Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-10-28 / 44. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 23. 39. szám. ß Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A paoai Katholikus Kör es a paoa-csothi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalns lapja, Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Ave, Episeope! Üdvözlégy, Fó'pásztorunk! A régi város új vendége, akire vártunk s akinek útjaira a szomorú őszi évszak minden virágját boldogan hintenők, hogy puha és illatos legyen az utja, mikor a falaink közé jár. Falaink közé, amelyekben szeretettel melegített fészekkel várjuk, hogy napsugarasak legyenek közöttünk a nappalai s boldog, csendes álom szőjje az éjszakáját. Ave, Episeope! Kis birodalmunk új Pásztora, aki kiterjesztett kézzel jársz be majd sok-sok utat, sok új templom, új ember várva-várt Főpapja, ave, Episeope! Mikof hazulról elindultál, hozzánk vezetett első utad, s mert először hozzánk jöttél, ime mi üdvözölhetünk legelőször Téged. Nagy öröm ez nekünk. Surge et illuminare Jerusalem! Beletekintesz-e majd a lelkünkbe? Meglátod-e örömünket és egyben szomorúságunkat ? Ünnepi lesz most a lelkünk, mert majd átizzik bánataink fátylán a mélységes szeretet, amellyel vártunk, amelylyei örvendezünk Neked. De Te mégis vigasztalónk leszel, atyánk, aki majd meglátod gyarlóságunk, hibáink nyűgét a leikünkön, és mi alázattal fogadjuk minden intésedet, mert Tőled kedves nekünk az oktató, szigorú szó is. Ave, Episeope! Mitra a fejeden, mert hatalmas, bölcs és tudományos vagy, díszes pásztorbot közé fonod ujjaidat s ez a bot mutat Kelet felé, ahonnan Világosság származik csak Attól, aki Téged hozzánk küldött. Kelet utján állsz Te is, amikor ünnepi szépségben, gyönyörű, mélységes szimbólumoktól környezve terjeszted ki felettünk áldó kezedet. A Te áldó, jóságos kezed emelkedik lehajtott fejünk fölé. Jönnek papjaink, a Te papjaid, fehér ruháikban s Te megáldod őket, hogy híveik, a Te hiveid hűséges gondozói legyenek. És jönnek vezetőink, elöljáróink, akik meghatottan várják áldásodatl Áldd meg őket, Atyánk! Áldd meg kegyurunkat, a szegények atyját, áldj meg minket is! Ugy képzeljük, hogy magasra fogsz emelkedni előttünk, mig alattad látod az egész, örömtől zsongó, pihegő várost és kiterjeszted áldóan a kezed templomaink fölé, melyekben majd hallasz ájtatos zsolozsmát, megáldod iskoláinkat, rendházainkat. Bimbóba szökő kis rügyeket fogsz látni, gondolj rájok áldóan: a mi gyermekeink oly nagyon óhajtottak már látni. Mindnyájan Rád nézünk akkor, bizalommal, hittel. Kérünk, áldj meg mindnyájunkat, összes híveidet, a város minden lakóját. Sokan lesznek körülted a jók, buzgók, akik kis körben, egyesületben csoportosulva a Te áldásodra várnak, s ez lesz jutalmuk fáradozásaikért, buzdító szent jel a további működésre. Áldd meg végül szerény tollúnkat, a sajtót is. Egyszerűek vagyunk, igénytelenek; sok bajjal, szenvedéssel küzdünk: a Te. áldásod azonban boldog, elégedett jövendőt igér . . . Ave, Episeope! Isten hozott! A Pápa és Vidéke jelen száma kivételesen nem vasárnapról, hanem szombatról van keltezve, s már szombaton, azaz e hó 27-én délben, a püskök úr érkezése előtt jelenik meg. A gróf és a polgármester. A lapunk szerkesztőségében legutóbb beállott fordulat — és az ezt megelőző némi — vajúdásnak egyik jellemző tanúságául szolgálhat az, hogy csupán ma, azaz egy hónappal s még azon túl, megírása után közöljük gróf Esterházy Jenőnek f. évi szept. 21-éről kelt és Mészáros Károly Pápa-városi polgármesterhez intézett következő sorait: Bécs, 1917 szeptember 21-én. Igen tisztelt Polgármester JJr! Mély sajnálattal értesülök Nagyságod azon szándékáról, hogy — ami egyébként nagyon is érthető: egy dicstelen hajszától megémelyedve, a pápai polgármesteri széket ott akarja hagyni. Kedves Nagyságos Uram, szépen kérem, ne tegye. E nagy becsülettel, nagy odaadással, nagy avatottsággal viselt hivatalt, még hozzá a jelen pillanat szörnyű válságaiban, kétes értékű ön-jelöltek utódlásának engedni át, akiknek vádaskodásai nemcsak minden komoly alapot nélkülöznek, — a mi egy Mészáros Károly ügykezeléséről lévén a szó, magától értetődik, hanem még csak az ürügyek leggyatrább fokán sem birnak íelűl kerekedni, — higyje el kedves Polgármester ur nem érdemes. Nagyságod tűntetett ki annak idején legelsőnek »Pápa város első polgárának« magasra tartott czimével: ha elsőnek nem váltam is be még ez ideig, ám az utolsók soraiból talán előbbre tudtam vergődni. Ez kellő jogczimmel ruház fel arra, hogy Nagyságod iránt érzett igaz tiszteletem — és bizalmamon felül, pápai polgártársaim komolyabban vehető zömére hivatkozzam, mint a kiknek nagy érdeke az, hogy pótolhatatlan Polgármesterünket el ne veszítsük. E reményem és kérésem teljesülésének élénken bizó biztonságában, és nagyságos Polgármester Uram iránti nagy tiszteletem ismételt kifejezésével vagyok őszinte polgártársa grói Esterházy Jenő s. k. Mint a dátumok összevetéséből megállapíthattuk, ezen ugyancsak legmesszebb menő bizalmi voks a Polgármesterünk ellen intézett támadások kellő legmelegében Íródott. Városunk egyik sajtószerve máris példátlan hévvel bontotta volt ki mesésen kíméletlen csata-kedvü zászlaját . . . Lapunk pedig a levél elküldését követő harmadnapon