Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-09-23 / 39. szám

XII. évfolyam

. Pápa, 1917 szeptember 23. 39. szám. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótuiaidcnos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért feieiós Süle Gábor. Szerkesztőség: Viasz-utca 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A papai Szépirodalmi, közvazdasági és társadalmi hetilap. Katholikus Kör es a paDa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Nyilt levél Pápa város polgármesteréhez. Polgármester Ur! ön egyik helyi lap részéről többrendbeli mulasztással vádoltatott meg, amely mulasztással kapcsolatos vádak alól saját reputációja, de még inkább a közjó, a város közjó, a város közérdekében magát tisztáznia kell. Mi úgy az Ön, mint a város érdekében kivánunk cselekedni, amikor válaszadás végett a vádpontok alapján feltesszük a következő kérdéseket. Igaz-e az, Polgármester Ur, hogy ön helyett a lisztügyben Antal Géza képviselő járt el Budapesten? Igaz-e, hogy ön, mint a város közélelmezési bizottságának feje és első sorban felelős tagja, akkor, midőn a bizottság egyik tagját összeférhetetlennek tartják és valami lisztirodai törzskönyvek eltüntetésével vádolják, egyszerűen hallgat ? Igaz-e, hogy a közvágóhíd Pápán annyira düledezó'ben van, hogy helyreállíttatása több mint százezer koronát fog igénybe venni és ez kivált az Ön nemtörődömségének tudandó be ? Igaz-e, hogy Horváth Istvánt a katonai szolgálat alól felmenttette, de őt a felmentés viszonzásául teljesítendő 250 mm. zsir beszállítására máig sem kötelezte ? Igaz-e, hogy a szerződést be nem tartót megtorlás helyett megjutalmazta és a katonai felmentések kijátszhatásának ritka példáját engedte érvényesülni ? Igaz-e, hogy Ön az ismeretes ablakbeverésekkel kapcsolatos asszonyháboru alkalmával idő előtt rendeltette vissza a katonaságot a tüntetőkkel tele utcákból ? Igaz-e, hogy ha nincs a közélelmezési bizottságnak két jól informált tagja, a várost 200 ezer koronányi károsodás érhette volna? Igaz-e, hogy a városi nyultelepen az Ön tudtával három sertés tartatott hizlaltatás végett, amelynek tulajdonosa a város két főtisztviselője volt, s hogy ezek neveit a- polgármester ismeri. Ha igy van, tessék megmondani, kik azok, mert a hivatkozott lap beállításából úgy vehető ki, hogy ezek a sertések a nyulak számára rendelt élelemből, tehát a közönség vagyonából hiztak ? Polgármester Úr! Nem első eset, hogy némely vádak Ön ellen emeltetnek, de ilyen konkrét formában, ilyen tömegesen még eddig nem. Laptársunk vezetőcikke alkalmas arra, hogy a lelkekben megrendítse azt a bizalmat, amellyel a város közönségének, vezetőivel szemben mindig, de különösen e rettentes időkben — mikor az elcsüggedés oly könnyű — viseltetnie kell. Ideje, hogy Ön szálljon szembe ezekkel a vádakkal. Nem kell azt a Polgármester urnák megmondanunk, hogy ennek mi a módja, mert Ön, mint mindenki tudja, hogy az ily vádakat, amelyek nemcsak hivatali mulasztásokat, de mint a Horváth felmentése, felsőbb, országos rendeletek kijátszását és mint az utolsó pont (a sertéshizlalás) egyenesen bűnpártolást inszinuál Önnek, másképp mint bíróság utján, — ahová nem kételkedhetünk, hogy Polgármester Ur bátran mer fordulni — elintézni nem lehet, mert holmi házi (képviselőtestületi) vizsgálatok ilyen természetű vádakkal szemben nem alkalmasak a méltán felizgatott közhangulat lecsillapítására. Ha ezt nem teszi, hogyan számíthat a város közbizalmára, és ha emezt nélkülözni kénytelen, vájjon kényelmesen érezheti-e magát továbbra is a polgármesteri székben ? Mi nem vádoljuk Önt, de azt mindenesetre elvárhatjuk, hogy a város közjava érdekében mielőbb nyilatkozzék és tegye meg azt, ami a lelkek további felháborodásának elejét veszi. Nem akarunk kételkedni, hogy Polgármester Ur nem fog késni megtenni azt, amit megtennie egyedül kell és lehetséges. Dr. Teli Anasztáz távozása. Nem is oly régen írtunk róla e lap vezető helyén az öröm hangján. Őszinte örömünknek adtunk kifejezést azon kitüntetések miatt, melyek az önzetlenül végzett becsületes munkát honorálták s bizonyos büszkeséggel vallottuk magunkénak, talán nem minden érdek nélkül: a jövőre való tekintettel is. Ám nincsen öröm szomorúság nélkül. Ma újra írnunk kell róla, bár ismert szerénysége most is erélyesen tiltakoznék; de ha az öröm hangját nem tudtuk elfojtani, még kevésbbé tudjuk a búcsúzás szavát, mikor válnunk kell tőle. Váratlanul ért bennünket a hír, hogy dr. Hajdú Tibor, pannonhalmi főapát rendelkezése őt bizta meg a csácsbozsoki plébánia vezetésével; váratlanul és fájdalmasan érintett bennünket e dispozició; mert most, a távozásakor érezzük igazán, kit veszt el benne a pápai bencés székház, a kath. főgimázium és városunk társadalma. Mint a pápai bencés székház főnöke valódi atyai szeretettel viseltetett rendtársai iránt, kiknek bizalmát, viszontszeretetét mindenkor sikerült megnyernie, hisz' nem volt ügyük, melyben jóakaró tanácsát, hosszú tapasztalatból fakadt bölcs utasításait nélkülözték volna. Mint a bencsés főgimnázium igazgatója ritka tapintattal és körültekintéssel vezette a rábízott intézetet, melynek tanulói mindenkor érezték az ifjúság és a tanügy iránt való nagy szeretetét és ragaszkodását. Volt olyan háborús iskolaév, hogy bokros elfoglaltsága és igazgatói teendői mellett csaknem ak-