Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-07 / 31. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 október 7. 31. szám. VIDEKE POLITIKAI HETILAP ea A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden kedden és pénteken. Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. KIADÓTULAJDONOS: A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal vezetője: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fő-utca 9. sz. hova az elófizetésl és hirdetési dijak kflldcndók. Pápa város és vidéke közönségéhez! Vasárnap, folyó hó 12-én d. u. 3 órakor a Fő-téren képviselőjelölő nagy népgyűlést tart a ker. szoc. párt. A gyűlésen budapesti szónokok is beszélni fognak, s ha lehetséges lesz, a párt valamelyik minisztert is megnyeri a megjelenésre. Pénteki számunkban még részletesebben közölni fogjuk a gyűlés előkészületeit. Ne legyen semmi különbség köztünk, ne válasszon el bennünket az, ha az egyik így, a másik meg máskép keresi 'kenyerét. Jöjjenek el a dolgozók valamennyien, mert mindnyájan egy hazának vagyunk a gyermekei. Jöjjünk el valamennyien, akik az evangélium, Krisztus tanai alapján állunk. Ne legyen köztünk semmi különbség, mert mindnyájan egy és ugyanazon Isten gyermekei is vagyunk. Mutassuk meg, hogy nem engedünk magunk közé éket verni, mutassuk meg, hogy itt egy egységes tábor van csak. Felhívjuk a vidék lakosságát — a falvakat is —

? hogy mennél tömegesebben jöjjenek a gyűlésre. Ezen a gyűlésen fogja a ker. szoc. párt a jelölést is megejteni a kéj>viselőválasztásokra. Legyünk ott mindnyájan. A keresztény szociálista párt. Október 6=án. 1848 hazai történetünk korszakos küszöbe: az új Magyarország kialakulása, rendiség megszűnése, előjogok eltörlése, területi integritás, demokrácia kifejtése, népképviselet, független magyar államiság. 1848—49-ben héroszi küzdelmét vivta a nemzet függetlenségéért, létéért, nemzeti megerősödéséért. Nincs népe a föld kerekének, mely csupán nemzeti voltáért is annyit küzdött volna, mint a magyar. Küzdött akkor is, nyilt és titkos, külső és belső ellenséggel egyaránt. Igazi forradalmi idők voltak azok, mert honfi léleknek tüze gyújtott mindeneket és a nemzeti lobogót emelte magasra. Igazi forradalmi idők voltak azok, melyek a nemzetit helyezték jogaiba, melyeknek melegében nemzeti ideálok ragyogtak izzó hevületben, s a hideg hantok alatt nyugvó ősök ezeréves szelleme kelt tőlük új életre. Nagy idők, legendás hősök, nemzeti hadsereg, magyar honvédek vonulnak el lelki szemeink előtt és ha régen fátyolt borítottunk is a magyar szabadságért folytatott dicső harcok szomorú végezetére, ma, 70 esztendő után is oda fordul kegyeletes tekintetünk, mert az október 6-án vértanú halált halt Batthyány és az aradi 13 alakja köré a haláltmegvető hazaszeretet és a nemzeti akaraterő glóriája fonódik. Október 6-a ma az Ausztriától független Magyarország emlékünnepe. Egy szörnyű világrengésnek kellett bekövetkeznie, hogy Magyarország is, — amivel a nálunk kisebb Balkánnemzetek már régen dicsekedhetnek — önálló államiságához juthasson. De ezzel szemben milyen az a kép, amely előttünk van? Ma, amikor körülöttünk minden nemzetnél a nemzeti öntudat, a nemzeti ambíciók buzognak, mindenfelé a nemzeti nagyság álmai vezetik a népeket, ugyanakkor minálunk — idegen véralkattól származó nemzetellenes aknamunka nyomában, lelketlen izgatások mérges gyümölcseképen — a régi eszmények elhalványulását, bizonyos . tespedtséget, bizonyos nemzeti szintelenséget észlelhetünk. Mintha hiányoznék belőlünk az az őserő, mely annyi vésszel, megpróbáltatással és pusztulással szemben is mindig keményen sarkára tudta állítani a nemzetet; mintha hiányoznék már belőlünk az az őserő, mely hazai történetünk sokszor rémes éjszakáin keresztül is mint lángoszlop biztosan vezetett bennünket. Történelmi osztályaink szerepkörükből kiragadva, nemzeti hatásukban mintegy megbénítva, letörve, demokratikus fejlődésünk pedig az internacionálizmus kaján ölelésébe tévelyedvén, helytelen irányba terelődött. Hiányzik belőlünk a nemzeti energia. Hogyan történhetet volna másként, hogy egy nemzetietlen kisebbség rémuralma négy és fél hónapon keresztül ülhetett rajtunk, hogy kegyetlenül rombolhatta mindazt, amit a nemzet eddig alkotott, hogyan történhetett volna másként, hogy immár majd esztendeje révbe jutni nem tudunk? Szemeink a múltba tekintenek, szemeink a mult biztatásai nyomán a titkos erőt, a gondviselésszerűt áhítozzák. Romok fölött járunk. Romok fölött, melyeket nem is annyira a négy esztendős háború, mint inkább a nemzeti morál kialvása döntött hazánk földjére. „Ezer esztendős alkotmányt tettünk sirba" ez volt a kérkedő, pokoli mondás minduntalan, mely a lefolyt hónapok alatt ölte a honfi lelket minduntalan azoknak szájáról, kik hozták és hirdették a chaost, a zűrzavart, a rombolást és hirdették, de csak hirdették a népnek a — boldogságot. Romok között járunk, a rombolás a lelkeken még mindig nyomasztólag terpeszkedik. Nemcsak eltakarítani kell a romokat, de építeni, újat, erősebbet, biztosabbat, mely újabb összeomlással ne fenyegethessen bennünket. Hatalmas munkának kell megindulnia 1