Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-03-31 / 13. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 március 10. 10. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a Daoa-csóthi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szára ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kor. A szentesítésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-diiak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. „Titkos kereszt dicsőn ragyog." A gyalázat fája a dicsőség fényében tündöklik. A halál fája az élet tavaszába szökkent. A Golgotha mögül fölkelt az új idők napja, amely nemcsak Palesztina egét sugározza be, hanem az egész világét. A föltámadt Istenember megbocsátó és bűnbánó ölelésben karolja egybe az eget és a földet, Istent és embert. A bűnös ember lelkét újra szántja az isteni kegyelem, az új hit, az új vallás ekéjével, beleveti tanításának magvát, véres verejtékével áztatja, halálával termékenyíti és föltámadásával életre zsendíti, a kereszt titkában biztosítja. »Titkos kereszt dicsőn ragyog.« De Krisztus keresztje nemcsak a vallás szempontjából nevezetes, nemcsak az Isten és az ember viszonyát rendezte, nemcsak a vallásos, a lelki élet mezejére hinti sugarait, hanem más, az állami, társadalmi, gazdasági életbe is beleállt, azt is újra szántotta-vetette. Krisztus tanítása világfölforgató és világépítő az egész ember és az ember egész életében. Krisztus keresztje hogy feltűnt a Golgotha mögül, az egész ismert világ a római népet uralta, a római nép meg a császárait és a császáraiban önmagát istenítette. A pogány istenek régen hitelüket vesztették, szobraikat csak a műélvezet, áldozataikat csak a megszokás és a babona tartotta fenn. A másvilágban, a másvilági jutalomban vagy büntetésben való hitnek híre-hamva sem volt. A római ember mindenét a maga erejére építette. A hiten, az egy Istenen kívül mindene megvolt, amit csak vagyon és hatalom adhat. Vagyon és hatalom uralkodott az állami életben, nem a jog, hanem az erő, nem a szellemi, hanem az anyagi erő. A pénz beszélt. A szegény rabszolgamódra húzta a munka igáját szótlanul. A gazdag dőzsölt, a szegény örült, ha a tivornya morzsáiban részesülhetett. A társadalom egyensúlya ingott. A családi életet felborította a vagyonban és hatalomban tobzódó kéjvágy. A nő csak gyönyörök kelyhe volt, a gyermek játékszer vagy cimbora. Ezt az istentelen és erkölcstelen világuralmat fenekestül felforgatta Krisztus tanítása. Krisztus keresztjének súlya alatt nemcsak a pogány istenek szobrai dőltek romba, hanem az egész pogány állami, társadalmi, gazdasági élet is. Krisztus tanításával újra szántotta az emberiség lelkét és belevetette igéit: emberi egyenlőség, szabadság, testvériség, a nő szabadsága, a családi tűzhely szentsége; és mindezt ráölelte a legszilárdabb alapra, a szentháromság egy igaz Istenre, aki mindenható, mindentudó, örökkévaló, aki jutalmaz és büntet, irgalmaz és megbocsát, aki szeret. Ezek a krisztusi igék és a belőlük sarjadt új életideálok fogadták a világtörténelemben később felbukkanó és uralomra jutott népeket, a magyart is. Szent István királyunk idejében ragyogott fel nálunk a kereszt. Lerombolta a magyarok pogányságát, felforgatta és újjá alakította állami, társadalmi, gazdasági életüket ... És azóta? . . . Magyarországon csak vetik a krisztusi igéket, áztatják is a verejtékükkel, a'vérükkel, még sincs igazi, keresztény állami, társadalmi, gazdasági életünk. Mi ennek az oka? Bármilyen jó is ez a mi magyar földünk, de ha csak Szent István idejében szántották volna fel egyszer és azóta soha: ugyan vethetnénk bele akármit, vagy ki se kelne, vagy ha kikelne is, elnyomná a vetésünket a dudva, a a gaz hatalma. Mégcsak rá sem kell pillantanunk az állami, társadalmi és gazdasági életünkre, mindnyájan érezzük verejtékezve, vérezve, sanyarogva, koplalva, fázva a gaz hatalmát. A krisztusi igék sarjadéka épen nem keresztény kezekben van. Vagy talán az állami életben megnyilvánuló krisztusi egyenlőséget keresztény kezek és keresztény szellemben intézik? Az egyenlő választójogot, a nők szavazati jogát Krisztus szellemében kezelik ? Társadalmi életünk lélegző szerve, a sajtó keresztény levegőt szív? Gazdasági életünkben, a csalásban, árfelhajtásban, áruhalmozásban, egyesek dőzsölésében és milliók nyomorában a keresztény elvek érvényesülnek ? Szent István óta nem volt szántás Magyarországon, csak vetés, pedig ugyancsak felburjánzott a gaz. Most megindul az új idők ekéje. Krisztus keresztje újra szántja Magyarországot a nagy idők tavaszán. Titkos kereszt dicsőn ragyog. Pálfi Lőrinc. — Egy-két szó a kath. sajtóról. Lapunk más helyén ismertetjük a legutóbbi körlevelet, melyben a püspök kimutatja azokat az adományokat, melyek az 1917. évben plébániánként befolytak többek között a kath. sajtóra is, melynek a mi egyházmegyénkben tudvalevőleg október első vasárnapja a gyűjtési ideje. Az egyházmegyében Néger prelátus 10 ezer koronájával együtt közel 20 ezer K folyt be. Az egyes plébániák híveinek adományai között igen különös eltérések mutatkoznak, s ezért érdemesnek találjuk ezeket az összehasonlításra. Pápa a maga 12 ezer hívőjével 60 K-t küldött be, esik tehát egy hivőre l/

2 fillér. Csekély eltéréssel ugyanenynyit küldött be Ugod (hivenkint 2'/

2 fillér), Marcaltő (3 fill.) és Porva (10 f.). A 100 K-n felüli összegeket küldték többek között: Gelse (4 f.), Külsővath (6 f.), Kislőd (7 f.), Pápakovácsi (9 f.) stb. Tapolca félannyi hivővel csaknem ötszörösét küldte be a pápainak, hasonlóan Sümeg és kivált Zirc, melynek 135 K-jából egy hivőre 6 fillér esik, tehát 12-szer annyi, mint Pápán. Ezeken a számadatokon jó lenne kissé eltűnődni és okulni!