Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-09-09 / 37. szám

2 PÁPA ES VIDÉKE 1917 szeptember 9. Mindent el kell követnünk, hogy a jog és erkölcs által körül irt s megalapozott igazságszolgáltatásnak az egész vonalon érvény szereztessék. A harctéren, a harcvonal mögött és leginkább az ország belterületén, mert az még sem engedhető meg, hogy mig százezreknek, millióknak vére ömlik a haza védelmében, az ország belterületén szeretet helyett a gyűlölet és kapzsiságból származó rablóhadjárat pusztítsa a nemzetnek otthon még megmaradt energiáit. A nemzeti erő pusztulását negative is elősegítik azok hatóságok vagy egyesek, akik a maguk érdekeinek gyarapításával a köz érdekeit elhanyagolják, aminek következménye nem egyszer a megtorlási vágyból eredő pusztitó rombolás, de meg a lelkek békéjének a feldulása is. Mindennemű közkötelesség elhanyagolása vagy fölülettes teljesítése nem kevésbbé tudandó be, mint azon bűnös törekvés, amely direkte segíti elő a nemzeti vagyonerőnek igazságtalan, mert aránytalan széjjelósztódását. Ezen romboló front mögötti hadjárattal kell szembenéznie minden, a haza szent földjét még valamire becsülő honpolgárnak, s oda kiáltani a honáruló kúfároknak: eddig és ne tovább! Mert azt mégsem szabad megtűrnünk, hogy a nemzet szent temploma, rideg, egyéni üzlet csarnokává alakitassék át, és hogy ész erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt. Jöjjön hát egy erős, de becsületes kéz, mely a tisztogatás fárasztó munkáját vállalja: milliók keze támogatja és milliók hálája kiséri őt rögös, de dicsőségteljes útjában! — s. A főispán programmja. Lapunk mult száma hozta vármegyénk új főispánjának dr. Rainprecht Antalnak beiktató ünnepélyéről szóló tudósításunkat. A főispán beszéde, melyet az installáción mondott, telve van a legszebb gondolatokkal, a hazaszeretet legszebb érzéseinek kifejezésével, úgy bogy aki abban gyönyörködni kiván, annak a beszéd egész tartalmát olvasnia kell. Mi, lapunk szűk terjedelménél fogva — sajnos — a beszédet kimerítően nem hozhatjuk, de főispánunk jövő munkálkodását megvilágító néhány gondolatra rámutatni mégis kötelességünknek tartjuk. A székfoglaló beszéd főbb programmpontjai a következők: Politikailag a hatvanhetes alap feletti megnyugvás érzését látja szükségesnek. A magyarság supremációjának biztosítása mellett, a jogkiterjesztés rendíthetlen követőjének vallja magát. Hangoztatja a többtermelést, amely szociális szükséglet, s amelyre társadalmilag nevelnünk kell a nemzetet. Programmja keretébe foglalja a veszprémegyei rokkantkérdés megoldását, a háború folytán tönkrement existenciák foglalkoztatását. Gondoskodni kíván az itthonievők tisztességes megélhetéséről, miért is a közélelmezés kérdésének rendezésével teljes erejével áll a városok közönségének rendelkezésére. Különös érdeklődésének s törekvésének célja lesz a nemzet katonai vívmányainak elérése, a kath. autonomia létesítése és a népnevelés. ígéri a közigazgatási tisztviselők, a jegyzői kar támogatását, akiktől viszont türelmet, előzékenységet vár a nagyközönséggel szemben. Főispánunk székfoglaló beszédjének különösen azon része keltett nagy hatást bizonyára, amelyben őszintén jelenti be, hogy háza minden polgár részére nyitva áll, valaminthogy a közéletből minden személyes motívumot kiküszöbölni kiván. Mi a magunk részéről csak azt kívánjuk kiváló főispánunknak, amit ő maga fejezett ki magasszárnyalású beszéde végével, hogy t. i. Isten áldása kisérje munkájában. SZÍNHÁZ. Mig a színpad irói tekintetbe vették a színház nemes hivatását, vagyis a világot jelentő deszkákat erkölcsjavító és ízlésesen szórakoztató helynek tekintették, hovaaziró is csak sarutlan lábbal léphet, könnyű dolga volt a színi kritikának; csupán arra kellett ügyelni, vájjon az előadó művészek és művésznők kellően megértették e az iró gondolatát s hű kifejezői voltak e az értékes irodalmi műben lerakott emberi érzelmeknek. Ma, sajnos, nem igy áll a dolog. A szirti kritika kénytelen java erejét az előadott darabok kemény megítélésére fordítani s úgy mellesleg, szinte szánja a sok kiváló, interpretáló erőt, melyek a színpadon lehetetlen lélektani problémák között vergődnek s minden tehetségük mellett is alig tudnak elfogadható alakokat nyújtani. Mert minő a színházi műsor? Zenés operettek igazi operettfigurákkal, melyekben semmi valószínűség sincsen, de annál több torzított vonás, és — u. n. vígjátékok, vagy színjátékok, melyeknek irói úsztak a modern áramlattal s anynyiban teremtettek víg- vagy egyszerűen szerencsés kimenetelű színjátékot, hogy nevetve oldották meg a legkényesebb problémákat egy — mondjuk: »másodkiadású« házassággal. Nem a vidéki színészetet hibáztatjuk, ennek a pesti, divatos műsorhoz kell igazodnia, ha publikumot akar szerezni; csak szinműirodalmunk elsekélyesedése fáj, melyben sokkal több a kivetni való, mint az irodalom, és sajnáljuk azt a tehetségesebb gárdát, mely minden erejét megfeszíti, hogy tiszavirág-életű darabot legalább ideig óráig műsoron tartson. * Szept. 1-én a »Zsuzsi kisasszony«-t mutatta be színtársulatunk. Mellékes, hogy a csizmadia inasból lett Falsetti, kiváló kamaraénekes végre is a csizmadia-műhelyben fejezi be pályáját, mint szurtos lábtyűművész, — operettekben megszoktuk az ilyen hihetetlen emelkedéseket és még merészebb eséseket; az a fő, hogy a közönség jót mulatott az operett torzalakjain és figuráin s amellett élvezte Kálmán Imre fülbemászó, kellemes zenéjét. A címszerepet Kiss Cecil alakította, ki kedves játékával, meleg szinező hangjával és táncával a pápai közönség egyik kedvence lett; Falsetti szerepében Molnár János jeleskedett ügyes alakításával, mig Pribicsey postamestei t Endrődy Miklós személyesítette kiváló komikai tehetséggel, mely a szereplő karszemélyzetet is mosolyra indította. Örvössy Géza mint Péterffy szerkesztő kapott tapsokat, bár hanghordozása kissé monoton: hangja akkor melegszik át, mikor énekel. Dinnye, riporter szerepében Kállay Sándor nyújtott nagyon is elfogadható alakítást. Külön meg kell emlékeznünk Medgyessy Erzsiről, ki mint Lauffen gyáros neje a társulat kiváló komikájának mutatkozott. Vasárnap és szerdán este ugyancsak a Zsuzsi kisasszony-t játszották hasonló érdeklődés mellett. Szept. 3-án a »Szybill« került műsorra, immár harmadszor e rövid idő alatt. Ennek tulajdonítható, hogy kevésszámú közönség volt jelen. A címszerepet ismét Lantos Lola játszotta, mig Poire feleségét, Sarah-t Szigethy Annus kreálta. A darab, mint a mult héten, simán gördült, csak a komikusabb részleteket élezték ki néha anny ra, hogy inkább a karzatnak szóltak. A díszletek stílszerűek a pápai szinházhoz: kopottak és kevésbbé változatosak. Szept. 4-én, kedden a »Szépasszony,« Gábor Andor vígjátéka szerepelt a műsoron. A darab erkölcsi értékére vonatkozólag megtettük megjegyzésünket e rovat elején, a nívós előadásra sincs sokkal több mondanivalónk, mint mult heti kritikánkban. Dezső Vilmos talán nagyon is komikusan és könynyedén fogta föl a házasodni készülő, de kereken visszautasított kérő szerepét. A közönség azonban ezen is mulatott. Szept. 6 án Herczeg Ferenc színjátéka »A kék róka« került bemutatásra. Tartalma — a feleségcsere —hasonlít a »Szépasszony« meséjéhez, bár Herczegtől más megoldást vártunk volna; ismert indifferentizmusa itt is megnyilatkozik. A darabot a társulat legkiválóbb erői vitték sikerre, csak Kiss Mariska helyett szerepelt Szigethy Annus a főszerepben, ki elég jól megoldotta nehéz feladatát. Pál tanár lehetetlen alakjával Bartha István vesződött, de a lélektani nehézségeket művészi játéka csak kiélezte. Elfogadhatóbb alakja a darabnak Sándor, a mélyérzésü házibarát, ki a darab végén szintén áldozata lesz az erkölcsi csődnek; Molnár János személyesítette a tőle megszokott művészettel. Lencsi szerepében a temperamentumos Nádassy Mici mutatkozott be, mig Trill báró szerepét, groteszk alakját, Kállay Sándor játszotta. A darabot másnap megismételték. * Színházi műsor. Vasárnap d. u. mérsékelt helyárakkal »Zsuzsi kisasszony« operette újdonság, este itt másodszor »Legény bucsu.« Hétfőn itt harmadszor »Legény bucsu.« Kedden Bihary Böske fellépésével itt először »Mágnás Miska« operette újdonság.