Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-05-20 / 21. szám

2. PÁPA ES VIDEKE 1917 május 20. Az egész előadásnak — mondhatjuk — kiváló sikere volt, ami az ifjúság lelkesedésén kivül Poór Szilveszter és Tomor Árkád ben­cés tanárok fáradságot nem ismerő ügybuz­góságának köszönhető, mellyel az ifjúságot a szindarab átérzésébe bevezették, valamint előadásába begyakorolták. Az előadásnak, amelyet pénteken meg­ismételtek, a maga anyagi sikere is megvolt, mi azonban annak erkölcsi sikerét tartjuk itt leginkább kiemelendőnek. A nyilvánosság előtt való gyakori fellépés erősíti az ifjúság jellemét, a közönség pedig, amely lelki gyö­nyörűséggel szemléli a tanulóifjúság műkö­dését, láthatja, mi a kötelessége a jövő nemzedékkel szemben: támogatni, elősegí­teni őt lelkes törekvéseiben. Mi, a sajtó, hálánkat a szent-Benedek-rend iránt azáltal véljük lerovandónak, hogy az előadásokon nekünk nyújtott műélvezetért a nyilvánosság előtt mondunk őszinte köszönetet, kivánva, hogy a bencés főgimnázium falai között élő géniusz sok jeles tanulóifjut s majdan férfiút adjon a küzdő és szenvedő hazának. S. P. Az intelligencia utánpótlása. Az egyelem rektora, Mihályfi prépost a minap igen figyelemreméltó jelszót dobott ki az országba az intelligencia utánpótlásá­ról és. többtermelésről. Nemcsak a napilapok, hanem ország­szerte a tekintélyesebb vidéki újságok a fel­vetett eszmét felfogták és kommentálták, ter­mészetesen egyetértve a tudós rektor állás­foglalásával. Mihályfi többek között ugy érvelt, hogy intelligenciánkat a magyar parasztságból kell rekonstruálni. Eddig Magyarországban az volt a dolgok rendje, hogy a városi lakosságból került ki a diákság legnagyobb százaléka. A városban minden sarki hordár meg napszámos közép­iskolába küldte a fiát, akár volt tehetség a fiúban, akár nem volt. Mihályfi szerint pedig hány kiváló tehetség szunnyad azokban a testben és lélekben egészséges, őserőtől duz­zadó parasztfiukban, akiknek nincs módjuk, nincs alkalmuk a középiskolai tanulmányok végzésére. Intelligenciánk ma már erősen dekadens s mint a Dunántúli Hirlap megjegyzi, e téren a számarányt tekintve, túlsúlyba jutott ná­lunk a zsidóság, amely praktikus, üzleti ér­zékben talán felülmúlja a fajmagyart, de álta­lános tehetség dolgában a magyar őstehet­séggel tán mégsem versenyezhet. Huzzuk hát fel a zsilipeket, hogy a fajnak fajmagyar, őstehetségü fiai valósággal elözönlhessék az intelligens pályákat. Természetesen meg kell oldani a vidéki fiuk elhelyezésének különösen mostanában fogas kérdését és mindenféleképen tnegköny­nyíteni a parasztfiuk tanulmányait. Emlékeztetjük mindazokat, akiket illet, hogy a pápai r. k. gimnáziumunk főgimná­ziummá való fejlesztése idejében egész ko­molyan tervbe volt véve egy kath. fiuinter­nátus létesítése. Jusson eszünkbe, hogy a Szentilonay-épület nemrégen történt átépíté­sével kapcsolatbsn egész komolyan szóba jött egy diákkonviktus létesítése. Ne feledjük, hogy a Pápai Kat. Kör, amely kétévtizedes múltjával már nem egy szép eszmét vetett fel s valósított meg, vagy legalább is támo­gatott, minden alkalommal felszinen tartotta egyik választmáayi ülésén hozott határozatát, mely szerint Pápán egy kath. fiuinternátus létesítésének a tervét minden erejével támo­gatni óhajta. Igaz, hogy a háború sok minden jó dolognak útjába áll, de viszont ne feledjük, hogy éppen a kulturának nem szabad szen­vedni vagy háttérbe szorulni, ha még annyira háború van is. Majdnem ugy áll most a sor, hogy a háború éppen a parasztságot hozta most valamivel jobb anyagi helyzetbe s ma inkább hajlandó és inkább tud a paraszt fizetni kosztpénzt, mint valaha. Nem tudjuk megérteni, hogy egy na­gyobb faluból, mint mondjuk Vaszarból, Ugodból miért nem jöhetne a pápai iskolá­jába 25 — 30 parasztgyerek. Vannak községek a környékünkön, hol évtizedek óta egy szál parasztfiú sem folytatta tanulmányait a falusi elemi iskolán túl s e környékből ha jött is néha diák a városba, az is vagy a tanító, vagy a jegyző fia volt. A vidéki papság és a tanítói kar igen sokat tehetne, viszont azonban nekünk váro­siaknak sem szabadna ölhetett kezekkel nézni a jövőbe. Felvetettük az eszmét, gondolkodjanak fölötte, akiket étinit! HiREK­— Személyi hirek. Szentkirályszabadjai Rosos István, veszprémi apátkanonok, egyház­megyei főtanfelügyelő az irgalmas nővérek tanítónőképzőjében most folyó vizsgálatokra mult vasárnap Pápára érkezett. — Ugyané vizsgálatok alkalmából Pápán tartózkodik Saly László dr., pápai kamarás, győregyház­megyei áldozár, a budapesti szeminárium tanulmányi főfelügyelője, aki a közoktatás­ügyi miniszter megbízottja. — Babies György a Ferencz Józsefrend lovagja a mult hét elején és végén Pápán volt. — Tamás István volt kisgörbői, most kercseligeti plébános, anyja temetése alkalmából néhány napon át Pápán időzöttt. — Véber Ferenc t. főhadnagy, pápai mértékhitelesítő néhány nap óta szintén itthon van. — Azonkívül sok idegent láttunk a r. k. főgimnázium keddi és pénteki szini­előadása alkalmából, többek között régi pápai bencéstanárokat Panonhalmáról. — A polgármester szabadsága. Mé­száros Károly polgármester a keddi közgyű­lésen bejelentette a v. képviselőtestületnek, hogy már negyedik éve, hogy nem vette ki szabadságát. Érzi azonban, hogy pihenésre van szüksége s most öt napi szabadságot kér. A közgyüléz természetesen készségesen adta meg a szabadságot. Kitüntetett főhadnagyok. Őfelsége az ellenséggel szemmel tanúsított vitéz maga­tartásukért dr. Kőrös Endre népfölkelő fő­hadnagynak (aki jelenleg Pápán van szabad­ságon) a III. o. katonai érdemkeresztet ado­mányozta a hadiékítménnyel és kardokkal, Molnár Imre főhadnagyot pedig újból a Signum laudisszal tüntette ki. Mindkét fő­hadnagy pápai polgár, előbbi a ref. nőnevelő­intézeti igazgató, utóbbi ügyvéd Pápán. Gra­tulálunk! — Püspöki körlevél. A veszprémi egyházmegye ezidőszerinti kormányzója,Rédey Gyula dr. káptalani helynök folyó évi május 8-iki kelettel körlevelet bocsátott ki »az önmegtagadás szükségességéről a háborúban« s elrendelte annak a szószékről való felolva­sását. A rendelkező rész igy hangzik: »Fel­kérem a lelkészkedő papságot, hogy jelen körlevelemet a folyó hó 17-ére eső Áldozó­csütörtökön minden plébániatemplomban, valamint azon filiális templomokban is, me­lyekben ez ünnepen mise mondatik, a szó­székről olvassák fel s hozzáfűzve azon ma­gyarázatot, melyet a körlevél tartalma a hivek értelmiségéhez képest megkiván, — világo­sítsák fel a híveket, hogy a jelen nehéz viszo­nyokat keresztény béketűréssel elviselve, az élelmiszerek okos és takarékos beosztásával iparkodjanak úgy az ország, mint saját jól felfogott érdekükben a hazánkra súlyosodó nehéz napokban a magyar és keresztény névre, valamint keresztény őseikhez minden tekintetben méltók lenni, mert ezáltal fordít­hatják el legbiztosabben rólunk Isten büntető kezét és siettethetik az annyira sóvárgott béke mielőbb való eljövetelét«. — Keresztkutszentelés. Jövő szombaton mindazon kath. templomokban, ahol keresztkut van, Pünkösd vigiliája cimén megtartandó a keresztkutszentelés, mint Nagyszombat napján. Kezdődik e szertartás 6 próféciával s a szen­telés után eléneklik a Mindenszentek litá­niáját, mely után a szentmise következik. A mise Glóriájánál az orgona ünnepélyesen megszólal s meghúzatnak az összes harangok, mint Nagyszombaton. Pápán a plébánia­templomban e szép szertartás 7 órakor kez­dődik s idén Németh Imre káplán fogja azt végezni. — Ritka kitüntetés. Babies György, szűcsi származású fehéregyházm. áldozár, duna­bogdányi káplán a mozgósítás napjától kezdve állandóan tábori lelkészi szolgálatot teljesít s külömböző harctereken sok tanújelét adta nemcsak hivatásbeli kötelességének teljesítése körül fáradhatatlan buzgóságának, hanem több adott alkalommal személyes és vitéz bátorságának is, amit felettes hatóságai nem­csak elismertek, hanem többizben kitünteté­sekkel is honoráltak. Babies mult hétfőn jött meg az olasz frontról szülőfalujába — kétheti szabadságra s itt kapta az értesítést, hogy őfelsége a király kinevezte — a Ferencz József-rend lovagjává s feljogosította, hogy a lovagkeresztet a vitézségi éremszalagon a kardokkal viselhesse. Ezen igazán ritka és szép kitüntetéshez örömmel gratulálunk. — Czelli plébános. Bán János cell­dömölki lelkész betegeskedése következtében a pannonhalmi főapát a celldömölki plébánia vezetésével a nagy-vakáció tartamára Vörös Balduin pápai bencés tanárt bizta meg, aki pünkösdkor már át is veszi uj hivatalát. — Két városi közgyűlés volt az el­múlt héten, kedden és szombaton. Á keddi­ről lapunk más helyén közlünk tudósítást, a szombatiról azonban csak jövő számunkban referálhatunk. Annyit egyelőre közlünk, hogy a tegnapi közgyűlésnek egyetlen pontból álló tárgy»sorozat«-a volt, á jogügyi bizott­ság jelentése és javaslata a városmalom visszavásárlása tárgyában.

Next

/
Thumbnails
Contents