Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-01-05 / 1. szám

XIV. évfolyam Pápa, 1919 január 5. 1. szam. PAPA ES VIDEKE Politikai hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esoeresi kerület tanítói körenek nivataios lapja. Előfizetési ár. Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér A lap megjelenik minden vasarnaD Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus KÖT. Felelős szerKesztő Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Magunkról. Tizenhárom éven át volt bátor, rendíthetetlen harcosa a Pápa és Vidéke a keresztény világfelfogásnak, az erkölcsi alapon felépült világnézetnek. E világrengető napokban lapunknak is le kellett vonni magára nézve a nagy átalakulás következményeit. Ez történt a »Pápa és Vidéké«-nél most, amikor a XIV. évfolyam küszöbén »Politikai Hetilap« felirást találják k. olvasóink a lap homlokzatán. Programunk nem változik meg a jövőben sem. Keresztény, boldog, demokratikus Magyarországért harcolunk. Nagy, súlyos harcra van kilátás, de ebben a nehéz küzdelemben a Pápa és Vidéke teljes fegyverzettel részt akar venni. Fegyvereink: a szeretet, az egyetértés, a meggyőzés, a felvilágosítás! Szolgálni kívánjuk elsősorban továbbra is becsülettel s buzgalommal Pápa város lakosságának 60°/o-át képező katholikusság érdekeit. Készséggel rendelkezésére állunk a város, vármegye valamennyi hivatalának, erkölcsi és közhasznú testületének. Bármely rovatunk nyitva áll minden időben a szépnek, a jónak, a becsületesnek, de legfőként az igaznak — szegénynek és gazdagnak egyaránt. A szegényt a gazdaggal szemben, a védetlent a hatalmasok ellen támogatni, védelmezni fogjuk. Jogos érdekek védelmében, közéleti visszaélések alkalmával, rendbontók, zavarkeltők ellen nem irtózunk a harctól, nem riadunk vissza még oly hatalmas ellenségtől sem. Ezeknek az intencióknak lelkiismeretes betartásával vagyunk bátrak igen tisztelt munkatársaink, olvasóink, jöbarátaink kitartó támogatását kérni a jövőben is! A „Pápa és Vidéke" szerkesztősége. 1919. Egyik kezemmel búcsúzom az óévtől, a másikkal fogadom az újat. Sárgán, vánnyadtan teszem ezt, mert az egyikben csalódtam, a másiktól nem sok jót várok. 1918-at el fogjuk-e valaha-feledni ? Ez lett volna az a bizonyos várvavárt békeév, mely után forró sóhajtás | és buzgó imádság epedett milliók szívében és ajakán. Végre elérkezett, — de

1- nem úgy mint vártuk és képzeltük. Tökéletes győzelem helyett tökéletes leveretést, áldott béke helyett siratni való jelent hozott. Mert ez a most megsiratni való s nem tudom magamat, nemzetemet, v. hazámat könnyezzem-e? Irtózatos film, peregj le mihamarább s jöjjön más, jöjjön új, ennél rosszabb már nem jöhet! Vagy mégis? Jöhet még ennél is rosszabb ? Mindegy, majd megfordítja 1919, mely már be is köszöntött. Üdvözlégy hát új év, 1919! Nem mondanád meg, mit rejtesz méhedben számunkra ? Fehér galambot ? Aeolus viharát ? Fölkeresem nemzetem Géniuszát, hogy köszöntsem s meginterjúvoljam az új év küszöbén. Hideg boncteremben találom boncasztalon Hungária vérvesztett alakja ; körülötte ellenséges operatőrök, akiknem életet menteni, de ölni akarnak s a szeletelés már megy, közben csak azért állnak meg, hogy megállapítsák, melyik rész következzék . .'. Itt találom az egyik ablakban nemzetem Géniuszát s alig győzöm lelkembe fogadni inspirációit e haza, e nép sorsáról, életéről, jövőjéről. ... a magyar haza sorsát a magyar nép hordozza. Mindkettőnek jövője, élete föltételekhez van kötve. A magyar nép a nemzetek Atyjának kegyeltje volt mindenha s mint ilyen nyerte el legnagyobb ajándékkép a kereszténységet. Ettől kapta egész kulturáját, erkölcsét, lelki értékeit. Ez adott neki helyet és vezetőszerepet e hazában. A kereszténység védő lovagja volt s mint a régi zsidó néppel Mózes által, úgy kötött Isten szövetséget a magyarral sz. István által : ha hű leszel a kereszténységhez, megtartalak e hazában a fenevadak között is. így a szerződés. Ha hű leszel... S a magyar nép többé-kevésbbé állia a szövetséget. Ennek megfelelő volt ezeréves történelme. Állni fogja-e továbbra is? Ettől függ további sorsa, élete. Ha a kereszténység lovagjaiból hittagadó, bikavérvörös Juliánok, hitüldöző, anyagyilkos Nérók lesznek, akkor valósul Esterházi nádor félelme : a keresztények Istene méltán megharagszik hűtlen szövetségesére s országát — földit is, égit is — elveszi tőle. E nemzet kereszttel áll, vagy bukik. Pedig most szörnyű kísértésen megy keresztül. Ez az atheista szociáldemokrácia, mely azelőtt csak mint bélgiliszta, most pedig mint hullaféreg élj és terjed e nemzet testén. Átesik-e a vörös betegségen, mely most ragályszerüen terjed ? Ki tud-e rajt ütni? Ha nem, ebben lesz halála. Mert a szociáldemokrácia minden népet szétmállaszt, de egyet se annyira, mint a könnyelműségre úgyis nagyon hajló magyart, melyet újra betyárrá, zsivánnyá, vaddá tesz, mert megrabolván kereszténységétől, megfosztja kultúrájától is és lesz a szelid keresztény magyarból ázsiai vadember, vérbeli bolseviki. A keresztény intelligenciára nagy szerep vár. Adjon jó példát. Kezdjen komoly vallás-erkölcsös életet. A hatás nem marad el. A társadalom újra a lábán jár — mert most a fejetetején jár. Az intelligencia újra betöltheti azt a természetes vezető szerepet, melyet most jórészt sansculotteok töltenek be. És lesz becsület újra és kivándorolni sem kell. Legyen az intelligencia szervezője a keresztény népnek a keresztény szociálizmus talaján. Nem mint eleddig, nem