Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-09-23 / 39. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE 1917 szeptember 23. kora óraszámmal tanított, mint tanártársai, mert szerette a munkát önmagáért s legnagyobb jutalomnak tartotta, ha e nehéz idők megsokasodott feladataiból minél többet foglalhatott le magának. Hogy ki volt ő városunknak, fölösleges bővebben fejtegetni; fáradozásának ez a része polgártársai előtt folyt le, tehát mindenki ismeri. Ittléte óta elnöke volt a belvárosi Kath. Körnek, melynek ügyeit, fellendítését, mindenkor szívén viselte; igazgatója volt . hosszú éveken át a helybeli Patronage-nak, mikor pedig ide helyettest kapott egyik tanártársa személyében, készséggel állt a Kath. Munkásnőegylet élére, nem' azért, hogy cimeket szerezzen és népszerűségre tegyen szert, hanem hogy a munka elejtett szálát újra felvegye. Mint a város képviselőtestületének és a kath. hitközség iskolaszékének tagja, élénk érdeklődéssel viseltetett a város és a hitközség ügyei iránt s fölszólalásai nem egy vitát simítottak el, nem egy kérdést oldottak meg a körülményekhez képest legmegfelelőbben. Ami Lis szabadideje volt, azt kórházak látogatására, a sebesültek vigasztalására fordította s mindannyiszor felüdülve tért haza, mert nemes szívét jóleső boldogsággal töltötte el, ha szenvedő arcokról könnyet törölhetett le, vagy ha zaklatott szivekbe nyugalmat, megelégedést lophatott. Mikor pedig menekültek jöttek Erdélyből városunkba, hónapokon át győzködött a munka oroszlánrészével s bár sok keserűsége volt, mert találkozott hálátlansággal, rosszakarattal is, jutalmát látta fáradozásának azokban a könnyekben, melyeket elbúcsúzó honfitársaink előtte ejtettek, továbbá azokban az Erdélyből jövő levelekben, melyek jóságát, önzetlenségét emlegették. Kitüntetésre, jutalomra soh'se' számított, aminthogy az őszinte szeretetnek csak viszontszeretet lehet a legszebb jutalma s ez úgy is az övé volt. Most, amikor kevesebb gonddal és fáradsággal járó, új állomáshelyére indul, azt kívánjuk neki, érezze magát jól e megváltozott munkakörben; mi egy önzetlen, szerény, fáradhatatlan munkatársunknak mondunk »Isten hozzád «-ot, mikor tőle nehéz szívvel búcsút veszünk. : (j

:)__ — Városok kongresszusa lesz f. hó 24-én Budapesten, melyen Pápa város részéről Mészáros Károly polgármester vesz részt. Gróf Esterházy Jenő ajándéka. Olvasóinknak még élénk emlékezetében van lapunk egyik számában leközölt azon örvendetes hir, hogy jövőben mindenki az uradalom pápai depójából szerezheti be tűzifa szükségletét, már is egy újabb hirrel lephetjük meg lapúnk szociális érzésű és szociálisan gondolkodó olvasóit. Fsterházy Jenő gróf, hitbizományos főúr, a kastély jelenlegi ura, ki rövid itt tartózkodása alatt már annyiszor éreztette velünk áldásos keze jótékonyságát, boldog emlékű szülőitől öröklött s belé gyökeredzett páratlan jószívűségét s nemesen érző lelke sugallatát követve, ismét jótéteményt hoz városunk szegénysorsu lakosainak. Gróf ur Őméltósága ugyanis, hogy a téli tüzelőanyag nehéz beszerzése miatt aggódó lelkeket aggodalmaiktól megmentse s a tél zord hidege ellen megvédelmezze, a helybeli igazán szegény és segélyre szorult városi lakosok közt leendő kiosztásra legközelebbi raktárából Kúpról 324 méter tűzifát ajándékozott teljesen ingyen. A tűzifa segély kiosztását Őméltósága városunk polgármesterére bizta, mint aki legjobban ismeri a város igazi szegénnait. Gróf ur Őméltóságának e fejedelmi jótékonysága igen sok szegény szemében örömkönnyeket fakaszt és igen sokaknak gyújtja lángra szivében a hála érzetét. Áldja is meg Őméltóságát sokoldalú bőkezűségéért a jóságos Isten minden elképzelhető jóval és bőséges áldásaival. Harmos Zoltán távozása. Közvetlen forrásból vett értesülésünk szerint közéletünk egy kiváló férfia Harmos Zoltán, nyugalmazott adótárnok, a helyi közgazdasági bank és önsegélyző egyesület vezérigazgatója a jövő hó elején végleg elköltözik városunkból s állandó tartózkodásra Budapesten, kedves leánya és hozzátartozói környezetében fog letelepedni. Amilyen elképzelhető örömmel és ujjongással üdvözli Harmost uj otthonában a gyermeki hála és szeretet, ép oly fájó érzéssel és mély sajnálattal veszünk tőle búcsút mi pápaiak, mert tudatában vagyunk annak, hogy távozó honfitársunkban nemcsak a példás életű jó családapát, hanem egy talpig becsületes, ideálisan érző és gondolkozó nemes lelkületü férfiút vesztünk el, aki mint hivatalnok vezető állásában rendszeretetével pontos, lelkiismeretes kötelesség teljesítésével mintaképül szolgált, másrészről mint városatya és több társadalmi intézménynek agilis tagja évek hosszú során keresztül kifejtett áldásos szereplésével örökemlékü hírnevet és nagyra becsülést szerzett állásának, családjának és önmagának. A hála és elismerés szavaival mondunk Isten hozzád-ot s kívánjuk, a jól megérdemelt nyugalmat sokáig élvezze. szí HHÁZ. A már ismertetett »Legénybúcsu,« »Lyon Lea« és »Mágnás Miska« után két újdonságot hozott színre társulatunk rendezősége: a »Lavotta szerelme« és «Künn a bárány, benn a farkas« című újdonságokat. A „Lavotta szerelme" szept. 19-én,. szerdán került bemutatásra. Szövegét VágóGéza írta, zenéjét pedig Barna Izsó állította össze Lavotta János dalaiból és a XVII. század énekeiből. A darab szövege nem sokat ér; egy-két költői lendülettel megírt részlet mellett egész sorozata következik a lapos, gyenge komikumot tartalmazó jeleneteknek. Már maga a cselekvény is kettős: Lavotta boldog szerelmén kívül felöleli Csokonainak, az ismert poétának szerelmi tragédiáját, mely Komáromban játszódott le, úgyhogy az érdeklődés nagyon is megoszlik, sőt egyenesen Csokonaira terelődik a címben szereplő Lavotta rovására. Zenéje azonban szerencsés összeállítású; magyar motívumok, szivünkhöz találó melódiák töltötték be a színházat a divatos operettek internacionális muzsikája helyett s ez a körülmény feledtette velünk a darab csekély meséjét, szerkezeti hibáját. Az előadó szinésznők és színészek nagy ambícióval játszottak. Lantos Lola széphangja most is kellőképen érvényesült, csak játéka nem elég természetes, nehezen éli bele magát szerepébe. Zajos sikert aratott Juhász Margit művészi, átérzett játéka és finoman csengő, nagy terjedelmű hangja,, mely a II. felvonás „Kanári dal"-ában valósággal elragadta a közönséget. Nádassy Mici a c?elédleány ???repébep -erpltete^en.k.é'Ű.v.ftsvolt. Csokonai szerepét Telekán Vaíér alakította, kit ez alkalommal először láttunk nagyobb szerepben. Hanganyaga van ugyan, de nehezen formálható; játéka sem volt egész biztos, szereptudása sem kielégítő; töredezetten mondta el a legszebb részleteket, mintha csak a II. felvonás próbáját játszotta volna elejétől végig, hol a súgóra hallgatás a darab szerint természetes. Lavotta Örvössy Géza volt, ki az első estén épen nem volt diszponálva énekes szerepre; csak a II. felvonásban énekelt már elfogadhatóan; játékában, hangjában is több melegségnek, érzésnek kellene lennie, ha már romantikus tárgyú darabban játszik. Kitűnő volt Molnár János a sugó szerepében; változatos mókáival, ügyes arcjátékával állandó derültségben tartotta a publikumot. Jók voltak kisebb szerepeikben Kállay Sándor (a kis tiszteletes), Pécskay Vilmos (Gerspach) és Endrődy Miklós (Vajda Péter). Külön meg kell említeni Utassy Gizi és Szigethy Tercsi ügyes palotás táncát, továbbá Ekecs Manci és Kállay Sándor andalgóját, melyeknek betanítása Utassy Gizi érdeme. A darabot, — mely ismét nyilvánvalóvá tette a társulat többször fölrótt hibáját: jó férfi-énekesek'hiányát, — másnap este megismételték. A másik újdonság Földes Imre 3 felvonásos vígjátéka: »Künn a bárány, benn a farkas.« Majdnem teltháznak játszották ekétségtelenül sok szellemmel megirt darabot. A szereplők közül Nádassy Mici és Kállay Sándor állanak az előtérben. Nádassy élénk,, jókedvű, életrevaló, fiatal leányos, tempera-