Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-10-07 / 41. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 2. 36. szam. PAPA VIDÉ Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K.. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai KatboHkns Kör. A szerKesztésért felelős : Süle Gábor. Szerkesztőség: Viasz-utca 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Veni Sancte. Csakhogy megérkezett a nap, melyen a pápai diákok ajkairól is elhangzik az iskolai év megnyitását bevezető s a tanulás munkájához Isten áldását leesdő énekima, a Veni Sancte! Sokáig, szinte türelmetlenül vártunk reá. Nemcsak diákok és tanárok, hanem sokan mások is, kiknek annyiban joguk van a Veni Sancte-hez, amennyiben magunk is énekelni akarunk a templom szent falai között a tanulóifjúsággal, énekelve imádkozni azért, hogy reményeink benne s általa megvalósuljanak, hogy ebből a fiatal nemzedékből nevelődjék a jövő kor jellemben, erkölcseiben tiszta férfinemzedéke. Kedves tanulóifjúság, figyelj ide, csak rövid néhány szavunk van hozzád! Tekints szét a csataterek szörnyű halálbirodalmán. Már negyedik esztendeje, hogy ott villog a halál borzalmas kaszája a világ mind a négy tája felé s pusztulnak, napról-napra fogynak, akik kedvesek voltak nekünk szépségük, egészségük, a köz javára, hazánk boldogitására végzett becsületes munkásságuk révén. Lásd, az ő nyomdokaikba neked kell lépned, hogy legyen a jövőben is magyar és Magyarország. Az iskola falai között kettős kötelesség vár reád: elméd és szived megmunkálása, hogy legyen tudományod és legyen tiszta, kellőleg kiművelt, emberszerető szived. E két adománnyal felékesítve lesz belőled a mult idők dicső hagyományait a jelenben méltóképen hordozó, a jövő számára megőriző igaz ember. Példát állítsunk szemeid elé ? Itt van gróf Apponyi Albert. Hetvenkét esztendő terhét hordja a vállain, s ma is aktiv szolgája nemzetének. Magyarország legkiválóbb kultuszminisztere, akit nem is oly rég megbámult Amerika, megtapsolt Anglia, s akit boldogan vallott volna fiának hires Franciaország. Nézd, ez a nagy és jó ember fiatalos erővel dolgozik nemzete jóléten, mert erőt ad neki Istenbe' helyezett mélységes hite, tettekben élő vallásos meggyőződése. Igaz, mindenki nem juthat el a nagyságnak ama fokára, melyre gróf Apponyi eljutott, dé a lelki kincseknek birtokában, aminőkkel ő rendelkezik, a maga körében minden egyes, ember naggyá lehet. Kedves pápai ifjúság s főleg a bencés főgimnázium tanulóifjúsága. Az iskola felszentelt küszöbét átlépve teljék meg elméd a tudomány ajándékaival, egész lényed az Istenbe' helyezett bizalom s erkölcsös élet kegyelmével, hogy életed igazán boldog legyen! A sajtónkért. Régi jelszó, amely mindig uj marad. A haladó élet pillanatra sem enged megállást a törekvésben, hogy a sajtó ereje minél teljesebben érvényesüljön a mindenfelől ható tényezők összműködésébén. A cél az lenne, hogy vezető helyre jusson közöttük és irányító hatalmával szabályozhassa valamennyinek érvényesülését. Bármily hoszszu idő óta hangoztatjuk ennek fontosságát, bármekkora mértékben is igyekeztek egyesek, sőt sokan ezt hiven felfogni, a kitűzött cél végső pontjától még mindig messze vagyunk. A fejlődés örök törvénye szerint azt elérni napról-napra nehezebben lehet, de kitartással és a feladat nagyságának őszinte átérzésével ugy közeledhetünk feléje, hogy a katholikus közélet sajtója segítségével, az őt megillető döntő súlyt végre mégis megteremtheti. Ehhez azonban mindig hosszabb lépéseket kell tennünk, hogy a hasonló, de vele szemben álló törekvésekkel a versenyt állhassuk, sőt talán egyszer meg is nyerhessük. Ebben a munkában össze kell fogni kicsinek, nagynak, mindenkinek, aki előtt nem közömbös, hogy Magyarország jövőjében melyik világnézet játssza az irányító szerepet. Soha meg nem szűnő küzdelemben élünk, amelynek legmagasabb vezető gondolata, hogy abban felül kell maradnunk. Fölösleges ismételten hangoztatni, hogy mekkora rész esik itt a sajtóra és talán már az unalomig magyaráztuk, hogy épen e résznek milyen nagy a jelensége. A fölvilágosításnak ezen a területén már számtalanszor végigmentünk és biztosra vehetjük, hogy ma nincs széles e hazában egyetlen öntudatosan gondolkozó ember, aki tisztában ne volna a nyomtatott betű hatalmával. Arról van szó, hogy ebből minél több jusson nekünk. Immár nyolcadik alkalommal rendezi, a Katholikus Sajtóegyesület szerte az országban sajtóvasárnapjait s a mi egyházmegyénk területén ebben az évben most, ma kerül rá a sor. Ismét egy élénk figyelmeztető, mely a mozgalom támogatására hiv fel valamennyiünket és amely módot ad mindnyájunknak, hogy esztendőnkint egyszer jobban elmélyedhessünk a kérdés fölött való gondolkozásban. Amint naponkint kezünkbe kerülnek az újságok, annyira természetesnek tartjuk ezt, hogy nem is merül fel a gondolat, amely ennek lényegébe mélyebben hatolna. Az élet millió gondja nem is engedi meg az egyesnek, hogy folytonosan egy pontra szögezze a tekintetét, hanem a munkamegosztás elvénél fogva egyszerűen elvárja, hogy mindenki hiven teljesítse a kötelességét ott, ahová a hivatása szólította. Ezen a napon azonban, a melyet a kérdés megoldásának szentelünk, senki sem vonhatja ki magát az alól, hogy vele foglalkozzék. Amig más feladatok talán soha sem kivánják meg, hogy az általános figyelem erős megvilágításába kerüljenek, addig a sajtó szolgálata — jellegének természeténél fogva — egyenesen megköveteli, hogy időről-időre az érdeklődés középpont-