Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-08-26 / 35. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 szeptember 23. 39. szám. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K.. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért feieiós : Süle Gábor. Szerkesztőség: Viasz-utca 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos lapja, Az igazi érdem jutalma. Az igazi érdem nem szorul jutalomra; az aki valóban értékes és érdemes cselekedeteket követ el, nem teszi ezt jutalomért, elismerésért, sőt épen kitüntetésért, hanem te­szi nemes, áldozatos lelkének természetes intuíciójából, ab­ból az ösztönből, amely a köznek használni, a köz érde­kében a kötelességet messze túlhaladólag szolgálatba állani, készteti az ilyen, — ritka — kiválasztottakat. * Lapunk mult száma már le volt zárva, midőn egy kettős kitüntetés hire hozzánk elérkezett. Mind a kettő ugyanazon egyénre vonatkozott, Te11 Anasztáz drra. Az egyik: Ferenc Salvator főhercegtől jött, aki »Teli Anasztáz drnak, a pápai szent Benedek-rendi főgimnázium igazgató­jának a Vöröskereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvé­nyét díjmentesen adományozta, a háború alatt, a katona­egésségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréseül, a másik az uralkodótól, királyunktól, akitől e napokban részére a közoktatás terén kifejtett munkássága és szerzett érdemei méltánylásául a polgári hadi érdemkereszt II. osztályát nyerte.« Ismerve Teli Anasztáz dr. egyéniségét, ismerve azt a szerénységet, amely lényén, lelkületén elömlik, megvagyunk győződve, hogy az őt ért kitüntetések s ezeknél is inkább, hogy ennek alkalmából mi őt ünnepelni jövünk, mennyire nem kivántak, mennyire majdnem fájók, mimóza termé­szetű lényének. Hisz úgy halljuk, vidékről való forrásból, hogy az első kitüntetés már négy hete megjött, de arról senki emberfia, még rendtársai s bizalmas barátai sem tud­tak semmit mind e mai napig sem. Bizonyos is, hogy neki soha eszébe sem jutott, hogy azért a sok-sok min­denért, amivel ő három éven át a hadi érdekeknek szol­gált, más jutalom is járhat, mint amit a hazafias és ember­baráti cselekedetnek, a becsületes, készséges, időt, fárad­ságot, anyagi eszközöket nem kimélő, a nemes munka közepette elszenvedett méltatlanságot, gyűlölködést és há­látlanságot figyelembe nem vevő tevékenységnek az ön­tudat jelent. Ez az igazi »Pretium non vile.« Mi azonban, akik láttuk az ő fáradhatatlan voltát, a kik láttuk őt a legelső időkben a vasúti állomásra sietni, táplálékot, üdülést nyújtani az átvonuló hősöknek; akik tudtuk, hogy idejének minden üdülésre megmaradt részét iskolája betegeinek vigasztalására, azok lelki és testi szük­ségleteinek kielégítésére, az ő, hitben és reményben való megerősítésükre, szórakoztatásukra fordította; aki a had­segély és hadi menház céljaira diákjai, s az ő terhes mun­kája révén olyan jelentékeny összegeket juttatott; aki min­den eddigi működésének koronájaképp, mit végzett nyolc hosszú hónapon keresztül az erdélyi menekültek ellátása, ruházása, majd elszállíttatása körül, s aki a rend székhá­zában is nemes gesztussal helyet adott egy menekült szá­mos tagu családnak, — mi láthatunk elégtételt, mi lát­hatunk jóleső méltánylást ezekben a három, érdemekben gazdag esztendő után bekövetkezett kitüntetésekben. Ne is vegye tőlünk zokon Teli Anasztáz dr, akihez a Kath. Kör, s ez újságlap révén is, mi közelebb állunk, ha igaz örömünknek adunk kifejezést a lelett, hogy végre ime észrevették illetékes helyeken is azt a működést, a melyet a város egész közönségének osztatlan elismerése és méltányló tisztelete mellett a rettenetes háború három szörnyű évében Teli Anasztáz dr. a hadijótékonyság és a kultura terén kifejtett. * Adjon neki a Gondviselés testi-lelki erőt, hogy a köz­jótékonyság s a közügyek terén, a kultura hivatásos mű­velésével párhuzamosan, itt körünkben soká működhessék azzal az áldásos eredménnyel, a melynek méltányló tanuja az egész város, s a melyről tanúságot tesznek a kitünte­tések, melyek neki magas helyről és a felség részéről most egyszerre jutottak.

Next

/
Thumbnails
Contents