Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)
1917-05-20 / 21. szám
XII. évfolyam. Pápa } 1917 május 77. 20 . szám. PÁPA ÉS VIDÉK Szépirodalmi, közgazdasági én társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a DaDa-csóthi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai KatboliUus Kör. A szerkesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Heti naptár. A veszprémegyházmegyei Directorium alapján. Május 20. V. Nyolcadon belüli vasárnap (Bernardin hv.) 21. H. Nyolcad. 22. K. Nyolcad. 23. Sz. Nyolcad. 24. Cs. Nyolcad. 25. P. VII. Gergely pápa hv. (Orbán pápa vt.) 26. Sz. Vigilia. 27. V. Pünkösd (Ujholdvasárnap). Szentségimádások: Mernye, Magyarszombathely, Románd, Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Bakonykoppány, Szűcs és Pápateszér. NB. Egész héten tart még a kilenced a Szentlélek tiszteletére; szombaton keresztkutszentelés. Fontos adatok adnak napról-napra súlyt a csecsemó'védelem nemes mozgalmának. Az aktuális mozgalmak élén foglal helyet a jövó' nemzedék mentése, életerős energiává nevelése. Csirájában kell a bajt orvosolni, mert a tapasztalatok régi múltja azt mutatja, hogy biztos eredmény akkor érhető el. De mi majdnem azokhoz voltunk hasonlók, akik a házépítést a tetőnél kezdik el, mert az anya- és csecsemővédelmet utoljára hagytuk, hiába volt előttünk a tapasztalatok napfényes utja. Fekete szemüvegen néztük a világot és csak a rettenetesen elhatalmasodott nyavalyák enyhítésén dolgoztunk. Ennek azután az eredménye, szavahihető ember adatgyűjtése szerint, az elnéptelenedés veszedelmében csúcsosodik ki. Ennek bizonyságául nézzük a következő kimutatást: 1901 —1905-ig 100 lakosra Magyarországon 37'4 születés esett, addig 191 l-re ez már 35-re és 1913-ban 34'5-re szállt le. Ugyanekkor Németországban e szám még 36-8, sőt Ausztriában 38 volt. A születések számában tehát óriási a visszaesés. Ez különösen 1915 május óta mutatkozik. Lehet ezt talán a háborús élelmezés rovására is írni, mert azóta havonként 24—30.000-rel csökkent a születesek száma a korábbi állapotokhoz képest. Rohamlépésekben közeledik ezek szerint hazánk felé az elnéptelenedés veszedelme. S ehhez járul még a csecsemőhalálozás rohamos emelkedése. Ez, amíg 1911 — 14-ig országos átlagban 20 százalék volt, addig 1915-ben már 27 százalékra emelkedett. Hozzánk hasonló példát egyedül Spanyol és Oroszország mutathatnak fel. Ezt azonban nem lehet semmiféle alapon édes vigasztalásnak venni. Szomorü az, bármilyen világításban nézzük is. A felnőtt lakosság halálozási aránya: 1901 —1905-ig 100 lakosra 26-2 halálozás esett. 1910-re ez a szám, kétségkívül a nép művelődése és a többféle védel mi intézkedések következtében, hogy a ragályos betegségek nem szedtek annyi áldozatot, 1'2-el javult. De hogy ebben is jóval elmaradtunk a külföld mögött, arról beszélnek ezek a számok: 1910-re Ausztriában 23'3-ról 21- l-re, Németországban pedig 19'8-ról 16'2-re esett le a halálozási arány. A harctéren elesettek számától eltekintve — e statisztika szerint — népességünk csökkenése 1916. év végén 830.000—850.000 lélek. Ha pedig a halálozási számok az eddigihez hasonló stádiumban haladnak, akkor 1917 végén több mint egy millió lesz. Ennek csökkentése főleg az anya- és csecsemővédelem erősítésével érhető el. Senki humánusabb cselekedetet a nemzet és embertársai megmentésére, elsatnyulása helyett életerős generációk nevelésére nem vihet véghez, ha az anyát védi, aki a mai szűkös viszonyokban az egészséges élet létföltételeitől elesik önhibáján kivül. Csak egészséges anya adhat tökéletes nemzedékeket. A csecsemő pedig akkor maradhat egészséges, ha a tápláléka baeillusmentes. E fenti számok meggyőző erővel bizonyítják, hogy ezen a téren nem lehet eleget dolgozni. Itt sokak munkája is kevés. Itt dolgoznia kell kivétel nélkül mindenkinek, hisz az emberszeretet mindnyájunknak erős kötelessége . . . Csertői. Fehér szinház. Mindig jóleső örömmel látjuk az ifjúságnak a színpadon való megjelenését. Nagy lelki élvezetnek vagyunk ilyenkor részesei, hasonlóan a sivatagnak a nap hevétől eltikkadt vándorához, aki csörgedező patak forrása mellett, lombos fa árnyékában megpihen. Örömünket, lelkiélvezetünket fokozta azon körülmény, amelyben ma vagyunk, midőn az élet legszebb, mert legértékesebb javait látjuk veszendőbe menni a fronton és a front mögött; ott millió életnek, egészségnek, emitt régi erényeknek, emberi s erkölcsi erényeknek szomorú pusztulását . . . A pápai szentbenedekrendi főgimnáziám ifjúságának elitje teljes csendben, de annál lelkesebben készült dr. Radványi Kálmánnak, a Zászlónk segédszerkesztőjének darabját, a »Mind hősök ők« c. háromfelvonásos ifjúsági színjátékot betanulni, hogy alkalmas időpontban a nagyközönség előtt bemutassa. A bemutatás f. hó 15-én volt először a városi színházban. A közönség különös érdeklődéssel várta a színdarab előadását s ez az érdeklődés teljes kielégülést nyert mindama mozzanatokban, melyek a darab egyes jeleneteivel szoros összefüggésben voltak. Kiváló szerep jutott Kolbe Lajosnak, Mihályi Gézának, s akit első helyen kellett volna említenünk, Turner Nándornak, aki mint Tündérkirály bátor fellépésével, lelkes szavalatával igazán köztetszést aratott. Igen kedves jelenség volt a tündérsereg és manók együttes szereplése, ügyes mozgékonysága, tánclejtése. Ugy ez, valamint az ifjak szereplése állandó derültségben tartotta a színházat zsufulásig megtöltő közönséget, amely háláját s elismerését sok tapsban juttatta kifejezésre. A tündérjeleneteket kisérő zeneszámokat is a tanulóifjak játszották, akiket Kolos Ferenc bencés tanár tanított be és Szentgyörgyi Sándor karnagy cellon kisért.
