Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)
1918-06-02 / 22. szám
XIII. évfolyam. Pápa, 1918 a ug usztus 11. 2 . szám. Szépirodalmi, közvaxdaHagi é* társadalmi hetilap. A oaDai Katholikus Kör es a paDa-csothi esDeresi Kerület tanítói Körenek hivatalos lapia. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér, A lap megjelenik minden vasamat. kiadótulajdonos A í*ápai Katholikus Kor A szernesztésért feieiós Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A bérmálás. Négy piros betűs nappá változtata Pápa város részére május hó 24. — 27. napjait Rott Nándor dr, veszprémi megyéspüspök- ur, aki négy napon át tartózkodott Pápán, ahol lelkes fogadtatásban részesült s ahol jártában-keltében nemcsak a szorosan vett hivek, hanem a város egész lakossága, az összes felekezetek lelkes ovációkban részesítették a népszerű egyházfejedelmet. Diadalkaput nem állítottak fel, de a püspök útját mégis diadaluttá tette a sorfalakká alakult népsokaság szívből jövő üdvkiáltása, a hatalmas zászlóerdő, a hosszú kocsisor, s a szivekben rejlő örömnek a város lakosságának arcán visszatükröződő ragyogása. Püspöktársával együtt két napon át 3 ezer hivőt részesített a bérmálás szentségében, közéig 3 ezer lelket erősített meg hitében, de szeretetreméltóságával, szinte utánozhatlan nyájasságával 20 ezer embert, az egész várost boldoggá tette, ünnepélyes hangulatba ringatta. Ünneppé varázsolta a szürke köznapokat, feledtette néhány napra azt a töméntelen sok bánatot, gondot, nélkülözést, mit a szomorú idők vállainkra helyeztek. Püspöki szava a szószékről vigasztalást hozott és egyszersmint reményt, hogy hamarosan jobb idők következnek ránk, szebb napok, melyekben bőséges elégtételt nyerünk az eddig kiállott s még hátralevő ujabb megpróbáltatásokért. Nem ily egyszerűen, mint mi azt összefoglalva leírjuk, nem, sokkal szebben, részletesebben, biztatóbban, az erős meggyőződés hangján jósolta ezt nekünk a főpásztor, aki értünk ajánlotta fel szentmiséit, értünk, a pápaiak testi és lelki boldogulásáért könyörgött Istennek. Köszönjük a mi kegyes püspökünknek, hogy eljött, hogy oly hosszan s oly szivesen időzött körünkben, hogy magára vette a bérmálás igen fárasztó munkáját, hogy beszélt hozzánk, imádkozott értünk, megvigasztalt bennünket és köszönjük, hogy rövid időn belüli újbóli látogatását kilátásba helyezte. Mi pápaiak, akik hosszú éveken át szinte leszoktunk már az ily rendkívüli egyházi ünnepségek élvezetéről és látásáról, kiknél évtizednél hosszabb idők teltek el, mig magasabbrangu egyházfők ellátogattak volna, s akik most alig egy féléven belül már harmadízben üdvözölhettük falaink között szeretett főpásztorunkat, oly boldogoknak, s oly kitüntetetteknek érezzük magunkat, hogy már ezért is odarakjuk a főpásztor elé fiúi ragaszkodásunk iegőszintébb kifejezését: a végtelen hálát, a legmélyebb köszönetet. A pápai bérmálásról, az azzal járó ünnepélyességekről és egyéb ezzel kapcsolatos részletekről alább a következőkben számolunk be: Bérmanapok előtt. A Pápa és Vidéke legutóbbi számában már megírtuk, hogy Pápa hogyan fogadta a püspököt és kíséretét s azt is megemlítettük, hogy a magas vendégek az Esterházy-kastélyban szálltak meg, mely kastély felett gyakorlan'tó háziuri jogokat a gróf a püspökre ruházta át, amit a püspök távirattal köszönt meg. Esterházy Jenő gróf a következő távirattal válaszolt a megyéspüspöknek: »Kegyes főpásztorom, jóságos sürgönyét szivem mélyéből köszönöm, áldott jelenlététől az isteni jó Pásztor áldását és kegyelmét reménylem városunkra és házamra, magamra pedig nagyon is reám férő végtelen irgalmát. Mély tisztelettel és nagy örömmel üdvözlöm szeretett veszprémi vendégeimet, de leginkább akit élükön hozott Isten, váram uj várurát. Esterházy Jenő«. Ebédek és vacsorák. A megyéspüspök és előkelő kísérete tiszteletére péntek estétől hétfő délutánig a várban adott minden főétkezés alkalmával vendégek is voltak hivatalosak és pedig: Kránitz Kálmán, Ádám Iván, dr. VVéber Pál (Veszprém), Alasz Miklós (Ugod), Hanauer Árpád (Budapest), Okolicsányi József, dr. Kocsis Lénárd, Wimmer Károly, Stenger Gyula (Csót), Leitgeb József (Vanyola), Maár János (Szűcs), Udvardy Miklós, Antal Géza dr, Dragovics István, Bélák Lajos, Kemény Béla, Sült József, Kalmár Károly, Karlovitz Adolf, Gyurátz Ferenc, dr. Csoknyay János, bü le Gábor, Grátzer János, Botka Jenő, Kis József, Gerstner Ignác (Pápateszér), Korbély György, dr. Bereczk Gyula, Füzy István (Nyarad), Kauzli Gyula (Csatár.) Ezen kivül szombaton este a megyéspüspök ur a bencésrend, vasárnap este pedig a segédpüspökkel együtt lovag Karlovitz Adolf és neje által adott vacsorán vett részt. Mondanunk sem kell, hogy a püspök ez alkalmakat felhasználta arra, hogy fesztelen társalgás közben alaposan in formáltassa magát a város és környéke összes egyházi, tanügyi, társadalmi és szociális ügyei felől, s különösen városunk várospolitikai viszonyai is felkeltették meleg érdeklődését. Általában újra- és újra tanújelét adta lebilincselő szeretetreméhóságának, nyájas, leereszkedő érintkezési modorának s ezzel ugy azokat, akik már ismerték, mint azokat, akiknek ez alkalommal volt először szerencséjük a püspök közelébe jutni, teljesen elbűvölte. Hasonlóképen feltűnt a 80 év felé közeledő Kránitz püspök testi és szellemi frissessége, sziporkázó elméje és humoros társalgása. A misék. A megyéspüspök, aki szombaton reggel 7 órakor a zárdában misézett és áldoztatott, utána pedig iskolát látogatott, a két bérmanapon, tehát ugy vasárnap, mint hétfőn reggel 8 órakor, a templom ajtónál szokásos, illetve előirt fogadás után — a nagytempban misézett s első napon prédikált is, mig másnap Wéber Pál dr. püspöki magántitkár volt a szónok. Rott Nándor dr. püspök ur mindkét miséjén jelen volt Kránitz Kálmán felszentelt püspök is, aki a szentély evángéliumi oldalán felállított térdeplőn térdelt, továbbá Ádám Iván, kanonok, főesperes, aki ugyanazon oldalon levő stallumban ült. Az asszisztenciában résztvettek Hanauer apát, mint főceremonárius, Wéber titkár, mint librifer, továbbá Wimmer igazgató és Dragovics hittanár, mint diakonusok, Ilevesy t. lelkész és Tomor teologus, mint akolitusok, a pásztorbotot Németh káplán, az infulát Bereczk dr. hittanár tartotta, ceremonárius pedig Kreutzer káplán volt. A szentélyben, karingben jelen
