Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-01-01 / 1. szám

1916 december 31. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. s ez a baj szabadon garázdálkodik. Itt, ez a véres világ meghozta sok mindenre a fényt, azt a fényt amelynél az emberek tisztán lát­nak a jövőbe és úgy cselekesznek. A jövő egészséges fejlődése, nemzetünknek úgyszól­ván léte forog kockán, melyet semmiféle üzérkedésnek nem engedhetünk prédájává akkor, amikor a nemzet minden hü fia egy dicsőséggel telt jövőért küzd és bizton hisszük, olyan betűkkel irja be nevét a történelembe, melyeket semmiféle véráradat sem fog lemosni a jövőben, ha csak az erkölcsi sülyedés nem marja le. Gondoljunk tehát erre is . . . Csertői. HiREK. XII. Lapunk a tizenkettedik évfolyamba lép. Ezelőtt tiz évvel Csaplár Antal sala­moni plébános lapunkról így nyilatkozott: »Mi nekünk a Pápa és Vidéke? Mindenünk. A város és a vidék negyvenezer katholikusá­nak felfogását nyilvánító társadalmi tevé­kenységét élesztő és vezető egyetlen orgá­numunk.« Hogy mennyire szolgált rá lapunk erre az évekkel ezelőtt kiállított bizonyítványra, annak megítélését olvasóinkra bizzuk. Egyet azonban tudunk, ezt valljuk. Valljuk, hogy a célt, amelynek szolgálatába álltunk, amely cél előttünk lebegett, mikor sok küzdelem közepette lapunkat megindítottuk, ma is előt­tünk áll és ez az, hogy a keresztény világ­nézetnek akarunk éber előőrsei és harcosai továbbra is maradni úgy, amint voltunk és vagyunk. Mikor lapunkat megindítottuk, bizo­nyos aggodalommal néztünk a jövő elé. Ke­vés munkatárs, nem sok előfizető, annál több gáncsoskodó, igazságtalan biráló volt elég. Hála Istennek ma már jobban állunk! Munkatársaink megszaporodtak. Van­nak közöttük oly kiváló és városszerte köz­tiszteletnek örvendő férfiak, akik munkáik­kal, bölcs tanácsaikkal, lapunknak díszére vannak és ügyünknek nagy szolgálatot tesz­nek. Mérlegünk anyagi téren is megnyugta­tóbb helyzetben áll. S e részben soha el nem múló hálával tartozunk úgy a magas pártfogóinknak, mint előfizetőink lelkes gár­dájának. Mikor lapunk a 12-ik évfolyamába lép, buzdítva a minden oldalról megnyilvánuló támogatástól, ismét meglobogtatjuk zászlón­kat, amelyre Kereszténység és Magyarság van felírva és ez alá a zászló alá hívjuk szere­tettel továbbra is barátainkat. Mikor a legnagyobb hálaérzettől áthatva, forró köszönetet mondunk mindazoknak, akik bárminő módon segítségünkre voltak, egyben újból kérjük, hogy lankadatlan hév­vel legyenek támogatóink a jövőben is. A mélyen tisztelt pártfogóinknak elő­fizetőinknek és munkatársainknak boldog, béke, új évet kívánunk! A szerkesztőség és kiadó. — A koronázási misén segédkező pap­ság névsorában örömmel olvassuk Hanauer Árpád István apát nevét, aki, mint akolythus szerepelt a magyar nemzetnek e nagy ünnep­ségén. — Meghívó. Miután külön meg­hívókat most nem adunk ki, azért ez­úton hívjuk meg a m. t. hölgyeket 1917 január hó 6-án délután 6 órakor az irgalmas nó'vérek zárdájában a Kath. Nővédó' Egyesület harmadik konferen­ciájára, melyet Wimmer Károly képző­intézeti igazgató fog tartani. Kérjük a hölgyeket, kegyeskedjenek ismeró'seik körében az érdeklődést ébrentartani, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt. A vezetőség. — Eljegyzés. Örömmel vettük a kö­vetkező kedves hirt: Fábián Károly, oki. mérnök, a magy. kir. államvasutak kőszegi osztálymérnökségének mérnöke, városunk fia, eljegyezte Kováts Bözsikét, özv. Kováts Gé­záné leányát Kőszegen. Gratulálunk. — A Kath. Wunkásnő Egyesület fel­olvasó estélyeiről mindig elismerőleg kellett nyilatkoznunk, de a legutóbbi, f. hó 17-iki estély programmja díszére vált volna bár­mely hangversenynek. Fényt az estélynek Esterházy Mária Anna grófnő személyes meg­jelenésével adott és határtalan "örömet szer­zett ezzel az egybegyűlteknek, akik nem is tudták efeletti örömüket fékezni, hanem szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel fe­jezték ki hálájukat. — Üdvözlő dallal a da­lárda, majd Friss Juliska köszöntötte a ma­gas vendéget. Utána Wimmer Károly a kath. nőképző igazgatója a keresztény szeretetről beszélt kiváló finomsággal, nagy tudással, s nagyon érthető volt a tetszés, az elismerés, amit a hallgatóságból kiváltott. Végül, ha megemlítjük, hogy Gáthy Zoltán zenetanár és fiai: Miklós, Feri, majd Krausz Adrienne úrhölgy, Rupprecht Andor zeneszámokkal, Tóth Annus énekszámokkal működtek közre, elképzelheti mindenki, hogy mily gyönyörü­ségteljes estélye volt az egyesületnek. Befe­jezésül egy nagyon sikerült karácsonyi színjá­ték lett előadva.— Az estélyen felülfizettek: Wimmer Károly 5 K, Szeipt Imréné 4 K, Markhot Angela, Kobera Károlyné, Mayer Iduska, Tóth Tera, Krisztián Stefán, Janko­vich Bandi, Ebersold Leopoldina, Csermák Béláné, Dragovics István 2—2 K, Kreutz Jánosné, Tóth Lajosné, Vaszary Gyuláné, Mészáros Mariska, Szántó Gyuláné 1 — 1 K, Viczai Erzsi, N. N. 40-40 f, N. N. 30 f, Limperger Anna, Réfi Róza 20—20 f. — Az estély tiszta jövedelme 100 K volt, me­lyet az egyesület a városunkban elhelyezett sebesültek karácsonyi szeretet adományára fordított. — A szives szereplőknek és felül­fizetőknek ezúton is hálás köszönetét nyil­vánítja az egyesület. — Megrfelebhezték az árvaszéki elő­adóhelyettes meg"választását. Dr. Böhm Zoltán legutóbb megválasztott helyettes ár­vaszéki előadó megválasztását dr. Györké Sándor helybeli ügyvéd megfelebbezte. A felebbezésnek előreláthatólag az lesz a vége, hogy az állást véglegesen kell betölteni. — Karácsonyi színjáték. A marczal­tői ísm. iskolások a hármas karácsonyi ünne­pen szép erkölcsi és jótékony célra adott anyagi eredménnyel adták elő Balogh A. »A hős karácsonya« c. színdarabot. — Burgonya rekvirálás. Vármegyénk alispánja leirt városunk tanácsához, hogy a burgonya felesleget is rekvirálni kell. — Villamosvilágitás. A villamostelep vezetősége átírt a városi tanácshoz, hogy figyelmeztese a közönséget arra, hogy a víl­lamvilágítással a legnagyobb mértékben ta­karékoskodjék, mert a szénhiánya miatt erre nagy szükség van, különben teljes sötétség­ben maradunk, de keilő takarékosság mellett észre sem fogjuk venni a szén hiányát. Nappali áram csak 8-tól d. u. 3-ig lesz, a fél éjjeli égők pedig fél 10-kor már nem fognak égni. Szombaton és ünnep előtti na­pon az ipari üzemhez szükséges áram meg lesz egész napon át. — A Keresztény Munkásegyesület f. hó 25-én a R. K. Felsővárosi Olvasókörrel egyetemben sikerült karácsonyi ünnepélyt rendezett az utóbbi körnek a helyiségében. Az elég tágas helyiség most nagyon szűk­nek bizonyult. Ember ember hátán volt. De minden egyéb kellemetlenséget szívesen el­tűrt mindenki, mert a műsornak minden egyes pontja kiváló volt. Mégis ki kell emel­nünk Németh Imre káplán nemes egyszerű­ségű hangon tartott, mindenkitől megérthető, mégis nagy világnézetekről szóló beszédét, nemkülönben Lóskay Antal honvéd mély vallásosságról tanúskodó buzdító szavait. Meglepően szavaltak Szabó Erzsi és Hekler Mariska. Utána a »Bethlehemi bakter« címii pásztorjátékot adták elő, amiben minden egyes szereplő kiváló alakítást nyújtott. — Ez alkalommal felülfizetni szívesek voltak: Okolicsányi József, Trauner Lipót 2—2 K, Tomor-család, Kiss Emmi, N. N. 40—40 f, Polgár József 1 K, Németh József, Nagy József, özv. Major Józsefné 50—50 f, N. N., Grátzer János, Ebersold Leopoldina 20—20 f, Morocz Mihály, Török Pál, N. N. 80—80 f, Fábián Ferenc 60 fillért, melyért hálás köszö­netet mond az egyesület, illetve a kör ve­zetősége. Ezenkívül a főtisztelendő irgalmas nővéreknek a ruhák kölcsönzéseért, Keszei Ferencnek pedig a pásztorsapkák kölcsön­zéseért fejezi ki szintén hálás köszönetét az egyesület. — Köszönetnyilvánítás. Gróf Ester­házy Jenő, városunk kegyura, a Kath. Mun­kásnő Egyesületnek alaptőkéjéhez 100 K-t adományozott, mely szives adománnyal az egyesületnek alapító tagja lett. Az egyesület ezúton is hálás köszönetét nyilvánítja. — A rendőrség- flg-yelmébe. Kevés oly köztisztaság elleni dolgot találtunk Pá­pán, mint a vasúti állomástól a kálváriái temetőhöz vezető uton, különösen annak az innenső, vagyis az indóháztól kiinduló részén, Tele és tele piszokkal minden lépésben, mintha állatok lerakodó helye volna. Akik a kálváriái temetőbe vezető ezt az alkalma­sabb, mert rövidebb utat választják, hogy elhunyt kedveseik sirhantját meglátogassák, legalább néhány órára elvesztik a,z étvágyu­kat, felfordult gyomorral sietnek tovább. S annyival inkább visszataszító ez, minthogy a kálváriái temetőt vidékiek is látogatják, akik épp ezen az uton kénytelenek a teme­tőbemenet áthaladni. Nem tehetne-e itt vala­mit a rendőrség? — A Párisi Áruház kira­kata előtt a pincevilágitó ablakok ki vannak törve, és nem egy kiváncsiaskodó gyerek lába akadt bele és esett így el. Valóságos csuda, hogy nem törött ki egypárnak a lába. Mielőtt ez megtörténnék, kötelezzék a gaz­dát a megcsináltatására.

Next

/
Thumbnails
Contents