Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)
1918-06-23 / 25. szám
XIII. évfolyam. Pápa, 1918 augusztus 11. 97. szám. VIDEKE. Szépirodalmi, közgazdasági es tarsadalmi hetilap. A paoai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esoeresi Kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetöie: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Csaplár Antal, pápasalamoni plébános holnapután mondja (terv szerint a hires máriacelli kegytemplomban) az ezüstmiséjét. Ez év junius 25 én lesz t. i. huszonöt esztendeje, hogy Veszprémben, ahol első miséjét is mondotta, pappá szentelték. Csaplár, aki 1870-ben született Pozsony-Nyéken, primiciája után Vaszarra került káplánnak s négy évi káplánkodás után a győri püspök-, mint kegyúrtól elnyerte a (Vaszatral egy kegyuraság alá tartozó) pápasalamoni plébániajavadalmat, melyre egy évvel később szabályszerűen beikta.ttatott. Immár 21 évet töltött eddig a ma 48 éves pap Pápasalamonban és ez az idő erre a falura valóságos korszakot is jelent. Husz évvel ezelőtt ez az egyébként tisztán katholikus község, mely minden nagyobb forgalmi úttól távol esik s mint mondani szokás az Isten háta mögött van, a tengődő, máról-holnapra élő zsellérek és napszámosok fészke volt, elhagyatva mindenkitől és kiszolgáltatva mindenkinek. Ma Pápasalamon a vidék legvirágzóbb községe lett. Csaplár, ez a kiváló szociális érzékkel, bámulatos ökonomiai szaktudással, következetes vas akaraterővel biró pap, akiben a falu népe csakhamar nemcsak gondos lelkipásztort, hanem jóakaratú tanácsadót ismert fel, rögtön azon volt, hogy az elhanyagolt, bizalomvesztett népbe átültesse azt a temérdek munkaszeretetet és munkabírást, a mely őbenne megvolt. Egymásután alakultak hitelegvlettík, szövetkezetek; épültek iskolák; parcellázás után magukhoz váltották az uradalmi birtokot; kibővült a saját határuk; fellendült a kereskedelem, az ipar; meghonosodott az okszerű gazdálkodás eszméje; felvonultak a mezőgazdasági gépek, a motorok; a gőz- és benzincséplők s ekék százával vándoroltak a faluba; felvirágzott a méhészet ... De ki tudná most mindazt felsorolni, a mi a régi Salamonból 20 év alatt a mai Pápasalamont varázsolta elő, e messze világló példáját annak a közismert tapasztalatnak, hogy a jó pap mily áldás a népre. Mint plébános 4 missziót tartatott a községében, melyben a jámbor társulatok, igy az oltáregyesület, rózsafüzér- és Jézus szive társulatok nemcsák vannak, hanem gyönyörűen működnek és egyre fejlődnek. Mondanunk sem kell, hogy a méhészetéről országos hírre szert tett jubilánst Pápán is jól ismerik és nagyra becsülik, s hogy jubileuma alkalmából minden oldalról elhalmozták a legőszintébb szerencsekívánatokkal. Kolos Ferenc énekkara. — A pápai templomi hangverseny. — Akik mult vasárnap hallották a kőszegi diákkai t énekelni a templomunkban, bizonyára velünk tartanak ama véleményben, hogy a kőszegi bencésfőgimnázium ama válogatott énekkara, amely Kolos Ferenc bencéstanár művészi vezetése alatt olyan minden tekintetben kiváló produkciókra képes s már most is messze túlszárnyalta legmesszebb menő várakozásainkat, a további gondos vezetés és a vidéki szereplések óriási sikeréből táplálkozó ambíció öregbülése mellett a legszebb uton van, hogy a halhatatlan P. Felicián neves diákkarának országos hirére emelkedjék. Már csak hajszálszélesség választja el a kőszegieket a pozsonyiaktól abban a művészi tökélyben, amelyre a szaktudás, a lelkesedés és a szorgalom csak emelni tud ilyen diákkarokat, ilyen, a folytonos személyi változások kerékkötőivel a gyorsabb haladásban erősen akadályozott énekcsapatot. Megjósolhatjuk, hogy P. Felicián neveként Kolos Ferenc neve maholnap fogalommá fog válni, fogalommá, mely az énekművészet kultiválásáriak történetében szines mellékletként mértföldjelző lesz a művészettel foglalkozók tájékozására. Mert mintha visszavarázsolták volna Kolosék a két év előtti Feliciánnapok szép emlékét, azokat a gyönyörteljes órákat, amikor habzsolva élvezhettük azt, amitől évtizedeken át teljesen meg vagyunk fosztva, vagy amiből csak imittamott kapunk egy kis kóstolónak valót. A mult vasárnapi pápai templomi hangversenyen oly fényes sikerrel szereplő kőszegi diákkarban mintegy uj életre kelt, egyszóval feltámadt a szerencsétlen véget ért P. Feliciánnak — sajnos — oszlásnak induló, haldokló gyermekkara s most Pozsony helyett Kőszeg, franciskánus helyett bencéspap ragadta magához és emeli magasra az énekkultusz dicső vezérlobogóját, hogy követésre ingerelje hazánk mindama tényezőit, kiknek alkalmuk van e téren működhetni. Amidőn igy meghajtottuk az elismerés zászlaját a kőszegi ifjak és derék vezetőjük előtt és megköszönjük nekik azt a nagy élvezetet, mit szereplésükkel nekünk szereztek, őszintén kívánjuk, hogy fáradozásukat áldja meg a jó Isten a legnagyobb sikerrel! Részletes, nagyon részletes referádára nincs elég helyünk, s igy'az, amit alább feljegyzünk azzal íródott, hogy mult számunkban a Műsor szószerinti lekpzlése következtében csak folytatást tartozunk adni s sem szereplők, sem művek felsorolását nem ismételjük. A mellékszámok Nem csak mert hölgy, hanem mert feltűnően hosszú hallgatás után újra a templomban csillogtatta szép hangját, — im elsőnek említjük Tóth Annát, a pápaiak régi, kedvenc csalogányát, akiben ugylátszik a Musica sacra szüntelenül ható bűbájos varázsa végre — ha csak egy alkalomra is — le tudta gyűrni a nyilván hirtelen és igy bizonyára alaptalan megítélésből az egyházi zenével való szakításra vezető elhatározást és Rossini világhírű Stabat mater ének két (Fac, ut mortem és lnflammatus) kiválóan szép részletének a gyönyörű előadásával, a másodikban a magas C mesteri kivágásával újra belopta magát a nagyközönség kegyeibe. Szép sikere volt mint mindig, sőt tán szebb, fulminánsabb, mint régente; az ő művészetének tökéletesedésével lépést tart a közönség elismerése és hálája is. Gáty tanár külön is, zenekarával együtt is a legteljesebb sikert érte el. Az ö kipróbált, megalkuvást nem ismerő, mindig iá mindig csak abszolút értéket képviselő zeneszámok iránt hajló következetesen szép ízlése kicsillant a komponistából, karmesterből és szólóhegedűsből egyaránt. Hozzá csak Pataki Maurust hasonlíthatjuk, aki ezúttal is oly mérhetlen bűbájjal, csiszolt finomsággal fújta a fuvolát zenekarban és magánszámban, mellyel elárulta, hogy a zenei gondolatok megértése, megérzése és kiéreztetése nála a fő.