Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-14 / 33. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 9. POLITIKAI HETILAP ea A PAPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden kedden és pénteken. Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szóm ára 50 fillér. KIADÓTULAJDONOS: A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT FELELŐS SZERKESZTŐ: BO KSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szóm. A kiadóhivatal vezetóje: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Vasárnap — okt. 12. Cimül nem azt irom ide, hogy vasárnapi népgyülésünk, hanem egy dátumot irtam ennek a helyébe csak, mert vasárnap, okt. 12-én itt volt Pápán az ország szívverése legjobban érezhető. Nem népgyűlés volt ez, hanem parlament, ahol rövid idő alatt le­tárgyalódott minden fontos országos kérdés. Ritkán élt még át e város ilyen eszméktől, magas honfiúi érzéstől mélyen átérzett na­pot. Vajha úgy tudnám lehozni e nap szines rajzát, ahogy ez az én lelki érzékeny lemeze­men felvevődött. A mai napot helytelenül állítanák be azok, hogyha azt sütnék róla ki, hogy minisztertömjénezés. Igaz, minisztert láttunk vendégül, de itt állithatom, hogy ez a minisztervendéglátás nem a régi elmúlt idők sablonos, frakkos ünnepsége volt, mert Huszár Károly hús a mi húsunkból s vér a mi vérünkből. Éppen olyan ő, mint akár­melyikünk, aki dolgozik e hazáért, csakhogy azzal a különbséggel, hogy ő előmunkás s ezek közül is a legjavából való. Maga a vasárnapi nap három részből állott, u. m. 1. a tulajdonképeni népgyülésből, 2. a járási gyűlésből és 3. a pártvacsorából. A küldöttségeket más helyütt tárgyaljuk. A fogadtatás. A Kálvária melletti kerekes-kápolnánál tör­tént a hivatalos fogadtatás. Ide jöttek a város polgármestere : dr. Tenzlinger József, a járási főszolgabíró: Bélák Lajos, és maga az egész ker. szoc. párt elnöksége, tisztikara és intéző-bizottsága. Ide jöttek a keresztény szakszervezetek, u. m.: a szövőgyári, dohány­gyári, azonkívül a molnárok, borbélyok, fa­munkások, postások és vasutasok keresztény szakszervezetei. Itt volt testületileg a tanító­képző, a zárda. Itt volt Erdélyi József veze­tése alatt a 30 tagból álló lovas-bandérium felső- és alsóvárosi daliás legényekből össze­állítva. Itt volt még egy egész kocsisor, amely a fogadtatás után a gyűlés színhelyére hozta a pártvezetőséget, intéző-bizottságot. A fogadtatás maga nagyon röviden tör­tént meg, miután a 3 órára hirdetett népgyűlés már amúgy is 4 órára tolódott ki. Dr. Tenz­linger polgármester üdvözölte a minisztert és a kormánybiztost röviden a város nevé­ben, Beldk főszolgabíró a járás és Hajnóczky Béla ügyvezető elnök a ker. szoc. párt nevé­ben. Lassú menetben, elől a ker. szoc. párt gyönyörű nemzeti szinü zászlójával értek a gyűlés színhelyére. A miniszter és a kormány­biztos autón érkeztek meg, s mihelyt a Fő­térre értek, felmentek a díszes emelvényre. Az ekkorára már több ezrekre rugó tömeg ajkain felcsendült a magyarság imája, a Hymnus. A végső akkordok elhangzása után Gyurátz Ferenc ny. ev. püspök, a ker. szoc. párt el­nöke üdvözölte a minisztert, megnyitván a népgyűlést. A népgyűlés. Huszár Károly vallás- és közokt. minisz­ter keresetlen egyszerűséggel, a dobogóra felállított asztal legelejére ment, egész a dobogó szélére, mintegy ezzel a pár lépés­sel is közelebb akarván férkőzni a hallgatók szivéhez. Beszédében ecsetelte az egész kommunizmus lefolyását. Elénk állította, hogy kik a bűnösök ebben. Az ő beszéde nyomán már tisztán látjuk, hogy a bűnös Károlyi Mihály gróf, a melléje szegődött zsidóságnak azzal a nagy csoportjával, amely nem ismert hazát, vallást. Károlyi és az internacionálista zsidóság a börtönök lakói­val ültek az ország nyakára. A hazának je­les fiait pedig, hogy ártalmatlanná tegyék, bebörtönözték s többeket eltettek láb alól. Türheti-e ezt a magyar nemzet ? Meg fogja-e tudni bocsátani a magyar nemzet a szociál­demokratáknak és a velük szövetkezett zsidó­ságnak azt a tengernyi bűnt, mit a magyar nemzet ellen elkövettek? (Hangos felkiáltá­sok : soha!) Sokan vagyunk ezen a nép­gyűlésen úgymond, tehát szavazzunk. Nyújt­sák fel azok a kezüket, akik helyeslik a keresztény Magyarország jelszavával harcba induló és rendet teremteni akaró jelenlegi kormányunk politikáját. E felhívásra a sok­sok ezer kéz, mintegy kézerdő emelkedett a magasba, leadván így szavazatát a keresz­tény magyar irányzat mellett. Nyújtsák fel azok kezüket, akik nincsenek megelégedve a keresztény irányzattal. Egyetlen egy kéz sem emelkedett fel az ezernyi ezer tömeg­ből erre a felhívásra. Mily egyszerű és még is mily nagyszerű népszavazás. Kijelentette még a miniszter, hogy a Dunántúl már igen­igen sok városában szavaztak ilyen módon, mint most itt Pápán s az eredmény min­denütt egyforma, vagyis a keresztény irány­zatot sehol egy kéz sem itéli el. Mit akar tehát még Budapest?Mert sajnos, úgymond még ez az egyetlen város, ahol nem lehet ilyen szavazást elrendelni — tudjuk miért — a románok miatt. De rövid idő múlva ott is ez lesz a helyzet. Hová fognak eltűnni, vagy hogy fogják magukat igazolni akkor azok, akik most még Budapesten a románok védő­szárnyai alá húzódnak s onnan intézik becs­telen, gaz támadásaikat. Ez a támadás is be van bizonyítva, hogy honnan származik. Ezt a támadást is azok intézik ellenünk, akik a bolsevizmust idézték elő, vagyis az internacionálista szociáldemok­raták és a magukról megfeledkezett zsidók. Nem sokat törődünk azonban a liberális köpenyegek alatt bujkáló ilyen társaságok­kal, ma még támadhatnak, de itt kijelentem, hogy nem sokáig. Hála Istennek, együtt van már a keresztény tábor s addigra is, mig az itt lévő románok miatt erőinket nem tud­juk kifejteni, ebből merítünk minden erőt. Az új keresztény párt neve, amely magába fogja foglalni az összes keresztény pár­tokat, ez lesz: „Keresztény nemzeti egye­sülés pártja".£Most folyik ínég a ker. föld­mives párttal a tanácskozás s akkor minden keresztény párt egy táborban lesz, melynek ereje ezúttal megdönthetetlen lesz. Örömmel jöttem Pápára, úgymond, ahol nem vagyok ismeretlen, mert már ezelőtt 20 évvel ugyanezzel a ker. programmal, ugyanezen a Fő-téren szerepeltem. Igaz, hogy akkor nagyon kevés volt a hallgatóság s a figyelmeztetéseknek sem volt sok foga­natjuk. Megmutatta azonban a történelem, hogy nekünk van igazunk, mert Magyar­ország csak ker. szociális alapon kormányoz­ható, hogy az ország szebb, boldogabb korszakot érjen meg. Én mint vall. és közokt. miniszter kérem fel a katholikusságot és protestánsságot, hogy kézt, kézbe téve haladjunk azon az uton, amely elvezet ehhez a szebb korszak­hoz, a keresztény Magyarországhoz. Szűnni nem akaró éljen és taps hangzott fel a tüzes beszéd nyomán, amely után Szita Ernő postafőtiszt szólott a tömeghez. Elhoztam Budapestről 40.000 keresztény alapon szervezett postás üdvözletét. Nincs ma habozásnak helye, a kereszténységnek egy táborban kell ma tömörülniök, hogy soraik megbonthatatlan tömegéről vissza­pattanjon mindenféle támadás. Visszamegyek Budapestre s megmondom az ottani mun­kásoknak, hogy mily határtalan a lelkesedés itt Pápán is. Erőt merítünk mi ebből a vi­déki lelkesedésből. Különösen az ipari mun­kásokhoz szólok, hogy legyen meg a postá­sok és az ipari munkások között a legtelje­sebb harmónia, mert csak akkor lesz hazánk az egyetértés, béke hazája. A szép, érces hangú beszéd után Sztlcs Dezső pártunk ügyvezető elnöke, a pápai ker. szoc. párt képviselőjelöltje lépett a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents