Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-10-07 / 31. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 no vember !6. úgy a nemzet-erkölcsi és kulturális, valamint a politikai és gazdasági té­ren. De ennek a munkának — ne feledjük el — a régi alapot kell erő­sítenie, azt az alapot, amely minden viharok között most is rendületlenül állott Európa tekintete előtt. Ezredéves alkotmányunk legnagyobb nemzeti büsz­keségünk, nekünk erre az alapra kell helyezkednünk, nekünk ezt kell tovább fejlesztenünk. Ha már a XI. században elvitázhatatlan volt, hogy csak úgy állhat meg itt e nemzet, ha keresz­tény, éppen úgy most nyilvánvaló az, hogy csak úgy élhet itt tovább a nem­zet, ha hü marad fajfenntartó hagyo­mányaihoz s nem dobja el nemzeti köntösét. A ránk váró nagy munkának meg kell indulnia, de a nagy munká­nak a nemzeti jegyben, a keresztény és a magyar faji morál alapján kell haladnia. Ha képesek vagyunk erre, nem veszett ej, él még e nemzet! Ha van még benne akarat, hogy élni akar­jon, hát élni fog! De szakítsunk a régi átokkal, tegyük félre a politikai és a felekezeti pártos­kodást. Felekezetek, egyazon keresz­ténységnek gyermekei, ne nézzük össze­tett kezekkel egymás küzdelmét, türel­metlenség és hatalmi érdekek, félté­kenykedés és kicsinyesség ne vezesse­nek egymás ellen bennünket. Tegyük félre a partikuláris érvényesülések bomlasztó gondolatát, tanusítsunk több érzéket a közcélok, a közjó iránt. A több esztendős háború s az utána következő zavarok a munkát sokszor megnehezítették, talán lehetetlenné is tették, máskor elszoktattak tőle bennün­ket. De most már hagyjunk föl a mun­kátlansággal, mindenki állja a maga helyét, mindenki legyen tudatában a köz iránti kötelességének. A hagyo­mányos magyar becsület vezessen mindnyájunkat; a hirtelen érvényesülés, a pénz ördöge ne kápráztasson el bennünket; igyekezzünk józan élet­felfogásra, mely magyar népünknek mindig jelleméhez tartozott, álljunk ellen a mételynek, az elbolondításnak, az egymás ellen uszításnak, ne üljünk föl idegen jelszavaknak, nemzetietlen irányoknak, internácionálizmusnak. — Minden ember legyen ember és magyar! A haza minden előtt! E szentelt foga­lom kell, hogy eltöltsön bennünket ma is, mikor mindenünk forog a kockán. Aki magyar anyatejen nőtt fel, aki borús-mosolygós magyar égbolt alatt, magyar vértől, magyar könnytől át­szűrődött honi porban játszotta gyer­mekjátékait, aki magyar apának ajká­ról hallotta e hányatott nemzetnek múlt szenvedéseit: az nem lehet, hogy lelkét megnyissa idegen, romboló cél­zatoknak. Mi, magyarok vagyunk a világ leg­elhagyatottabb nemzete. Talizmánunk legyen nemzeti jellegünk. A magunk nemzeti erejébe vetett bizodalommal, keresztényi hittel fogjunk a munkához. Nem tagadhatja meg nemzetét, kinek magyar alföld acélos búzája adja a mindennapi kenyerét. Dunántúl magyar népe, ki diadalra, jogaiba segítetted a magyar lobogót, magyar népem, kinek vitézségét múlt századok és most múlt évek hangoztatják, erős akarattal, ke­ményen fogj a munkához, munkádtól Magyarország léte, jövője függ! És ha nemzetfenntartó munkánknak köztünk újra árulói akadnának, vagy akárha kívülről fenyegetne új vesze­delem, álljon ott az a hadsereg, mely a magyar katona hirét-nevét adja át az utódoknak. Lelketlen izgatás a honi határok védelmével csalt meg benne­teket, így bomlasztotta meg a fronto­kat, — be' hűtlenek lettünk, hogy el­dobtuk nemzeti büszkeségünk! —Nem ! El tőlünk e képeket, messzire szemeink a jövőbe tekintsenek! Új erő, új had­sereg kél, Bocskay, Zrínyi, Rákóczi szelleme legyen azokban, kik szivük tájára tűzték a nemzeti szint. Fel, magyar népem, buzduljon véred, kövesd a példát, állj gyönyörrel az alá a nem­zeti szinü zászló alá, melyet mint katona — sajnos —, oly soká nélkü­löztél 1 Ennek a zászlónak az útja hir s dicsőség, ennek a zászlónak szol­gálata becsület és kötelesség! Arad felől jön az őszi szél, hozza a bús emlékeket; Arad felől, Szeged felől suttog a szellő, mely föltámadásról, újjáéledésről, jövő nemzeti dicsőségről beszél. S mi megértjük a szózatot. Sokan vannak nagyjaink, még többen névtelen hőseink, kik a magyar hazáért ontották vérüket; ma, az évfordulón mindannyiukat* ünnepeljük abban a 13 vértanúban, azokban, kik 1849 október 6-án a hazáért, a magyar nemzeti eszméért adták nemes életüket. Nagy feladatok várnak ránk, szivünk ma ünnepel. Ebben az érzésben, ebben a gondolatkörben kell ma találkoznia minden magyarnak, kinek szivét hősök emléke csak egyszer is megdobban­totta. S ti, kiknek emlékét 70 esztendeje zárja magába a magyar honfisziv, de épen úgy ti, kiknek sirján csak alig hogy megkeményedett a hazai rög — vértanúi a lefolyt hónapok rémségei­nek, vértanúi a nemzeti ideáloknak, hősei az ezredéves magyar jognak és a magyar szabadságnak — nem adtá­tok élteteket hiába, ha az élő nemze­dék leveti kábultságát, honfi marad és magyar. A múlás képe a természetben, a hazai földre levelek húllanak. Hulljatok levelek, takarjátok lágyan és szelíden, melengessétek e sírokat, lesz még tavasz, a néma hantok kiáltó szózata összehozza és erőssé teszi e nemzetet 1 ELADÓ. A tapolczafői téglagyár teljes modern gőzerőre való berendezésével és raktárkész­lettel eggütt szabadkézből eladó Bővebb felvilágosítást ad a Tégla­2-2 ggár Vezetősége, Tapolczafő. Ker. szoc. pártélet. Szakszervezeti gyűlések. A ker. szoc. szakszervezeti mozgalom a nehéz viszonyok ellenére is teljes erővel indult meg és legszebb reményekre jogosít fel bennünket, hogy a kommunista uralom­tól elfordult keresztény munkásság teljes számban csatlakozni a ker. szoc. szerveze­tekhez, mely szakszervezetekben az ipari munkások gazdasági és szellemi nívójának emelése a fő cél. A pápai malom és molnár munkások is átérezték jelen szervezetlen­ségük tarthatatlanságát és elhatározták, hogy megalakítják a molnárok szakszervezetét s e célból f. hó 5-én gyűlést tartottak, melyen László Mihály, Szabó József és Szalay Lajos titkárok ismertették a szervezkedés célját. A szép számban megjelent munkások kimon­dották, hogy megalakítják a szervezetet és f. hó 12-én, vasárnap d. e. 10 órakor vég­leges alakuló gyűlést tartanak, melyre ez úton is felhívjuk a malommunkások figyel­mét, hogy a nevezett helyen és időben pon­tosan jelenjenek meg. A famunkások körében is megindult a a szervezkedő munka és f. hó 8-án este fél 8 órakor Flórián u. 12. szám alatt ala­kuló gyűlést tartanak, melyre pontos meg­jelenést kér a szervező bizottság. A textil-munkásak szakszervezete vasár­nap d. u. 4 órakor gyűlést tartott, melyen a munkanélküliség megoldását tárgyalták. A j gyűlést Tóth Lajos elnök nyitotta meg, majd László Mihály ismertette a gyár szüne­telésének okait és bejelentette, hogy az üzem megindításához szükséges szén előállítása iránt már lépéseket tettek és a kormány­biztos főispánt megkérték, hogy ezen szén előállítását valamely módon biztosítsa, melyre megnyugtató választ kaptak. Még Szabó József gépész szóvá tette, hogy az üzem megindításához a gépek rendbehozása és ki­pucolása is szükséges, miért is indítványozza, hogy a gyár vezetősége utasítva legyen, hogy a gépeket hozassa rendbe és az üzem meg­indítása e miatt késedelmet ne szenvedjen. Az ugodi kisiparosoki. hó 4-én gyűlést tar­tottak és elhatározták, hogy csatlakoznak a ker. szoc. párthoz és a közeli napokban nyilvános gyűlésen megalakítják a pártszer­vezetet. A gyűlésen megjent Szalay kerületi titkár is és a párt programmját ismertette, mit a jelen volt iparosok nagy tetszéssel el­fogadtak és a legmesszebbmenő támogatá­sukról biztosították a ker. szoc. pártot. A borbélyok szervezkedése is megindult és folyó hó 10-én este 7 órakor a Ker. Ön­segélyző helyiségében, Flórián-utca 12. sz. alatt gyűlést tartanak, hogy a borbély- és fodrászmunkások szakszervezetét megalakít­sák. Kérjük tehát, hogy a nevezett helyen pontos időben jelenjenek meg. Népgyűlések. A vaszari ker. szoc. földmivesek és kis­gazdák az elmúlt vasárnap d. u. 3 órakor a községháza előtt megtartott nyilvános gyű­lés keretében alakították meg a ker. szoc. pártszervezetet, melyről az alábbi tudósítás­ban számolunk be. Kapácsy Pál jegyző megnyitó szavai után Fábián Károly, pártunk főtitkára ismertette

Next

/
Thumbnails
Contents