Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)
1917-03-25 / 13. szám
XII. évfolyam. Pápa, *9*7 március 25. 13. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap, A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. B Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerkesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Kit terhel a felelősség? Háború van, az igaz, de ha néha mentségnek jó fis, hogy háború van, sok esetben épp ez a körülmény sulyósbítja a mulasztást. Különösen a közegészségügyi óvintézkedések körül nagyobb erély fejtendő ki, mert most sokkal könnyebben terjed a betegség, mint béke időben. S ime, amire még Pápán béke időben sem volt példa, megtörtént most a háború 3. esztendejében. Meghalt egy városi szegény március 17-én, tehát szombaton és csak ötödnapra, vagyis szerdán, 21-én lett eltemetve. A plébánián is csak szerdán délután értesültek a halálesetről, s azonnal intézkedtek a temetésről, de a közbeeső négy napon, hogy hol akadt ineg az intézkedésekfonala, arra vagyunk kíváncsiak ? Aláirjuk és elhisszük, hogy kevés az orvos, kevés a rendőr, kevés mindenféle hatósági személy, csak azt az egyet nem akarjuk elhinni, hogy a rendőrorvosi szolgálat csak egy pillanatra is szünetelhessen, pláne háború idején. Ugy tudjuk a szegény ember hirtelen halt meg, hozzátartozói véletlenül akadtak holttestére, de hát akkor annál inkább sürgős a hatósági intézkedés. A jelentés is állítólag nyomban megtétetett, mégse történt semmi. Mégis csak nagyoknak kellett lenni, -hogy négyszer 24 órából nem jutott egy kis félóra — egy szegény megholt számára. Gazdasági erőnk. Azon meglepően fényes eredmény, mely az eddigi öt hadikölcsönjegyzés folytán az ország tőkeerejének nagyságához mért várakozásokat messze túlszárnyalta, ékesen szóló bizonyítéka a nemzet rendkívüli gazdasági erejének s ezen gazdasági erő nagyon hatalmas nekilendülésének. Ez az eredmény minden ékes szónál hangosabban hirdeti azt a bizodalmat, szívós kitartást, törhetetlen elszántságot, mely a nemzet minden rétegét áthatja, s amely kész minden anyagi eszközt a hadsereg rendelkezésére bocsátani a ránk erőszakolt s létünkért vívott háború győzelmes befejezésére. A nemzet ezen áldozatkészsége különösen pénzügyi teherbírásunknak a teljesítőképességét bizonyítja. Pénz dolgában tehát — leszámítva az e téren mindenkor szűkös viszonyok közt élő társadalmi osztályt — tagadhatatlanul fényesen állunk. Sohasem volt annyi pénz forgalomban, mint manapság, sohasem tódult a takarékpénztárak felé a betevők tömege abban az arányban, amelyben a háború kezdete óta tódulni látjuk és tapasztaljuk. Jóllehet a pénznek igen nagy tömegével rendelkezünk, be kell vallanunk, hogy a pénz csak egyik része, mondjuk egyik eszköze gazdasági erőnknek. A .másik és szorosabb értelemben vett része a föld, amelyen születtünk s a melybe egykor pihenés végett megtérünk. A föld az, amelynek érdekében a világháború folyik, melyet ha elveszítettünk, magát a hazát veszítettük el vele. Mit ér a pénz, ha nincs hazánk, ha nincs talpalattnyi föld, amelyhez könyeinknek, véreinknek hullatásával ragaszkodhatnánk ? De nemcsak mint politikai értelemben vett földrajzi területet, vagy mint egyesek magántulajdonát kell tekintenünk a földet, hanem tekintenünk kell azt mint olyat is, amely megélhetési forrása a népnek, az egész nemzetnek. Mig a föld terem, amig van kenyér, addig folytatható a háború; de ha megszűnt a föld termőképessége, vagy ha nincs munkáskéz, mely azt megművelje, vagy ha hiányzik a szükséges vetőmag, melyből az erőtadó, életet biztosító buza s általában a gabonanemüek aranykalászai kicsiráznának, nem operálhatnak tovább a hadseregek, amint hajtóerő hiányában a gép működése is megakad. Magyarország földmivelő állam lévén, gabonatermése mennyiségileg elsőrendű egész Európában. Hogy hazánk gazdasági ereje gabonatermés dolgában a háború ideje alatt sem csökkent, kitűnik abból, hogy mint köztudomásu, Magyarország látja el jelen körülmények közt is Ausztriát és Németországot élelemmel; Hőfer osztrák élelmezési miniszter pedig csak múltkoriban nyillatkozott a segítségről, melyet Magyarország Ausztriának nyújt amellett, hogy az egész hadsereg élelmi szükségleteit is ő fedezi. Dacára annak, hogy erőnk úgv pénzügyileg, mint a közélelmezés terén általában kielégítőnek mondható, nem szabad szem elől tévesztenünk a felszólalásokat, melyek a gabonarekvirálások körül elhangzottak. A rekvirálás mindenesetre kíméletlenül hajtandó végre azokkal szemben, kik felhalmozott élelmicikkeket maguknál rejtegetnek; de sérelmes és káros a rekvirálás, ha oly mérvben hajtatik végre, hogy sem takarmány az állatok részére, sem vetőmag az ősszel üresen hagyott földek bevetésére nem marad. Oly kijelentésnek, hogy nincs vetőmag, elhangzania egyáltalában nem szabad. Az az óriási feladat, melyre a központi hatalmak vállalkoztak, a nemzet frontmögött levő részének lelkiismeretben kötelességévé teszi, hogy minden talpalattnyi föld bevetve legyen, mert mint egy nagyszellemü püspök mondja, a háború sikeres befejezését nem feltétlenül Vilmos és Hindenburg hajtja végre, hanem azon körülmény, hogy hány szem buza terem a szántóföldön. Ily szándék kell hogy irányítsa azon törekvéseket, melyek a többtermelést vannak hivatva meghonosítani az országban. A többtermelésre irányuló törekvés a föld termőképességének fokozását és ne a föld erejének kizsákmányolását hozza magával. Örömmel jegyezzük fel, hogy ily őszinte törekvést látunk azon nagyhorderejű közgazdasági mozgalmakban, amelyek növénynemesítő üzemeik segítségévei a buza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya és cukorrépa fajták tökéletesítése végett indultak meg. Ily növénynemesitő üzem létesült többek között a Szt-Benedek-rend birtokain is.