Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-04-21 / 16. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1918 április 14. habár annak felvétele nz üdvözüléshez nem elkerülhetetlenül szükséges, mégis vétkezik az, aki hanyagságból meg nem bérmálkozik. Feltétel: előbb meggyónni és áldozni, azután pedig megígérni Istennek, hogy igazi katholikusként akar élni és halni. 3. A bérmálandót bérmaszülő (fiút bérmaatya, lányt bérmaanya) kíséri el a bérmáláshoz, melynek lefolyása alatt jobb kezét a bérmálandó jobb vállára teszi. A bérmaszülől a megjelenésben való akadályoztatása esetén hasonló nemű egyén, esetleg a szülő is helyettesitheti, de feltétel, hogy ugy a bérmaszülő, mint annak helyettese meg legyen már bérmálva. Bérmaszülő nem lehet szülő, keresztszülő, szerzetes vagy apáca. Rokon, még testvér is leltet bérmaszülő, de kívánatos, hogy idősebb legyen, mint a bérmálandó, mert hiszen a b'érmaszülőnek kötelessége, hogy bérmagyermekét a lelki harcban szóval és példával segítse. 4. A jelentkezés iskolába járók részéről az illető hitoktatójuknál, felnőttek, illetve iskolába nem járók részéről pedig a plébánosnál, annak (a Fötcr 11. sz. ház földszinti) irodájában történik. A bitoktató illetve a plébános nyomtatott papírlapra irja a bérmálandóra vonatkozó adatokat, igy elsősorban a választott bérmanevet, azután az illetőnek vezeték- é's keresztnevét, korát, születéshelyét, lakhelyét, ssüleinek nevét s bérmaszülője nevét. Ezért a jelentkezésnél ezen adatokat be kell tudni mondani. A papírlapot az illető kézhez kapja, azt megőrzi s a bérmáláshál átadja a püspök kíséretében levő papnak közvetlenül néhány másodperccel elébb, ahogy a püspök feladja neki a szentséget. E cédula nélkül nem lesz senkisem megbérmálva s így, ha valaki eltalálja azt veszíteni, idejében tartozik gondoskodni másodlatról. (Folytatjuk.) Egy harctéri repülés. Egy fiatal, vitéz földink, Németh Ferenc, repülőőrmester, aki nemrég szabadságra jött haza Pápára, olvasóinknak szánta az alábbi kis leírást, mely egy izgalmas repülőútról szól. ... hó 30-án este parancs: reggelre az összes gépek indulnak. Lázas munka, gépek rendbetétele. A megfigyelőtiszt közlése szerint 7 kg ekrazit és 30 kg gyújtóbomba lesz felvéve. Szép tűzijátékban lesz része a »digó«nak! A villanymotor újabb átvizsgálása után lecsuktuk a hangárainkat és nyugalomra tértünk . . . Hajnal 2 órakor keltünk, bőrruhába bujtunk s 3 órakor mar a repülőtéren vártunk a kapitányra, aki autón pontosan meg is érkezett. A starton 14 darab 200 lóerős repülőgép. A meteorologusok (»zöld békák«) méréseket eszközölnek: 400 m-nél felhők, 600 m-nél erős légörvények stb. jó lesz várni egy félórát. Végre fél 4 órakor a kapitány parancsot ad, megjelöli a célt: X. város. Indulás! Szurokíötétség. Gépbe ülünk s egy fehér rakéta jelzésére elindulunk szép sorjában. Mikor rám kerül a sor, amit egy piros rakéta jelez, teljes erőre állítom a gépet s megindítom. A gép elébb őrült iramban rohan előre a vak sötétségbe, majd lassan, erőltetve emelkedik, de rövid pár perc alatt már 500 m magasságban szeli a hűvös hajnali levegőt. Mikor 700 m re érek, felhőket török keresztül, a föld feketesége eltűnik szemem elől, körülöttem barátságtalan, Irdeg köd. Percperc után múlik s nem látni eget. Végre halvány világosság dereng felettem: diadalmas madaram átjárta a felhőt, s már ontja sugarait a tűzkerék, a felkelő nap. A napállás után tájékozódva, irányt változtatok, s 15 perc múlva 2600 m magasságban repülök a tenger felé, gépemet jobbra fordítom s nyílegyenesen a kitűzött célnak tartok. Néhány perc múlva Y. város felett vagyok. Itt-ott felvillanó lövésekből következtetjük, hogy észrevettek bennünket, mire 3000 m-re emelkedünk. Jobbra tőlem pár srapnel villan fel, s hangosan pukkan. Alattunk veszett lövöldözés folyik. Három gépünk már dobálja le bombáit, e 3 madarat akarják elűzni. Mi repülünk tovább a cél felé... Két ellenséges harci gép egyenesen felém tart, s míg megfigyelő tisztem a gépfegyvernél áll, néhány pillanat múlva már egészen a közelünkbe ér, csak éppen egy felhőtorony választ el bennünket egymástól Majd az egyik a visszavonulási utunkat akarja elzárni, a másik pedig egyenesen felénk tart. Nemsokára szembe állunk egymással s az egyhangú motorbugásba már belevegyül a gépfegyverkattogás. Az ellenség apró gépén előnyben van velem szemben az én nehéz, megterhelt gépem fölött, s még a távolból további 4 ellenséges repülő közeledését is láthattuk. Menekülésre számítani nem lehetett. Már csak 20 m a távolság . . . Ekkor merész ötletre szántam el magam: egy pillanat alatt leállítom a motort és őrült rohanó repülésben markíroztam a — lelőttet. Mint egy nagy darab papir zuhant gépem lefelé; az óriási levegőnyomás, a huzalok veszett fütyülése szinte elviselhetetlen; a magasságmérő szemlátomást sülyed, a házak alattam ördögien nőnek; eközben azonban a cél felé közeledem. Hirtelen újra irányítom a gépet, 800 m magasságban meghúzom a kormányt s egy pillanat alatt egyenesre állítom a gépemet. Erre a megfigyelőtiszt boszorkányos gyorsasággal dobja a bombákat a jól megközelített célba. Látom a bombák robbanását, kitűnően találtak, az ellenséges raktárak közepén óriási lángnyelvek merednek ég felé, közbe robbanásokat idéznek elő és mi sietve fotografáljuk le eredményes munkánk látható következményeit. Most hamar ki a tenger felé! Teljes erőre állítva a gépet, a legnagyobb sebességgel szökünk. Még vagy 10 percnyi manőverezés kellett, hogy a védőágyuk lövedékeit kikerülhessük, s aztán nemsokára a mi területünk egébe értünk. A trükk sikerült. A mi hangáraink már feltünedeznek, mire oda érünk 6 óra 10 perc van. A hangárak előtt már ott pihennek az elfáradt madarak. Gépem kellemes siklórepülésben közeledik, a zöld pázsit érintésénél a kerekek lassan odasimulnak a földhöz s rövid gurulás után gépem megáll. Kiugrunk a gépből és sietünk a kapitányhoz — jelentkezni. A kapitány s a többi tiszt már nehezen várt ránk, mert a többi gép már mind itthon volt. Feszes vigyázz-állásban leadtuk jelentésünket, a jó! sikerült találatokat bejelentettük stb. . . . A kapitány mosolyogva fogadta s barátságos kézszorítással köszönte meg a jelentést, végül gratulált a jól sikerült trükkhöz . .. A harctér felé. Csendes utcán édes kicsi ház, A ház előtt kis fiu csigáz. Az utcáról, akác integet . . . Kis szobámban, nyitott ablaknál, Haza irok búcsúlevelet. Kicsi lányom, szőke angyalom, Soh'se tudd meg, mi a fájdalom, Miért kel a szívben annyi gyász, Ha az akác búsan integet És az utcán kis fiu csigáz. A távolban zene hangja kél, Ablakomon behozza a szél, A szivemben feltámad a bú, Ajkam reszket, könnyem felfakad, Idehallik a: »Rácsos kapú . . .« Hogyha adhatnék csak egy csókct, Ha mégegyszer a boldogságot Ölembe venném búcsúzóra, Kis kertünk ha megöntözhetném, Ha rám mosolygna még a rózsa . . . IIa kis lányom ölembe véve Kimehetnék virágos rétre, Összeszedhetném a virágot, S ha nőm is ölembe hajolna . . . Ölelném az egész világot. Mind csak álom, ábrándos, Iliú . . . Itt is jó volt, meghitt kis falu, Itt is voltak virágos rétek, De ő helyettük, ha kimentem, Szomorúság, bánat kisértek. Pár rövidke óra és megyünk, Nők, anyák sirása jön velünk, A szivünk fáj, a lelkünk remeg, De büszkén kiáltjuk feléjük : Visszajövünk még, ne féljetek ! Körmend, 1917 julius. Kis Pál. Adományok a béketemplomra. Az irgalmas npvérek hatalmas pápai tanintézete mellé épitendő béketemplomra befolyt adományok jegyzékét időközönkint mi is közöljük, s ezzel egyben nyugtázzuk és köszönjük az adományt. k f Eddig befolyt: 809766 Ujabb adományok: Tétényi Jánosné Sz. Anna 50-— Kelliár Erzsike gyüjtőivén 36-16 Gergye Istvánné 20-— N. N. 5'— N. N. 5 — Összesen 821402 Az egyes gyüjtőivekre a következők adományoztak: Szekeres Istvánné 20 K-t. Megemlítjük még, hogy ujabban ismét van már néhány gyüjtőiv nagyobb öszszegekkel, melyeket folytatólagosan leközlünk.