Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)
1918-04-21 / 16. szám
XIII. év f olyam. Pápa, 1918 április 14. 15. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A paoal Katholikus Kör es a oaDa-csóthi esoeresi Kerület tanítót körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért íeielós Szentgyörgri Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Hatalmas ambíció láncolatának ismertetése, egy eddig nem kellőképpen értékelt erő fellángolása volt a keresztényszocialisták országos je.llegű gyűléseiben. A társadalmi problémák egymásra tornyosultak, amelyeknek eleven, életképes és a társadalomra nézve mindenképpen hasznos, igazságos megoldására a keresztény szociális szellem van hivatva. A világ jelenlegi állapota volt az a kényszerítő eszköz, amely a keresztény akciókat egy közös táborba, közös vezetés alá koncentrálta. Ez az újszerű megnyilatkozás is annak a bizonyítéka, hogy a gazdasági és társadalmi élet terén kolosszális, méreteiben le nem rajzolható reformokra van szükség. E reformoknak azonban a lelkek titkos utain kell megindulniok. Ennek a nagy munkának olyannak kell lennie, mint a jó kertész munkájának, ki kell irtania a dudvát, a gyomot. Mindenben a kereszténység erkölcsi jogrendjének kell érvényesülnie. Kell, hogy a keresztény erkölcs jogrendje uralkodjon a gazdasági életben, ne a kapitalizmus hatalmassága, mert minden jó és nemes, a sokat sanyargatott, bűnben fetrengő világ életének megváltoztatására irányuló törekvés addig meddő marad. A rossz, célzatos tendenciával szembeállított táisadalmi osztályokat ki kell békíteni. Ma, amikor mindenki előtt világos, hogy egymásra vannak utalva a földön nemcsak az egyes emberek, hanem a külömböző néprétegek, a nemzetek is, nem szabad az egyes csoportok ellen — hanem azok harmonizálásáért küzdeni. Nem szabad engedni, hogy a népek üvöltő harcának egy kis csoport örüljön és az ebből eredő hasznot ellenünk tőkésítse. A szociáldemokráciának sikerült a vagyon-irigység felkeltésével zászlaja alá gyűjteni és fanatizálni a tömegeket, pedig nem helyes cél elvenni attól mindent, akinek van, hanem adni. megszerezni, segíteni annak, akinek kevés van, vagy éppen semmije nincs . . . Rá kell tanítani a tőkét arra, hogy erejét ne a kisemberek elnyomására, hanem a közjó előmozdítására használja fel ... A munka szabadságát az erkölcstelen tőke ellen védje meg az erkölcsi törvény ereje . . . Messzemenő, ideális célokért indul a keresztényszocialisták tábora munkás útjára. Ennek a munkának a gyümölcse kell, hogy balzsam-erővel bírjon s a forrongó erőket békés alkotásra, a szunynyadókat tettre hívja és energiát kölcsönözzön. Hogy ilyen lesz, arra a mindenütt felbukkanó jelenségek adnak reményt. A keresztényszociális tábor izmosodik. Az erők összevonásában megtalálhatjuk az értelmiségtől föl és lefelé, minden rendű és rangú embert, akik a társadalmi falak romjain nyújtottak egymásnak testvérjobbot az egységes küzdelemre, a sebek gyógyítására ép úgy, mint a mult hibáinak keresztény restaurációjához. Ez a mindenképen impozáns szervezkedés, amelyben az eddig szerényen meghúzódó erők most levegőt, hatalmas teret követelnek az eszmék között, győzelmet fognak aratni, bár ha minden lépésnyi hely elfoglalását rettentő küzdelem előzi is meg. Az evangélium szociálismusának fallanx-fala ma áttörhetetlen. Hogy ilyen maradhasson a jövő támadásaiban is, ahhoz elkövetkezett az az idő, hogy aki teheti — már pedig mindenki teheti — csatlákozásával támogassa ezt a küzdelmet. Az elérkezett tizenkettedik óra ezt mutatja. Szigorú kötelesség ez, amit szivünk és lelkünk, gazdasági és társadalmi érdekeink parancsolnak — tegyünk tehát eleget néki . . . Csertői. Hirdessen lapunkban! A bérmálásról. A Pápán május hó 26-án és következő napjain lefolyó bérmálás városunk katholikus lakossága között, még pedig apraja és nagyja közt egyaránt, mostanában állandó beszéd tárgyát képezi. A papok, az apácák, a tanárok, a tanitók, de még a szerkesztőség is alig győznek megfelelni arra a sok kérdésre, melyet a bérmálást illetőleg ezidőszerint hozzájok intéznek. S ámbár az egyes tanintézetekben már megkezdődtek a bérmálásra vonatkozó speciális előadások s a szószékről is kellően ki lesznek oktatva a hivek, nevezetesen a bérmálandók a bérmálás szentségéről s annak felvételénél követendő eljárásról; noha mult számunkban szószerint leközöltük magának a megyéspüspök urnák erre vonatkozó és direkte a pápai hivekhes intézett szép pásztorlevelét: mégis, különösen a felnőttek jórészénél tapasztálható sajnálatos tájékozatlanságnak némikép való eloszlatása céljából, szükségesnek tartjuk, hogy főbb vonásaiban, nevezetesen abban a vonatkozásban, amely oldalról legtöbb kérdést intéztek hozzánk, mi is elmondjunk egyet-mást a bérmálásról. Mielőtt a íontosabb tudnivalókat pontokba szedjük, általános tájékozásul kiemeljük, hogy május 26 án, tehát vasárnap a nők (leányok,), 27-én pedig, azaz hérfön a férfiak (fiuk) lesznek megbérmálva. Továbbá ajánljuk az érdekelteknek, különösen az iskolába már nem járó bérmálandóknak, hogy mától kezdve szorgalmasan hallgassák meg a plébániatemplomban vasárnaponkint elhangzó szentbeszédet, melyeknek keretében a bérmálásig állandóan oktatás lesz a bérmálásról. 1. A bérmálás szentség, amelyben a Szentlélek a megkeresztelt embert megerősíti, hogy hitét állhatatosan vallja és hite szerint éljen. Tehát megerősíti, firmálja, konfirmálja hitében. Innét a német Firmung s a magyar bérmálás szó. 2. A bérmálás szentségét csak egyszer veheti fel minden megkeresztelt ember, s