Hangya szövetkezetet oly hatalmasan, hogy ez a szövetkezet bonyo­lítsa le az ipari cikkek beváltását terményekre, még a legeldugottabb falun is. Ezáltal az ipari munkások és a tisztviselőknek az ellá­tása is biztosítva volna a városokban. Fa- és szénellátás. Óriási bajok vannak a faellátás tekintetében még olyan helyeken is, ahol a fa nagy mennyiségben meg van és még hozzá közel is van. A baj eredete ott van, hogy a fakitermelő vállalatoknak kellene a munkásokat élelmezni, mert igy élelmezés nélkül nem állitható be elegendő munkaerő. A szállítás kérdése a másik nagy baj. Fuvart nem lehet kapni s ami van, az is megfizet­hetetlen. Kéri a kormánybiztost, hogy járjon közbe a kereskedelmi minisztériumban, hogy több teherszállító vonat állittassék be a menetrendbe, ahol egy-két kocsi a személy­forgalmat is lebonyolíthatná. Gazdasági munkások jövő évi bére. Kormányhatározatot kell provokálni, hogy végre ez a kérdés teljesen tisztázódjék. Ne­hogy előforduljon az, hogy a munkaadók, avagy a munkások is kényük-kedve szerint járjanak el. Büntető szankcióval kell ellátni a hozandó rendeletet, hogy azt mindkét fél a legnagyobb tiszteletben tartsa. Bartos János kormánybiztos válaszában kitért az összes kérdésekre. Helyesli az alis­pán álláspontját az ipari cikkek és a termény beszolgáltatása tekintetében. Megnyugtatja a közvéleményt, hogy a cseh-szlovák állammal fontos tanácskozásokat folytat Ereky közélel­mezési miniszter ép az ipari cikkekre vonat­kozólag. A legfőbb gondját képezi, hogy azokban a vármegyékben, amelyeknek ő a kormánybiztosa, a fa- és szénellátás bizto­sítva legyen. A kereskedelmi minisztériumtól a vonatok beállítását szorgalmazni fogja. A románokkal megindult a tárgyalás 200 waggon petróleumnak a szállítására. A cukorellátásban zavarok származtak, mivel az ácsi cukorgyár nem tudta az oda kiutalt nagy mennyiséget szállítani. Tárgyalások vannak, hogy a cukorkontingensnek egy részét a sárvári cukorgyárból biztosítsák. A tatai és dorogi szénbányák már 150 waggon­nal többet termelnek, mint ezelőtt. Így a szénellátás tekintetében csak javulás várható. A gazdasági munkások viszonyát a munka­adókhoz, s az ezzel összefüggő bérkérdést kötelező büntető szankcióval fogom én is szorgalmazni, hogy ezzel elejét vegyük min­den bajnak. Felszólalások. Boksay Endre szóvá tette a volt termelő­szövetkezetek ügyét. Bejelentette, hogy tudo­mása van róla, hogy Wittmann a termelő­szövetkezettől máris több holmit, u. m. pet­róleumot, olajat megvett. Az alispán kijelentette, hogy a pápai termelő-szövetkezetre vonatkozó Írások, ame­lyek titokzatosan Pestre kerültek, már meg vannak. Senkinek nincs ott eladási joga, s a legkevésbbé sincs a volt termelő-szövetke­zet alkalmazottainak. A termelő-szövetkezet ügyeinek liquidálásával Gál András termelő­biztos van megbízva. Minden más eladás, ami ezelőtt megtörtént, semmis, mert jog­talan. A termelő-szövetkezetben volt értékek most fognak csak eladásra kerülni a bak­kancsok kivételével, amelyet átadtak a nem­zeti hadseregnek. Bartalos tanító szólalt fel még a pénzkérdés rendezése miatt. Bartos János kormánybiztos megnyugtatta a közön­séget, hogy mihelyt a románok nov. 18-án Budapestről kivonulnak, ezt a kérdést is rendezni fogja a kormány. Addig is a tiszt­viselők nov. elsején fele kék, fele más pénz­ben fogják megkapni járandóságaikat. Fel­szólítja azonban a gazdaközönséget is, hogy ne ragaszkodjon a kék pénzhez, mert a postatakarékpénztári pénz lesz a magyar állam pénze. Itt a pénzkérdés nehézsége is csak e bizalmatlanságon alapszik, amelynek már végre el kellene oszlani. Ezután javasolja, hogy ilyen kormánybiztosi értekezlet havon­ként egyszer összeüljön a fontos kérdések letárgyalására. A tanítói kar bemutatkozása. Ezután Iftene Gy. Veszprémvármegye tanfelügyelője emelkedett szólásra, üdvözöl­vén a kormánybiztost. A tanítóság, amely megszédült a kommunizmus alatt, magához tért és felajánlja szolgálatait a kormánybiz­tosnak. Barfos János kormánybiztos meg van győződve, hogy a tanítóság elhagyta azt az utat, amelyre rálépett a tanácskor­mány idejében, szívvel-lélekkel lesz keresz­tény magyar tanítója nemcsak a gyerekek­nek, de különösen a felnőtteknek. Ezután Boksay Endre bencés főgimn. tanár emel­kedett szólásra s a nagy számmal összegyűlt tanítóságnak arról beszélt, hogy az a szak­szervezet, amely a kommunizmus ideje alatt azt a sok tanítót, tanárt mind magába tudta foglalni, vagyis, amely egyesülés már akkor is mekkora erőt képviselt, ne hagyassák most kihasználatlanul, akkor, amikor a tanítóság­nak, tanárságnak mindig vannak gazdasági sérelmeik, érdekeik. Ezeknek a gazdasági

Next

/
Thumbnails
Contents