Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-11-18 / 47. szám

2. PÁPA ES V1DEKE 1917 november 18. A király életveszedelemben. Bizonyára megdobbant minden jóérzésű magyar ember szíve, mikor olvasta, hogy e hó 10 én at Isonzó folyóban életveszedelemben forgott az új magyar király, IV. Károly, aki azonban hála a jó Istennek szerencsésen megmenekült és most ismét folytathatja dicső diadalutját — Róma felé. Még csak nemrég, nov. 4-én százezrek és milliók imája egyesült a névnap alkalmából abban a forró óhajtásban, hogy az Ég áldása kisérje a király minden lépteit, s az Ur tartsa meg őt nekünk sokáig. Most, hogy életveszélyből menekült meg szerencsésen az ifjú, népszerű király, a népek hálát adnak az Ég urának és megköszönik a jó Istennek, hogy imájukat meghallgatta. A pápai állomásparancsnokság kérelmére a Pápán állomásozó cs. és k. katonai személyek részére és jelenlétében Kreutzer Ferenc káplán már mult csütörtökön hálaadóistentiszteletet tartott a pápai nagytemplomban, de erről a közönséget az idő rövidsége miatt értesíteni nem lehetett s ezért ezen a polgári hivek csak csekély számban vehettek részt. A hálaadó imák után most újra és-újra előtör a magyar ember régi kedves szálló igéje: Éljen a király! A főispán Pápán. Hétfőn ismét lobogó-díszt öltött Pápa városa: illusztris vendéget várt a vármegye új főispánja, dr. Rainprecht Antal személyében, ki este 6 óra 20 perckor érkezett Celldömölk felől dr. Ruppert Rezső főisp. titkár kíséretében. A vasútnál a városi hatóság fogadta az érkező főispánt, ki másnap d. e. 10 órától 1 óráig fogadta a városi és állami hivatalok, a járás tisztviselői karának és más testületeknek küldöttségét. A tisztelgések sorrendje a következő volt: 1. Város (Mészáros Károly vezetésével); 2. Járás (Bélák Lajos v.); 3. Róm. kath. hitközség (Kriszt Jenő v.); 4. Ref. hitközség (Kiss József v.); 5. Evang. hitközség (Mesterházy László v.); 6. Izr. hitközség (Steinberger Lipót v.); 7. A kir.,Járásbíróság, kir. Adóhivatal, Földmives iskola, Dohánygyár, Pósta-főnökség, Vasúti főnökség, Vasúti osztálymérnökség, Kataszteri felügyelőség, Állami polgári leányiskola és Állami tanítóképző együttes küldöttségét Sült József vezette; 8. Ref. főiskola (Pongrácz József v.); 9. Szent Benedek-rend (dr. Kocsis Lénárd v.); 10. Ref. nőnevelő (dr. Kőrös Endre v.); 11. Kaszinó (Tar Gyula v.); 12. Hitfelekezeti tanítók (Szutter Dániel v.); 13. A Vöröskereszt, Jótékony nőegylet, Kath. patronázs, Ref., evang. és izr. nőegylet és Leányegylet együttes küldöttsége dr. Antal Géza vezetése mellett tisztelgett; 14. Izr. iparosok gyámolító-egylete (Böhm Samu v.); 15. Tűzoltóegyesület (Viz Ferenc v.); 16. Ipartestület (id. Horváth József v.); 17. Hadisegélyben részesülők (dr. Lakos Béla v.). A főispán a küldöttségek szónokainak meleg hangon válaszolt s megígérte, hogy Pápa város ügyeit, érdekeit állandó figyelemmel kiséti. Majd a nap folyamán látogatásokat tett a városhan. A főispán, ki itt tartózkodása idején gróf Esterházy Jenő vendége volt, szerdán és csütörtökön a járás községeit, pénteken és szombaton pedig a pápai hivatalokat tekintette meg. Az Esterházy-kastélyban a főispán tiszteletére ádott ebédeken a gróf úr szivesen látott vendégei a következők voltak: Dr. Rainprecht Antal főispán, Mészáros Károly polgármester, dr. Antal Géza orszgy. képviselő, Sült József közjegyző, Bélák Lajos főszolgabíró, dr. Rupert Rezső főispáni titkár, Szokoly Ignác rkapitány, Faragó János ref. főiskolai igazgató, dr. Kocsis Lénárd bencés főgimn. igazgató, Wüest Ferenc urad. jószágfelügyelő, Gerstner Ignác esp.-plébános, Martonfalvay Elek ügyvéd,Tar Gyula földni. iskolai igazgató, dr. Keresztes Ferenc kir. járásbiró, Okolicsányi József doh -gyári igazgató, dr. Csehszombathy László v. főorvos, Gyurátz Ferenc ny. püspök, dr. Csoknyay János v. főügyész, Kalmár Károly urad. főszámvevő és Alasz Miklós plébános. Az illetékes hatóságok b. figyelmébe. A november 9-iki napilapok jelezték, hogy az olasz harctéren a Lombard sikságon fog eldőlni a világ sorsa, ott fog lezajlani a világtörténelem legnagyobb csatája. Ebből az Istenitéletből, ebből a vérfürdőből járásunk fiai is előreláthatólag kiveszik részüket, mert úgy a 20-as honvédek, mint a 19-es közösök ezen a fronton küzdenek. Bőséges aratása lesz előreláthatólag a hálálnék, sok fiatal élet fog derékon törni, sok remény fog megsemmisülni, sok szülőnek a szivébe fog egész életére kiható fájdalom befészkelődni. Most, még e harc megkezdése előtt kell, hogy minden igaz magyar lélek aggódó szeretettel gondoljon a felvonulókra, kelj, hogy oltalmat és segítséget esdjen az emberek sorsát intéző Istentől harcoló honfitársai számára, hogy diadal koronázza hőseink küzdelmeit, hogy a világ sorsdöntő csatája nekünk juttassa a győzelmi babért. S mi történt ? az, hogy ezen hir megjelenése után két napra, nov. 11-én, egyik járási község (a nevét nem akarom nyilvánosságra hozni, mert szégyenlem, hogy ott kell laknom) fiatalsága, hatósági engedéllyel táncvigalmat rendez. Idejutottunk a hatósági közegek nemtörődömsége folytán, hogy akkor, mikor az egyik család fia a gyilkos haláltosztó golyózápor közepette rohan előre, hogy az itthonievők békében élhessenek, amikor vérét ontva, életét teszi a haza oltárára, ugyanakkor idehaza az untauglichok vagy felmentettek vagy tudom is én, kik, »sohasem halunk meg« őrjögetéssel járják az eszeveszettek táncát. Ha már valakinek olyan nagy kedve van táncolni, menjen oda az olasz síkságra, vagy dicső harcaink valamely másik szinterére, ott járhat táncot, de az haláltánc lesz, ott majd eszébe jut, hogy esetleg meg is lehet halni. Szabad a közigazgatási hatósági közegeknek alkalmat nyújtani arra, hogy egy község gyermekevesztett családjainak legszentebb érzelmeit ilyen szomorú időben az itthonmaradottak szertelen mulatozásaikkal mintegy gunytárgyává tegyék? Hát ez a hála a legnagyobb áldozatért, a gyermekéletért, hogy az együttérzés helyett szívfájdalmat okozzanak neki? Azt hiszem, vagy legalább szeretném hinni, hogy a háború alatt semmiféle nyilvános táncmulatságra nem szoktak engedélyt adni; hogy történhetik meg ennek dacára az, hogy a szóban forgó községben legalább is annyi mulatság van, ha nem több, mint béke idején. Öt héttel ezelőtt volt két napra szóló mulatság, mely alkalommal vér is folyt, mert hát van elég, ne csak a harctéren folyjon, kerül idehaza is. 11-én újból egy táncvigalom, hangsúlyozom hatósági engedéllyel. Hogy azonban a dolognak szebb szinezete legyen, valamiféle jótékonycélra bizonyos összeget kellett befizetni. Ez sem utolsó dolog! Úgylátszik most már a hazafias érzés, a küzdők, a hősi halált haltak családjai iránti kegyelet is árucikké alacsonyodott le; a magyar sok mindent áruba bocsájtott, vagyonát, mindenét, de hazafias, kegyeletes érzésével eddig nem csinált vásárt, a háború negyedik évében ezt is megértük. Ha fizetsz, táncolhatsz, vigadhatsz, ha azonban nem fizetsz, akkor tartozol tekintettel lenni a nehéz idők teremtette helyzetre. Igazán jó volna tudni, jó volna, ha valaki magyarázatát adná, miként egyeztethető össze e két fogalom : egyidőben felsőbb rendeletre, de hazafias érzéstől hajtva meghalni, életet áldozni, s ugyanabban az időben ugyancsak felsőbb enengedéllyel táncvigalmat rendezni s ezzel a meghalt, vagy halálküzdelmet vívó hősök emlékét meggyalázni ? Szeretnénk erre feleletet kapni, de a feleletet azoktól várjuk, akiknek a tudtával, vagy tudtán kivül ilyen sajnálatos esetek előfordulhatnak. Falusi. Adjunk téli ruhát a hadseregnek!