Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-08-26 / 35. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1917 szeptember 16. Örömhír. Módunkban van Pápa város közönségének olyan örvendetes esemény közeli bekövetkeztét adni tudtára, a mely szegényt és gazdagot egyformán érdekel, egyformán megörvendeztet s egyformán hálára kötelez. Esterházy Jenő grófnak, rövid köztünk tartózkodása dacára annyi jót, annyi meghatót nyújtott, annyi áldást árasztó keze, ismét — s ezúttal egy igen nagy horderejű, igen nagy jelentőségű — jótéteményt hoz városunk közönségének. Az Esterházy-nemzetség hagyományos nagyszivüsége most olyan megnyilatkozást keresett és talált a nemeslelkü főúr szociális hajlamainak, a melyhez foghatót a város egész lakossága első pillanatra az örvendetes meglepetés, de nyomban azután, az eléggé meg nem hálálható jótékonyságért való mélységes hálaérzetével fog fogadni. Arról van szó ugyanis, hogy a nemeslelkű hitbizományos gróf úr, elhatározta, miképp már a f. évi dec. hótól fogva az egykori, a gróf úr nagyemlékű atyja életében rendszeresítve volt tüzifaeladást, az u. n. depóban ismét életbe lépteti. E célból elrendelte, hogy minden, nemcsak az uradalom területén nyerhető, de esetleg a szomszédos birtokokról is megszerezhető fa ezen a rakóhelyen raktároztassék, s ennek a vállalkozásnak akadálytalan lebonyolítása céljából a vasúti állomásról oda gazdasági vasút építtessék. Erről a telepről kap azután a város minden egyes lakosa, egyformán előny és kedvezmény nélkül fát és pedig az egyenlő elbánás biztosításaképp, mindenki egyszerre csak egy, erdei ölet, kellő ellenőrzés mellett, és jutányos áron. íme az örömhir, a melyet a közönségnek mi legelsőkül jelenteni kívántunk, hogy már most megnyugtassuk mindenkinek a téli tüzelő beszerzési nehézségei miatt aggódó lelkét. Nem kell többé félnie senkinek a fahiánytól, sem a beszerzés lehetőségének esélyeitől; nem attól sem, hogy az úgy is minden oldalról kizsarolt közönség elbírhatatlan árakért jusson tüzelőhöz. Esterházy Jenő gróf egy fejedelmi gesztusa, mindez aggodalmaknak véget vetett. Áldja is meg ezért az ujabb jógl tetteert Ot a mindeneknek Ura bőséges áldásaival; Pápa város közönsége áldozatos lelkét hő fohászaiba foglalja, s nagylelkű jótevőjének nemes alakját mindörökre szivébe zárja. • A béke pápája. A világháború negyedik évében vagyunk. Szenvedés, gyász és bánat tölti be a földet, s akik az emberiség, a civilizáció pusztulása fölött siránkoznak, úgy érzik, mintha a most folyó öldöklés véget nem érne soha. Azért jól esik tapasztalnunk, hogy vannak nagy és jó emberek a világon, akik nem félve az ellenséges gáncsvetéstől, nem riadva meg fáradságuk sikertelen kimenetelétől, újból meg újból megkísérlik az emberiséget észretériteni, emberi méltóságára figyelmeztetni, a megbékülés, a kiengesztelődés útjára visszavezetni. Dicsőségesen uralkodó pápánk, XV. Benedek, a béke pápájának nevezhető, mert trónralépésének első percétől kezdve azon nagyszerű s már magában véve is magasztos feladat megoldására vállalkozott, hogy mint békeközvetitő lép föl Európa, vagyis inkább a világ nemzetei előtt, s minden erejét, diplomáciai képességét az ellenséges hadakozó felek kiengesztelésére, a béke helyreállítására használja fel. Eddig is megtette XV. Benedek a béke érdekében mindazt, amit az adott körülmények között megtehetett. Az uralkodókhoz intézet felszólítása, a hadi foglyok kicserélése érdekében tett lépése mindazt célozta, hogy a kölcsönös jóakarat, a kölcsönös jótétemény gyakorlása végre is a jobb belátásra, a kiengesztelődés útjára vezeti majd az ellenséges nemzeteket. De a pápa szava az illetékes tényezőknél nem talált meghallgatásra. Ahol a gyűlölet a forrás, amelyből táplálkoznak, a területhódítás a cél, amelyért millió emberi életet feláldoznak, ugyan remélhető-e ott az áldásos béke, a kölcsönös megértés, az emberszereteten alapuló kiengesztelődés? És XV. Benedek ennek dacára sem szűnt meg keresni a kibontakozásnak olyan útjait, amelyek közelebb vihetik a háborús feleket a minden jó ember által óhajtott békéhez. Konkrét javaslatokkal áll elő ugyanis legújabb, az összes nagyhatalmakhoz intézett jegyzékében, amellyel mintegy új helyzetet teremtett s amellyel tehát a nagyhatalmaknak foglalkozniok kell. Azok a pontozatok, melyek a pápa békejavaslatában foglaltatnak, mindenesetre olyanok, hogy az ellenséges nemzetek között megindítandó béketárgyalások alapjául elfogadhatók. Más kérdés persze, vájjon a nevezett békepontozatok az összes hadakozó felek részéről ily célból csakugyan elfogadtatnak-e. Már is hallunk hangokat, amelyek a pápa békeakciója ellen irányulnak. Ellenségeink nem tartják kielégítőnek a jegyzék tartalmát, mert nem segíti elő az ő politikai törekvéseiket. Legcinikusabb mégis azon ellenvélemény, amely úgy okoskodik, hogy a pápai béke el nem fogadható, mert veszedelmes a katholicizmus előtérbenyomulása miatt. És e vélemény nem az ellenséges országok berkeiből indult útnak. De nagyobb fontosságot ne tulajdonítsunk neki. Most már teljes érdeklődessel várjuk, vájjon a föld hatalmasai meghajolnak-e XV. Benedek békére hivó szózata előtt. Az emberiség történeténetének új fejezete itt kezdődnék. P. Felicián j. Mintha csak tegnap lett volna, úgy csengnek füleinkben azok az akkordok, a melyek P. Felicián énekeseinek ajkairól a pápai főtemplom boltivei alatt szivet-lelket felemelően elhangzottak. Még ki sem vonhattuk magunkat a földieket szinte túlszárnyaló énekek elbűvölő hatása alól. És most, mikor e sorokat olvassuk, P. Felicián már nincs a földön: elköltözött oda, ahová vágyódott, ahová dalos seregének ének-imája annyiszor felhatolt, az — örökkévalóságba. Fáj nekünk, hogy még egyszer nem láthattuk őt és még jobban fáj a tudat, hogy gyilkos kéz oltotta ki mindnyájunk előtt értékes életét. Szegény franciskánus fráter volt valamikor, s nagy emberré lett amaz isteni adomány folytán, mellyel a zene, de főleg az énekművészet csodás mesterévé küzdötte fel magát. Tragikus halála épp akkor következett be, amikor kilátásban volt, hogy rövid napok múlva hozzánk Pápára is megérkezik. Kisded énekes csapata árván, elnémultan áll meg koporsója előtt s bucsuzóul könnyeivel áztatja azt, mely szeretett mesterének kihűlt porhüvelyét zárja magába. Teste az enyészeté, lelke az örökkévalóságé, ahol angyalok éneke gyönyörködteti őt, a földön az énekművészetnek kiváló mesterét. Jó Felicián, szivünkbe zárunk, érted imádkozunk, Isten veled! * Mily közbecsülésnek volt részese a 'megboldogult, mutatja az az óriási részvét, mely a mult kedden végbement temetése alkalmából megnyilvánult. Mintegy hatezer ember volt jelen a temetési szertartáson, élén a legkiválóbb nevekkel, mint Izabella főhercegasszony, Szmrecsányí főispán, Vermes alispán, Brolly polgármester. A ravatalára küldött számos koszorú között volt Albrecht főherceg koszorúja is. A pozsonyi Szent-András-temető, amelyben P. Felicián nyugszik, egy kihűlt tetemmel gazdagabb, a magyar és kath. közélet egy kiváló egyéniséggel szegényebb lett. Ny. b! S. P. Iskolai hírek. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 14.114. sz. rendelete értelmében a pápai szentbenedekrendi főgimnáziumban az iskolai év szeptember hó 1-én kezdődik. Megelőzőleg augusztus hó 30 és 31-én lesznek a fölvételi-, javító- és pótvizsgálatok. A beiratás szeptember hó 1., 2. és 3. napjain történik naponkint reggel 8 órától délután 1 óráig az igazgató lakásán (bencés székház,. I, emelet, 11. szám). Szeptember hó 1-én az I., szeptember 2-án a II., III. és IV., szept. 3-án az V—VIII. osztályok beiratása lesz. Azon tanulók, akik szüleik gazdaságában a szükséges munkaerők hiányát pótolják, az illető községi jegyző bizonyítványa alapjánaz igazgatótól három heti szabadságot kaphatnak. Akik gimnáziumi tanulókat szállásra és ellátásra fogadni óhajtanak, az igazgatónál jelentkezzenek, mert a tanulók csak olyan helyeken fogadhatnak szállást, amelyekről az