Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-06-23 / 25. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 augusztus 11. 97. szám. VIDEKE. Szépirodalmi, közgazdasági es tarsadalmi hetilap. A paoai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esoeresi Kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetöie: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Csaplár Antal, pápasalamoni plébános holnapután mondja (terv szerint a hires má­riacelli kegytemplomban) az ezüstmiséjét. Ez év junius 25 én lesz t. i. huszonöt esz­tendeje, hogy Veszprémben, ahol első misé­jét is mondotta, pappá szentelték. Csaplár, aki 1870-ben született Pozsony-Nyéken, pri­miciája után Vaszarra került káplánnak s négy évi káplánkodás után a győri püspök-, mint kegyúrtól elnyerte a (Vaszatral egy kegyuraság alá tartozó) pápasalamoni plé­bániajavadalmat, melyre egy évvel később szabályszerűen beikta.ttatott. Immár 21 évet töltött eddig a ma 48 éves pap Pápasala­monban és ez az idő erre a falura valóságos korszakot is jelent. Husz évvel ezelőtt ez az egyébként tisztán katholikus község, mely minden nagyobb forgalmi úttól távol esik s mint mondani szokás az Isten háta mö­gött van, a tengődő, máról-holnapra élő zsel­lérek és napszámosok fészke volt, elhagyatva mindenkitől és kiszolgáltatva mindenkinek. Ma Pápasalamon a vidék legvirágzóbb köz­sége lett. Csaplár, ez a kiváló szociális ér­zékkel, bámulatos ökonomiai szaktudással, következetes vas akaraterővel biró pap, aki­ben a falu népe csakhamar nemcsak gondos lelkipásztort, hanem jóakaratú tanácsadót ismert fel, rögtön azon volt, hogy az elha­nyagolt, bizalomvesztett népbe átültesse azt a temérdek munkaszeretetet és munkabírást, a mely őbenne megvolt. Egymásután ala­kultak hitelegvlettík, szövetkezetek; épültek iskolák; parcellázás után magukhoz váltották az uradalmi birtokot; kibővült a saját hatá­ruk; fellendült a kereskedelem, az ipar; meg­honosodott az okszerű gazdálkodás eszméje; felvonultak a mezőgazdasági gépek, a moto­rok; a gőz- és benzincséplők s ekék százá­val vándoroltak a faluba; felvirágzott a mé­hészet ... De ki tudná most mindazt felso­rolni, a mi a régi Salamonból 20 év alatt a mai Pápasalamont varázsolta elő, e messze világló példáját annak a közismert tapasz­talatnak, hogy a jó pap mily áldás a népre. Mint plébános 4 missziót tartatott a közsé­gében, melyben a jámbor társulatok, igy az oltáregyesület, rózsafüzér- és Jézus szive tár­sulatok nemcsák vannak, hanem gyönyörűen működnek és egyre fejlődnek. Mondanunk sem kell, hogy a méhészetéről országos hírre szert tett jubilánst Pápán is jól ismerik és nagyra becsülik, s hogy jubileuma alkalmából minden oldalról elhalmozták a legőszintébb szerencsekívánatokkal. Kolos Ferenc énekkara. — A pápai templomi hangverseny. — Akik mult vasárnap hallották a kőszegi diákkai t énekelni a templomunk­ban, bizonyára velünk tartanak ama vé­leményben, hogy a kőszegi bencésfő­gimnázium ama válogatott énekkara, amely Kolos Ferenc bencéstanár művészi vezetése alatt olyan minden tekintetben kiváló produkciókra képes s már most is messze túlszárnyalta legmesszebb menő várakozásainkat, a további gondos ve­zetés és a vidéki szereplések óriási si­keréből táplálkozó ambíció öregbülése mellett a legszebb uton van, hogy a hal­hatatlan P. Felicián neves diákkarának országos hirére emelkedjék. Már csak hajszálszélesség választja el a kőszegieket a pozsonyiaktól abban a művészi tökélyben, amelyre a szaktu­dás, a lelkesedés és a szorgalom csak emelni tud ilyen diákkarokat, ilyen, a folytonos személyi változások kerékkö­tőivel a gyorsabb haladásban erősen akadályozott énekcsapatot. Megjósolhatjuk, hogy P. Felicián neveként Kolos Ferenc neve maholnap fogalommá fog válni, fogalommá, mely az énekművészet kultiválásáriak történe­tében szines mellékletként mértföldjelző lesz a művészettel foglalkozók tájékozá­sára. Mert mintha visszavarázsolták volna Kolosék a két év előtti Feliciánnapok szép emlékét, azokat a gyönyörteljes órákat, amikor habzsolva élvezhettük azt, amitől évtizedeken át teljesen meg vagyunk fosztva, vagy amiből csak imitt­amott kapunk egy kis kóstolónak valót. A mult vasárnapi pápai templomi hangversenyen oly fényes sikerrel sze­replő kőszegi diákkarban mintegy uj életre kelt, egyszóval feltámadt a sze­rencsétlen véget ért P. Feliciánnak — sajnos — oszlásnak induló, haldokló gyermekkara s most Pozsony helyett Kőszeg, franciskánus helyett bencéspap ragadta magához és emeli magasra az énekkultusz dicső vezérlobogóját, hogy követésre ingerelje hazánk mindama té­nyezőit, kiknek alkalmuk van e téren működhetni. Amidőn igy meghajtottuk az elis­merés zászlaját a kőszegi ifjak és derék vezetőjük előtt és megköszönjük nekik azt a nagy élvezetet, mit szereplésükkel nekünk szereztek, őszintén kívánjuk, hogy fáradozásukat áldja meg a jó Is­ten a legnagyobb sikerrel! Részletes, nagyon részletes referá­dára nincs elég helyünk, s igy'az, amit alább feljegyzünk azzal íródott, hogy mult számunkban a Műsor szószerinti lekpzlése következtében csak folytatást tartozunk adni s sem szereplők, sem művek felsorolását nem ismételjük. A mellékszámok Nem csak mert hölgy, hanem mert fel­tűnően hosszú hallgatás után újra a templom­ban csillogtatta szép hangját, — im elsőnek említjük Tóth Annát, a pápaiak régi, kedvenc csalogányát, akiben ugylátszik a Musica sacra szüntelenül ható bűbájos varázsa végre — ha csak egy alkalomra is — le tudta gyűrni a nyilván hirtelen és igy bizonyára alaptalan megítélésből az egyházi zenével való szakításra vezető elhatározást és Rossini világhírű Sta­bat mater ének két (Fac, ut mortem és lnflammatus) kiválóan szép részletének a gyö­nyörű előadásával, a másodikban a magas C mesteri kivágásával újra belopta magát a nagyközönség kegyeibe. Szép sikere volt mint mindig, sőt tán szebb, fulminánsabb, mint régente; az ő művészetének tökélete­sedésével lépést tart a közönség elismerése és hálája is. Gáty tanár külön is, zenekarával együtt is a legteljesebb sikert érte el. Az ö kipróbált, megalkuvást nem ismerő, mindig iá mindig csak abszolút értéket képviselő zeneszámok iránt hajló következetesen szép ízlése kicsil­lant a komponistából, karmesterből és szóló­hegedűsből egyaránt. Hozzá csak Pataki Maurust hasonlíthat­juk, aki ezúttal is oly mérhetlen bűbájjal, csiszolt finomsággal fújta a fuvolát zenekar­ban és magánszámban, mellyel elárulta, hogy a zenei gondolatok megértése, megérzése és kiéreztetése nála a fő.

Next

/
Thumbnails
Contents