Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-09-09 / 37. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 9. 37. szám. Szépirodalmi, közo-azdasá«ri és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör A szerKesztésért felelős Sülé Gábor. Szerkesztőség: Viasz-utca 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A püspök köszönete. Tegnap a nagymise után a szószékről tolmácsolta Kriszt esperes az új megyéspüspök üdvözletét a híveknek, és köszönetét, a neki, az esperes által saját, valamint hivei nevében kifejezett hódolatért. A válasz-leirat már régebben megérkezett, de az esperes hoszszabb szabadságideje miatt nem volt a hívekkel közölhető, mivel azt, mint személyéhez címzettet, ő maga kívánta azoknak tudomására juttatni. A leirat következőleg hangzik: Nagyságos és Főtisztelendő Esperes út ! Veszprémi püspökké történt legkegyelmesebb kinevezésem alkalmából küldött meleghangú üdvözleteket őszintén köszönöm. Nagyon meghatott a meleg ragaszkodásnak s az új főpásztorba vetett nagy bizalomnak hangja és remélem, hogy Isten segítségével meg tudok majd annak felelni. Ha a papság, a hi vek és a főpásztor együtt éreznek s együtt dolgoznak, akkor elmaradhatatlan a hitéletnek fejlődése, elmaradhatlan azon erkölcsi, szellemi és kulturális emelkedés s azon hazafias fenkölt gondolkodás is, mely az igaz hitből, mint minden nemes, életünk gyökeréből és forrásából táplálkozik. Midőn magamat Nagyságos Esperes úrnak és híveinek buzgó imáiba ajánlom, maradok Krisztusban szerető új főpásztoruk Budapesten, 1917 julius 11-én. Dr. Rott Nándor legkegy. kinevezett veszprémi püspök. Meleg érzés, közvetlenség, bizalom a jövőben, apostoli megállapítások foglaltatnak ebben a rövid, de mindent felölelő és kifejező püspöki levélben. Az új püspök országosan ismert neve és munkája után nem is meglepő a vezetése alá jutó papság és hívekre nézve, akik a főpásztor elé meleg érzéssel, tiszteletteljes bizalommal egy szebb, egy jobb, egy rég várt korszak iránt járulnak, s örömteljes sóvárgással várják azt a napot, amelyen székét elfoglalva, megkezdi áldásos, és — adja Isten — minél hosszabb időre terjedő főpásztori működését. Mi, a kath. érdekek egyik szerény szerve és munkása, külön is hódulunk imé neki. Ave Sacedos magnus! Eddig és ne tovább! Igazuk volt azoknak, akik a világháború mélyen járó okait vizsgálva azon következtetésre jutottak, hogy a háború egyszerűen üzlet, amely üzlet ennélfogva kedvező azokra nézve, kik a háború esélyeiből minél magasabb hasznot húzhatnak, mig a gyengére, az ügyetlenre, de jobban mondva a tisztesség alapján állóra kedvezőtlen kimenetelű s következményeiben káros. Nem csupán az aranyimádó Anglia és Wilson a ravasz elnök, dolgoznak állandóan a politikai üzlet megkötésén, amelynek tendenciája az, hogy huzzuk a háborút addig, mig a teljesen kifáradt és elernyedt központi hatalmakat legyőztük, amikor is majd vigan osztozunk az ejtett zsákmányokon. Vannak még más kalmárkodók a földön, olyanok tudnilik, akik mint vállalkozók, mint hadseregszállítók, kötik a reájuk nézve felette hasznos üzleteket. Ismét mások olyan közmunka elvégzésére vállalkoznak, amely a közjóért teljesítendő áldozathozatal címével és jellegével van felruházva, de ha közelebbről szemügyre vesszük őket, csakhamar megtapasztaljuk, hogy az a munka is üzlet, vagy legalább is nélkülözi az üzlet legtermészetesebb következményét, a hasznot. Az erkölcstelen alapon álló emberek eme romlottságával fel kell venniök a harcot mindazoknak, akik egy szebb és jobb jövőbe helyezett reménységgel és bizalommal akarnak emberhez méltó életet élni, s következésképen törekszenek az anyagi haszon gyomjait az élet virágos kertjeiből hol gyengéden, hol meg a szükség szerint erélyes kézzel kiirtani. Ellenségeink ármányos cselszövényeivel már több mint három esztendeje vívjuk azt a harcot, amely meg fogja semmisíteni az ántánt üzleti törekvéseit. Ez a harc rettenetes, amilyet még nem látott a világ, de kibírjuk, végigküzdjük, mert az igazság pallosát forgatjuk kezeinkben és nem engedjük, hogy vérünkkel s könnyeinkkel megszentelt földből csak egy talpalatnyi is az ellenség idegen hordáinak a martalékává legyen. De ha ily erősnek érezzük magunkat kifelé, s valósággal ilyenek is vagyunk, hogyan van az, hogy befelé gyengének mutatkozunk? Hogyan van az, hogy a nemzeti életünk belső területén grasszáló bűnöknek, az önzésnek, a haszonélvezeti, az üzleti törekvéseknek, nem tudunk útjába állani ? Hogy az üzleti szellemet, ennek vétkes kinövéseit nem tudjuk a megfelelő korlátok között tartani ? Hogy a tisztességes üzlet ellen vétőkkel szemben nem tudjuk vagy jobban mondva nem akarjuk a megfelelő bünfenyitő eszközöket esetről esetre igénybe venni ? A feltett kérdésekre azáltal adhatunk biztos és egyenes feleletet, ha megvizsgáljuk általánosan az emberek lelkiismeretét, mert tapasztalni fogjuk, hogy a csel, furfang, az ármány, a hasznossági cél eléréseért, a legmagasabb fokban van az emberek lekületében felhalmozódva, s éppen azért nehéz azoknak az emberi gyarlóság és rosszakarat vadhajtásait lenyesegetni, akik esetleg maguk is többé kevésbbé ugyanazon hibákban leiedzenek. De nem, nem kell azt gondolnunk, mintha igen nehéz vagy talán épp lehetetlenség az emberek ily bestiális ösztöneivel megküzdeni, s azért tanácsosabb velük megalkudva ugyanazon az egy uton haladni. Ellenkezőleg!