Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-03-25 / 13. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE 1917 március 11. Közellátásunk. E lapokban nem rég egy-két cikk jelent meg, érintvén a lakosság ellátásának ügyét, a maga részéről is hozzájárulni óhajtva többféle baj orvoslásához. Az eddigi közlemények inkább általánosságban mozogtak, most konkrétebb formában akarunk a dologgal foglalkozni. 1. Az utcai ácsorgás, dacára annak, hogy a könyvecskék behozatala ezt megszüntetni igérte, ma is tart, ma is órákat töltenek el az ellátandók, és eltekintve az egészségben okozott károktól, — ami pedig a jelen viszonyok közt már maga nemzeti erőveszteség,— a munkaórák tömeges tízezrei mentek veszendőbe, holott a kormány elejétől éppen a fokozott munkát sürgette. És mit használ a hat-heteslebélyegzés, ha majd egy idő elteltével 4800 könyv birtokosa fog ismét napokig tartó felvonulásokat rendezni ? Azt mondják, Budapesten sikerült az ácsorgásnak véget vetni, el kellene kérni a receptjét. 2. Nem egy városról olvassuk méltó irigykedéssel, hogy nem csak az élelmicikkeket, de más közszükségleti cikket is maximáltak, cipőt, cipészmunkát stb., amire a belügyminiszter, ha kérik, a felhatalmazást megadja. Nálunk ezidőszerint csak annak van maximális ára, amit országosan elrendeltek. (Cukor, liszt). A nyilt piacokon olyan orgiákat ül az uzsora, hogy csudálni lehet a vásárlók türelmét. Ezek a tisztelt árfelhajtók jogukban levőknek érzik magukat, mert a hatóság sem rendeletekkel, sem tilalmakkal nem lép közbe. Igy történhetnek azután olyan vérforraló dolgok, hogy egy lúd ára 86 K, egy pár nagyobb tyúkféle 30, 3 fej lelevelezett káposzta 2 K 60 f. Azt mondhatnák erre, jelentse fel, akivel ilyesmi megtörténik, ám eltekintve a jelentgetés nem kellemes és ismét időveszteséggel járó voltától,, végre ezt és ilyesmit a rendőrségnek hivatalból, a piacokon való cirkálás utján igen könynyü megtudni, s még az az előnye is megvan ennek, hogy a hivatalos jelentésben a tettes neve, lakóhelye stb. megállapítható, holott a szegény vásárló testi épségének kockáztatása nélkül aligha tudná ezt kinyomozni. Különben nemcsak az élelmi cikkekkel érte el már tetőfokát (?) a lelketlenség, van más cikk is, sőt minden, ami bármely redukált igény mellett is szükséges. Pl. egy mm. kőszénért egy kereskedő 12 koronát szedett, s ehez még mmkinti 80 fill, szállítási költség is hozzájárult, mert a kereskedő nem küldte házhoz. Ezt is könnyen meglehetett volna a rendőrségnek tudnia.*) 3. Miért nincs minden husárusító üzlet külső falára kifüggesztve az árszabás? Ki tudja ma, mi a hus, zsir stb legmagasabb ára ? Hiányzik az árszabás a városi husméréseken is, pedig *) Meg is tudta. A rendőrkapitánynak magának lett tudtára adva. (Szerk). ezeknek kellene példával előljárni. Az ipartörvényben van erre paragrafus. 4. Mi van a kölessel? Olvastunk 31 mm beszerzéséről, de hogy forgalombahozatala, megszerezhetése miképp történik, arról nem tudunk. És így hozzá se juthatunk. Kár volt ezt a kereskedőknek adni ki, jobb lett volna úgy tenni egy ilyessel, mint két év előtt a rizszsel: a város áruitatta volna. Lám az aszalt szilván is a kereskedők 40 fillért kerestek kilónkint, ami tán kissé súlyos pótlék volt. Amit mi a hatóságtól kérünk és remélünk, hathatósabb védelem a piócák ellen, kik már a teljes kimerülésig szívják vérünket. Nem lehet itt keztyüs kézzel elbánni. Rájöttek erre Budapesten is, ahol drákói most az Ítélkezés. Nem kímélik ott a törv. hatósági bizottság nagyhatalmú tagjait sem, sőt a napokban egy méltóságos udvari tanácsost Ítéltek el elzárásra. A lapok napról-napra hozzák az ítéleteket, megtennék ezt a mi helyi lapjaink is bizonyára s alig hisszük, hogy sok közérdekübb közleményük lenne ennél, és hasznosabb is. Előttünk fekszik egyébként a gráci Tagespost egyetlen márc. 17-iki száma, íme belőle néhány szemelvény: 1916ban almát 80—84 fillérért árult valaki. Büntetése 5 napi elzárás, 400 K pénzbüntetés, esetleg további 14 nap. Novemberben más 80 f-ért adta az almát, eredmény: 2 nap és 500 K, eseti. 20 nap. 70 f-es eladásért 200 K = 8 nap. Mit szóljunk ehez mi a 4--5 K-ás almaárak hallatára ? Drága nyulak. Egy vendéglős és egy igazgatótanító 1916 decemberben egy-egy nyúlért 5 K 80 f-ért kértek és kaptak. Az első kapott ráadásul 50 K büntetést eseti. 5 napot, az igazgató úr 30 K-t == 3 napot. Egy harmadik 5 K-ás nyulárért 4 napot 100 K-t = 10 további napot. Arukiszolgáltatás megtagadásért egy hentes 100 K = 10 nap. Megjegyzendő, hogy ezek mind felebbezési bíróságok jogerős ítéletei. Ám mindennek koronája a következő: Wagner József gazdálkodó 1915 dec. 1-én vett egy pár használati ökröt 2020 K-ért, és a hó végén eladta 2436 K-ért; elitélték 5 napi elzárásra és 500 K pénzbüntetésre, ehelyett 50 napra. Szidhatják, lenézhetik Ausztriát mint rendőrállamot, — lehet, hogy az ilyennek normális viszonyok közt sok a hátránya, és kellemetlensége, de hogy a mai időkben ez valóságos gondvisélésszerű intézmény, azt — úgy hisszük — az imént elmondottak után senki sem tagadhatja. -k. — Tanfolyamon Gyenese Erzsébet, a Pápán elhelyezett állami gyermekek felügyelőnöje részt vesz Szombathelyen az anya és csecsemőtanfolyamon, melynek költségeire a pápai anya és csecsemővédőegyesülettől a városi szubvenicó terhére 80 K segélyt kapott. Gyászrovat. Szokoly Ignácné. Vettük a következő gyászjelentést: Kisvárdai Szokoly Ignác rkapitány, valamint gyermekei Viktor, Sári és Margit férj. Pfi ogner Arthurné, továbbá özvegy Saághy Ödönné szül. Szily Janka, özv. Szalay Gézáné szül. Szily Gizella mint testvérei, Pfrogner Arthur es. és kir. főhadnagy mint veje és Pfrogner Vikica mint unokája, végül az öszszes rokonság nevében is a legmélyebb fájdalom súlyától megtört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett neje, anyjuk, testvérük, illetve anyósa és nagyanyja kis-várdai Szokoly Ignácné szül. felsőszopori Szily Honor f, évi márc. hó 20-án d. u. 1 órakor életének 62, és boldog házasságának 39. évében, hosszú gyötrő szenvedés után lelkét visszaadta teremtőjének. A boldogultnak földi maradványai f. hó 22-én d. u. 4 órakor fognak (a Hunyady János-utca 3. sz. házból) a r. kath. hitvallás szertartásai szerint a Kálvária melletti sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdveért az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 23 án d. e. 9 órakor a plébániai nagytemplomban lesz a Mindenható Istennek bemutatva. Pápa, 1917. március 20. Adj Uram örök nyugodalmat neki. * Rég nem látott gyászpompa kifejtése mellett folyt le az elhunyt urnő temetése, melyen oly sokan jelentek meg, hogy a ravatalt, mely előtt a beszentelést végezték, a nyilt utcára kellett kihozni s ott felállítani. Szigorúsága mellett is igazságos, népszerű rendőrkapitányunk újabb mély gyászában osztozott az egész város. A v. tanács, az iskolaszék, a tantestületek, egyes tanintézetek csaknem testületileg, a polg. hatóságok, valamint tisztek, társadalmi körök képviseletileg jelentek meg, hogy leróhassák a kegyelet adóját és kifejezhessék részvétüket. Az egész uri család minden egyes tagja iránt igen nagy a részvét az egész városban. A koszoruskocsi temérdek koszorút vitt, s ezek szalagjairól a következő feliratokat sikerült lejegyeznünk: Utolsó üdvözlet, utolsó utadra. Náci és Sári. — Szeretett jó anyánknak. Margit, Artúr és Vikica. — A felejthetetlen jó testvérnek és nagynéninek. Janka és Mici. — Felejthetetlen sógornőnknek. Iza és Mariska. Édes anyámnak. Viktor. — Szeretett jó testvéremnek. Gizi. — Isten veled Honorkáin. Obermayerné. — Utolsó üdvözlet Fa családtól. — Csokor. Gárdos-családtól. — Csokor. Barát családtól. — Csokor. Szalayné, ápolónőjétől. — Csokor. Hofman Biankától. — Koszorú. Mayer-család. Hálanyilvánítás. Bánatos szivünkből fakadó hálával mondunk köszönetet mindazoknak, kik felejthetetlen jó feleségem, illetve édesanyánk elhunyta alkalmával, részvétükkel, bánatunk súlyát enyhíteni szívesek voltak. Szokoly Ignác és gyermekei.