Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-06-30 / 26. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 augusztus 11. 101. szám. VIDÉK Szépirodalmi, közorazdastávj é» társadalmi hetilap. A paoai Katholikus Kör es a Daoa-csóthi esDeresi Kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szára ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasarnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör A szernesztésért íeielös Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Láthatatlan polip az, amely ráfeküdt az emberek szivére, lelkére s irtózatos, sokágú mancsaival tépi, szívja ki egymásután onnan .a jó érzést, nemes gondolatokat, a hitet s azt a képet, amelyre a teremtéskor formált bennünket az Alkotó. Valami nagy világfelfordulás bevezető napjait éljük, amikor minden rend a fejetetejére fog állani. Egy rettenetes, méreteiben meg sem álmodható világkatasztrófa előszele borzogatja hajunkat, amelynek csirája már itt él közöttünk, de sokan plántálják, ápolják, mert nem ismerik mindjobban növekedő erejét, végzetes célját. Lassankint messze esünk majd attól az időtől, amikor babérba fonták a nevét a fiuk annak az anyának, aki hithű, szülőbecsülő, tisztességes és becsületes, jóhajlamú emberekké nevelte őket. Ha így tart, az lesz a becsületes, aki gyújtogat, lop, gyilkol, aki pedig tisztességes életet él, a leggaládabb ember. A jelek erre vallanak. Szabad lesz, dicsérendő dolog leszen majd a fiúnak nem tisztelni, ütlegelni anyját, apját, hálául neveléséért, szeretetüknek viszonzásául. Büntetlen dolog lesz leszúrni bárkit egy tű értékű anyag megszerzéséért, elvinni bárkitől keservesen nevelt hízóját és más egyéb holmiját. Szabad lesz állatias cselekedeteket a nagy nyilvánosság szeme előtt fitogtatni. Arról meg már nem is szólók, hogy milyen sorsra juthat minden más, amik eddig mély misztikummal hirdették az emberszeretetet, ahol hálát zenghettek a hívek az Ur áldásáért. Elkövetkezett az az idő, amikor akadnak anyák, akik nem óhajtják, hogy fiaik megtanulják a szülőtiszteletét s azt, mint legsúlyosabb kötelességet szivükbe véssék. Nem tudják megérteni, hogy a vallásos nevelés volt alapja az egész világnak, az a talpköve, amelyen eddig meg birt állani. Az volt a komoly munkának a bevezetése, megindítója, ambicióadója, mindene, a békés élet fentartója, ékessége ... Nem is lehet néhány sorban elmondani azokat az áldásokat, amelyek a jónevelés nyomán fakadtak fel és most mégis azt kivánják egyesek, hogy husuk, vérük, kis fiaik ne ismerjék meg az iskolában az Isten tiltó és intő parancsait, ne gyónják meg ellenére elkövetett bűneiket. Leszögezendő azonban az, hogy ez a kívánság főleg azoknak a pressziója nyomán öltött alakot, akik valóságos szájkoptatásig kiabálják: A vallás magánügy! A vallás nem magánügy, hanem az egész emberséges világé. íme, egy minden ékes szóáradatnál érthetőbben megismerhető történet, egy virágszál a pápai szociáldemokrata nőszervezés csokrából. Az a sokat emlegetett lóláb ismét azt mutatja, hogy a gazdasági szervezkedés a vöröslobogó alatt főleg arra jó, hogy »mások magánügyébe« kotorásszanak szennyes kezekkel, polip karmokkal, amilyeneknek levágására pedig szervezkedjenek tovább azok, akik eddig szócsővei voltak a nemes gondolatoknak és a nemes törekvéseknek. Dolgozzunk mindnyájan egy világkatasztrófa megakadályozásán. Csertől. Hanauer — kanonok. Elsőnek a Veszprémi Hiriap, az egyházmegye hivatalos lapja hozta és terjesztette az örvendetes hírt, hogy a király a Péler kanonok elhunytával (és a fokozatos előlépés folytán) megürült egyik veszprémi mesterkanonoki stallumot Hanauer apátnak adományozta. Ezt a hirt maga a kultuszminiszter táviratozta meg az egyházmegye főpásztorának. Dr. Hanauer Árpád István kanonoki kineveztetése nem váratlanul ért bennünket, amint hogy eddigi pályafutásában nyert egyházi méltóságai sem leptek meg bennünket soha, mert tudnunk kellett, hogy az érdemek méltatása és a munka jutalma nem maradhat el éppen e kiválóan szerény, egyszeiü, méltóságokat sohasem kereső, tudós, munkás, példás életű papnál, és tudnunk kellett, hogy éppen jelenlegi főpásztorunk, aki évek során át Hanauerrel együtt szolgálta a fővárosban a katholikás ifjúsági nevelés ügyét s akinek számtalan alkalma volt Hanauer kimagasló tehetségeit megismerni, meg fogja ragadni a legelső alkalmat, hogy egyházmegyéje papságának eme egyik legértékesebb tagját, aki közel másfél évtizeden át az egyházmegyén kivül élt hivatásának, ismét visszahozhassa az egyházmegye szolgálatába. S hogy ez most a hierarkia lépcsőjén megürült egy fokkal magasabb helyre való meghívással történt, az oly természetes.. . A pápaiak örömmel, büszkeséggel vettek tudomást Hanauer kineveztetéséről és számosan gratuláltak nemcsak neki, hanem Pápán lakó előkelő hozzátartozóinak, legkivált pedig nővérének, Karlovitz Adolfnének. Különösen az intelligens hölgyek, akiket Hanauer az elmúlt tavasszal több napon át tartott lelkigyakorlataival, meghatóan szép, a lelkek egész újjászületését, megifjuhodását eredményezett konferencia-beszédeivel oly végtelen hálára kötelezett, igen, az intelligens hölgyek örvendeztek legigazabban a kinevezés hirére. És mégis nemcsak ők, hanem a férfiak is, a papok és világiak egyaránt, őszinte, jóleső tudattal a méltányosság és igazságérzet melegével üdvözölték a kinevezés hirét. Üdvözöljük az uj kanonokot mi is, a pápai katholikusok szócsöve. S amidőn kívánjuk, hogy az uj, magas állásában reá várakozó hivatás betöltésében Isten bőséges áldása kisérje, kérjük, hogy szülővárosát és minket ezentúl is kitüntető figyelmére méltasson. Az uj kanonok életrajza: szül. 1869. dec. 28. Pápán, teol. tanulmányait Innsbruckban végezte, 1892. jul. 26-án pappá szentelték. Először előljáró lett a veszprémi szemináriuban, hol 1904-ig lelkiigazgató volt, közben 1894-ben letette a teologiai doktorátust, 1901-ben pedig zsinati vizsgálóvá neveztetett ki. Mikor 1904-ben a budapesti központi szemináriumnak lett lelkiigazgátója, a veszprémi szentszék tanácsosa is lett és később 1908ban a pápa számfeletti t. kamarásává nevezte ki. Hét évig volt itt spirituális, mig 1911-ben. mint igazgató átvette a budapesti Szent Imrekollegium vezetését. Az 1913. év folyamán a szt. Lambertről nevezett vásárhelyi c. apátságot kapta.