Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-11-18 / 47. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 23. 39. szám. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egves szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Szépirodalmi, közgazdasag-j én társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a oaDa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. A párbaj temetésén. Társadalmi életünk vadhajtása, Káin husángja, régi lovagok öklelőfája, a fehér-fekete golyó, a párbajpisztoly és kard végre-valahára a hadsereg becsületügyeiből is távozik, még pedig királyi parancsra. Hadsereg- és flottaparancs! Fegyveres erőm rég elmúlt időkből átvette a párbajt és hagyományos intézményként tartotta meg. A régi hagyományokhoz való ragaszkodásnak azonban nem szabad arra vezetnie, hogy jobb meggyőződés és isteni parancs ellenére, valamint a törvény ellenére is a jövőben is a fegyverforgatásban való ügyességtől függjön a becsületsértési ügyek elintézése és ekképen a vak véletlenségtől tétessék függővé. Olyan időben, amidőn minden egyes emberéletet a hazának, a köznek kell felajánlani, nem szabad többé fegyveresen elintézni a becsületsértési ügyeket. Aki párbajban kockára teszi az életét, nemcsak a parancsok és törvények ellen cselekszik, hanem a haza ellen is, amely számít minden férfi teljes erejére határaink védelmében, azután pedig az újraépítésben és a haladásban. A katonai becsületügyi választmányok mindenütt bevált kötelességérzése és biztos ítélete teljes kezességet ad nekem arra nézve, hogy minden lovagiasan gondolkodó férfi önként aláveti magát ítéletének és hogy e választmányok döntésével, párbaj nélkül fogják a jövőben elintézni a becsületbeli ügyeket. Ennélfogva megtiltom fegyveres erőm valamennyi hozzátartozójának a párbajozást és a párbajozásban való bárminő részvételt. A táborban, 1917 november 4. Károly s. k. A király temeti a párbajt jobb meggyőződéssel, isteni paranccsal, törvénnyel. Milyen szépen lehetne most írni őszi elmúlásról, a társadalom testéről lerohadt középkori csökevényről! Hol vagytok, hasábos párbajtudósítók? A párbaj eddig két részre vágta az emberek becsületét: úri és parasztbecsületre. A parasztbecsület markából már régen kicsavarta a világi törvény a kardot. Ez történt most a tiszturakkal és az eddig párbajra kényszeríthető egész úri társadalommal is. Egyforma becsülete van már úrnak, parasztnak. Hol vagytok, demokrata örömkönnyek? A róm. kath. egyház már régóta küzdött a párbaj ellen. Első pillanatra felismerte a párbaj lényegét és közönséges gyilkosságnak minősítette. Egyházi átokkal sújtotta, híveinek megtiltotta. Latba vetette erejét, hogy az állami törvények is sújtsák a párbajt. A hadsereg azonban makacsul ragaszkodott a becsület kardjához és felfogását ráerőszakolta az egész úri társadalomra. Az egyház egy tapodtat sem engedett állásfoglalásából. A hadseregben később becsületügyi választmányokat szerveztek, amelyek arra törekedtek, hogy vér nélkül állítsák helyre a tiszt urak kimozdított becsületét, Ezzel a jég megtört. Most pedig diadalmasan, királyi módon érvényesül az egyház felfogása. Tetszik már tudni, hol maradtak a hasábos párbajtudósítók és a demokrata örömkönnyek a párbaj temetéséről ? De hát a katholikusok ? Nincsen szavuk a párbaj temetésén, az egyház diadalán ? Csekélyke diadal magában véve, de az idők véresen kuszált éjszakájában mégis csak valami, fénysugár azok számára, akik a felfordult világnak új alapokra helyezését figyelik; reményt nyújt az új élet munkásaínak. A király elkezdte a társadalom újraépítését a jobb meggyőződés és isteni parancs szellemében. Munkához kell látnunk, hogy egyrészt belső ellenségeinket fékentartsuk, másrészt igazán kereszténnyé alakítsuk társadalmunkat. Adjunk téli ruhát a hadi árváknak! Jenő-nap. Esterházy Jenő gróf úr névünnepe. Nem tudunk az eseményeknek elébe vágni s majd csak jövő számunkra hagyjuk annak megírását, hogy Pápa város lakossága és városunk vidéke hogyan ünnepelte meg az idei Jenő napot, Esterházy Jenő gróf úr Őméltóságának, a pápa-ugodi hitbizomány urának mai névünnepét. Előre jelezhetjük azonban, hogy a külsőségekben nem leszünk képesek a szivünkben és lelkünkben támadó ünnepi érzéseket kellőképen visszatükröztetni. E napon ugy Pápa város, mint vidéke hatványozva tisztelettel tekint fel első polgárához, főnemes urához és jótevőjéhez s nemes érzésekkel telt szívvel és lélekkel köszönti őt. E napon az az utolsó szegény ember is, aki a maga nyomorúságában más napokon sem feledkezik meg az imáról és következetesen meg szokott emlékezni jótevőiről, kettős, ismételten elmondott imát küld fel az égbe, honnét gazdag jutalmat esd le a szegények atyjára. Üdvözölni fogják a méltóságos urat szerető testvérei, előkelő rokonai és barátai, magas egyházi, katonai és világi hatósági személyek, uradalmi tisztek és alkalmazottak, s bizonyára szívesen is veszi majd a grófúr mindezek őszinte üdvözletét. Üdvözölni fogják a méltóságos urat a kastélyban elhelyezett sebesült katonák, az Ilona-árvaház neveltjei is, és a gróf úr szemében örömkönnyek fognak csillogni . . . De üdvözölni nem fogják, sem Írásban sem szóban nem kereshetik fel a nemes grófot a szegények, és a gróf tudni fogja, hogy ma ezen, ezerekre menő néptömeg mindegyikének a szive liangosabban dobog, s őszinte, meleg, hálás érzelmekkel telt meg, s hogy azok, akik legkevesebbet tudnak beszélni és legritkábban jutnak szóhoz, azok a legigazabban köszöntik és üdvözlik őt, a sze gények atyját. Igy fogja ünnepelni névnapiát Esterházy Jenő gróf, akit mi is tiszteletteljesen üdvözlünk e szép alkalomból. Ad multos annos! — Nagyszabású hangverseny. A Kath. Nővédő-Egyesület január hónap első felében helybeli és fővárosi művésznők és művészek közreműködésével hangversenyt rendez, melyre az érdeklődők figyelmét már most felhívjuk.