Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-14 / 33. szám

1919 november 30. PÁPA ÉS VIDÉKE. 115. érdekeknek a védelmére alakuljon meg a tanítóság, tanárság keresztény szociális alapon, hogy így egyrészt a gazdasági érdekeik, tehát szociális érdekeik, de másrészt politikai érdekeik is meg legyenek védve. A tanítóságnak, tanárságnak nincs másutt helye, mint ker. szoc. pártban. Ajánlja tehát a tanítóságnak a tanítók, tanárok ker. szoc. szakszervezetének a megalakítását. A kormánybiztos és Iftene Gyula tanfelügyelő és többek hozzászólása után nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy ez ügyben pénteken d. e. 9 órakor a városháza dísztermében nagy tanítói és tanári gyűlést tartanak, hogy megalakítsák a tanítók és tanárok ker. szoc. szakszervezetét. Ezután a kormánybiztos az ülést bezárva, a tanítóság, tanárság monstre küldöttsége ment fel Huszár Károly miniszterhez a miniszternek bencés székházban levő fogadó szobájába. Küldöttségek Huszár Károly vallás- és közokt. miniszternél. 1. R. kath. hitközség Meisel aoát vezetésével. 2. Ref. hitközség Kis József lelkész vezetésével. 2. Ág. hitv. ev. hitközség Gyurátz Ferenc vezetésével. 4. A pósta Szita póstafőtiszt vezetésével. 5. Az Ébredő Magyarok Lakos Béla vezetésével. 6. Ref. főiskola és theológia Faragó János vezetésével. 7. Szentbenedek-rendi főgimnázium Kocsis Lénárd vezetésével. 8. Ref. nőnevelő-intézet dr. Kőrös Endre vezetésével. 9. Állami tanítóképző Kötse István vezetésével. 10. Járási tanítók és tanítónők Iftene Gyula vezetésével. 11. Áll. polg. leányiskola Nagy Gabriella vezetésével. 12. Izr. polg. isk. és elemi isk. Blau Henrik vezetésével. 13. Elemi iskolák, ú. m. rk., ref., ág. h. ev. Grátzer János vezetésével. A pártvacsora. Este 8 órakor az urikaszinó nagytermében 250 -300 teritékü pártvacsora volt, amelyen képviselve volt minden hivatal, annak összes vezetői. A második fogásnál felállott dr. Bibó Károly alispán s ünnepelve a lelki felszabadulás e magasztos pillanatá.t poharát Huszár Károly vallás- és közokt. minisztere ürítette, utánna azután megindult a toasztók egész serege, a következő sorrendben, Hajnóczky Béla ügyv. elnök a ker. szoc. párt nevében, Tar Gyula az urikaszinó nevében, dr. Tenzlinger József polgármester a város nevében, Szabó István a felsővárosi r. kath. olvasókör nevében. Ezután következett Huszár Károlynak gyönyörű, hazafias tűztől égő beszéde. A hallgatóságot magával ragadta, s itt a fehér asztalnál sok más olyan bizalmas kijelentések is elhangzottak a miniszter szájából, amelyek egyenesen frappáns hatást keltettek. Titkok, érzések, amelyek a magyar haza integritására vonatkoztak, hogy nem kell feladnunk minden reményünket, mert a nemzet vasökle le fog majd sújtani a bel és kül ellenségekre egyaránt. Már nem is állunk olyan árván e világban, mint sokan hinnék. Már a külföldnek nagyon szimpatikus ez az Ébredő Keresztény Magyarország. Felköszönti Pápa városának hazafias asszonyait és leányait, mert néikülök mi férfiak gyengék volnánk, de az ő segítségökkel legyőzhetetlenek vagyunk. Szavazni kell minden nőnek, akinek arra joga lesz. Hála Istennek, Magyarország már megúszta a kommunizmust, ezt a sertésvészt, most tehát hozzá kell látnunk újjáépítésünk munkájához. Három dolog kell ehhez, u. m.: először erős nemzeti közszellem, másodszor nemzeti hadsereg és harmadszor egy nemzet, amely tudjon tűrni, áldozni, szenvedni, de jogáról ne mondjon le soha. Eljön majd az idő, hogy ez a nemzet szájára fog csapni mindazoknak, akik most beleharapdálnak, s különösen kiirtjuk a hazugságot. Erős marok, erős ököl kell most az ország kormányzásához, s nem törődünk holmi liberális frázisokkal. Ennek a nemzetnek élni kell, mert élni muszáj. — Se vége, se hossza nem volna minden szép gondolatot leírni, ami itt Huszár Károly szájából elhangzott, s amely gyújtott, mint a szikra. Ezután Meisel József apátplébános beszélt a kötclességtudásról s a minisztert éltette, mint a kötelességtudásnak mintaképét. Huszár viszonválaszában Meisel apátnak a fejére tette vissza ezt a babérkoszorút. Szűcs Dezső képviselőjelöltünk a munka apotheozisát mondta el a tőle megszokott szónoki hévvel és hazafias érzéssel. Fábián Dezső a vasutasok nevében köszöntötte fel Huszár Károlyt, mondván, hogy csak a keresztyén vágányokon mehet tovább Magyarország élete. A vasutasok fel fogják szakítani ezeket a vágányokat, mihelyt azt látják, hogy más irányba terelődik Magyarország élete. Meisel apát Bartos János kormánybiztost éltette. Bartos János nyilatkozott, hogy milyenek az ő tótjai, akik között élt. Jó hazafiak ezek, akik máris le akarják rázni a csehek igáját. Dr. Bibó Károly alispán indítványozza, hogy táviratban üdvözöljék a brit nemzetnek Budapesten levő tagjait. Blazovich Jákó bencés főgimn. tanár a magyar katona, a sastollas magyar katona apotheozisát mondta el. Éltette Horthyt, mint ennek a nemzeti hadseregnek legkimagaslóbb alakját. A szuronyokról le kell csillognia a keresztnek. Majd elbánunk a nemzeti hadsereg ócsárlóival. Komáromi János százados beszélt szintén a magyar nemzeti hadseregről. Szita Ernő szólott annak a 40 ezer postásnak a nevében, akik szívvel, lélekkel keresztények és magyarok. Szaiay Lajos párttitkár készakarva hagytat utolsónak beszédét, hogy ezzel méltóan fejezze be a felköszöntök sorozatát, maga a munkásság. Hathatós munkásvédelmet kér a kormánytól, annak jelenlevő magas képI viselőjétől Huszár Károly minisztertől, Bartos János kormánybiztostól, dr. Tenclinger József polgármestertől és mindenkitől, akinek ehhez az Isten hatalmat adott. Különösen a városban meginduló munkákat sürgeti, hogy a munkanélküliek munkához jussanak. Huszár Károly örül, hogy ezzel a szép, komoly beszéddel zárul a vacsora. Megígéri, hogy munkaalkalom, pénz lesz, de államköltségen naplopókat nem tenyésztünk. A 100 millió koronából Pápának is fog jutni, amit a kormány közmunkákra megszavazott. Ugyanilyen értelemben beszélt erről a témáról Bartos János kormánybiztos is. Ezután Füredi cigányzenekara, amely a sok felköszöntőtől majdnem néma maradt s csak a tussokat játszotta, szebbnél szebb magyar nótákat játszott,, amelyen fellelkesülve megindult az ének s nem tudom, de sohase éreztem jobban mint tegnap, hogy bizony sirva vigad a magyar. Wühördaraboh. A körmenet után álltak össze a Főtéren az emberek. A körmenet sikeréről esett szó. „Sokan voltunk, ennyit még nem láttam Pápán körmeneten. Jól esett, hogy annyian kivonultunk katholikusok." A kurta szivarból nagyot szív a polgár és foghegyről válaszol: ... „kíváncsi vagyok, hányan leszünk, mi, ha követet választunk". * * * A misziós beszédről jönnek a hivek. A Főtér megtelik nyüzsgő, fekete alakokkal. Rém sokan voltak a templomban. A szülői kötelességekről beszélt a páter. Ott volt N. N., aztán ennek is, meg annak az anyja, apja ... és fia ... De hol vannak hozzátartozóik ? A várban ülnek . . . várnak szabadulásra . . . És felsóhajt az egyik asszony: „Istenem, be jó most azt Isten . . . pedig még pár hónap előtt nem kellett Isién . . . vallás . . . templom és ima ..." * * * Az egyik beszédben mondta a miszionárius, „hogy csak az szereti hazáját, aki kész érette áldozatokat hozni, adót fizetni, terheket is hordozni". János bácsi eltűnődik a mondottakon és feleségével a következőkben filozofál: „Hallod-e asszony, akkor mi földmivesek a háború alatt igazán szerettük a hazánkat, jobban, mint a Feigelstein és a Braun". „Igaza van apjuk . . . csakhogy igy volt ez a háború alatt... ma már a mi gazdáink is úgy csinálják, mint a Braunék. . . Lármáznak, aknamunkát végeznek, szeretik szájjal hazájukat, de terhet hordozni, adót fizetni, önkényt katonának jelentkezni... ezt másra bizzák .. . Szegény Magyarország!!" * * * „Szó, ami szó... de így nem maradhat... Föl kell ébrednünk már egyszer, mi keresztények. Ezentúl azt a vasárnapi istentiszteletet sohase hagyom el, de még a húsvéti gyónásomat sem . . . Jajj annak, aki vallásomat bántja . . . Elég volt már a közömbösségből . . ." És Igy folytatja a koma nagy hangon addig, mig meg nem szólal a mellette álló testvére: „Száli, Te dicsekszel... egy év múlva beszélj így .. . Mert hozzád hasonló szájhőst mi is ismerünk ..." * * * A missziós kereszt alatt térdel egy volt olasz hadifogoly főhadnagy . . . Sötét van, csak az örök mécs veti széjjel halvány sugarait... ott térdel. . . szeme tele könynyel. . . kezében olvasó . . . imádkozik . .. Mellette térdelek magam is . . . És száll a fohász: „Köszönöm Istenem, hogy hazahoztál . . . sir a lelkem, mikor összetörve látom hazámat. . . Légy csak egyszer még irgalmas