Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-07-01 / 27. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 junius 3. 23. szám. Szépirodalmi, közg-azdaságfi és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerzesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Aratáskor. Szent Péter és Pál apostolok ünnepe alkalmából, midó'n megpendül a kasza s rendekbe dűl a népmillióknak kenyeret s életet adó aranykalászos gabona, alkalomszerű, hogy mérlegre tegyük a kényéi', mint testi táplálék mellett azon szellemi javakat, melyek a népek lelkierejét táplálják, s amelyek elvesztegetése, mint a jelen világháború bizonyítja, válságba sodorja az emberiséget. Volt idő, mikor önfeláldozó hitbuzgósággal eltelt apostolok járták a földkerekséget, hirdetvén mindenütt Krisztus evangéliumát. És szavaik hatása alatt az isteni kegyelem közreműködése mellett uj élet fakadt, amelyben megszűnt a rabszolgaság, véget ért a cirkuszi játék és kéuyuraság, s az egyedül igaz műveltség, a keresztény kultúra, a lélek uralma az anyagi világ felett jutott diadalra. De a világ szelleme kaján szemekkel nézte az apostoli tanok térhódítását. Kedvezett tehát az emberi természet gyöngeségének, rosszravaló hajlamainak, bűnös szenvedélyeinek, amelyek tudatos felébresztésével megrontá a családi, a társadalmi és az állami életet. A házasélet hűségi kötelékeinek meglazulása szükségképen maga után vonta a gyermekek vallásos alapon való neveltetésének elhanyagolását, azok jellemgyöngeségét, a bűnözésre való" hajlamát. Az etikai alap mellőzése a nevelésben következménye annak, hogy soha sem volt szükség a fenyítő és büntető eszközöknek a gyermekekkel szemben való oly mérvű igénybevételére, mint az manapság történik. A sehogysem vagy éppen rosszul nevelt uj nemzedék nagymértékben segíté elő a társadalmi életnek, amelyben elvegyült, megrontását. Annak a társadalomnak, melyet valaha az igazságosság, a szeretet, a jótékonyság szelleme lenge át, ma rideg képét láthatjuk csupán. Az élelmesek, a spekulánsok a vagyonszerzésben nem ismernek korlátokat. Minden adandó alkalommal készek mások jogainak megsértéseve], gyöngéinek felhasználásával kicsikarni anyagi előnyöket. S akiknek megadatott a mód és jog a gyöngék, a védtelenek felemelésére, közönyös szemlélői amazok vergődésének, mert jólétük tudata elfojtja bennük a részvét és könyörület bár legkisebb érzületét. A korrumpált felfogás, mely a társadalom rétegein áthatolt, természetszerűleg polgárjogot nyert az államok életének megnyilvánulásaiban is. Kell-e ide döntőbb bizonyíték, mint a jelen világháború, amelynek végcélja a központi hatalmak népeinek leigázása, ősi jogon szerzett földterületeinek megnyirbálása s végül hadikárpótlás címén oly megterhelése, amelyből az ántánt számára majd aranyhegyek nőnek. És ennek elérésén azon hamis beállítással dolgoznak, mintha ők az elnyomott népek szabadságát akarnák visszaadni, holott az egész világ szemtanuja az angol gyarmatlakók rabszolgaságának s a görög királyság megaláztatásának. Ha ez szabadság, úgy csak a furfangosak, az erkölcstelenek szabadsága lehet. Ettől a szabadságtól, valójában szolgaságtól várunk szabadulást. És vágyódunk azon igaz szabadság felé, amelynek megismeréséhez, birtokbavételéhez apostoli lelkek világot átható szava vezet el bennünket. Adjatok nekünk apostolokat, akik sem ígéret, sem fenyegetéstől meg nem rettenve hirdetik az igaz szabadság örökérvényű elveit, melyek a gyengét erősítik, a porbasujtottat felemelik, a hatalmas, az elbizakodott oligarchát gyarló ember-voltára figyelmeztetik, az ellenségeskedőket kibékítik! E napokban megkezdődik az aratás. Remény és imádság táplálja a fárasztó, izzadásos munkát. Ne feledjük, hogy reményünk s imánk oda is irányuljon, hogy legyenek apostolok, akik a népek lelkében a lelkiaratás termékeny munkáját elvégezik. Adjon az Isten jó, bőséges aratást s minél előbb áldásos békét a magyarnak! _

s. Levél a szerkesztőhöz. Bélák Lajos pápai főszolgabíró szives figyelmébe. Tek. Szerkesztő Ur! Tisztelettel kérem — nevem elhagyása mellett — közölni következő közérdekű cikkemet: Mikor most harmadféléve alispánválasztásra készültünk, a pápai Belák-párt szükebbkörü bizottságának vezetősége a megyebizottság tagjaihoz irt körlevelében, mely véletlenül most is kezem között van, azt is hangoztatta, hogy »jelöltünk, Bélák Lajos, a vármegyének 32 éven át egyik legkötelesség tudóbb s legképzettebb tisztviselője és mint ilyen, hivatalában mindig a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel jár el és igazságos és törvénytisztelő működésével járása minden egyes tagjának nagy szeretetét és becsülését, a Vármegye közönségének pedig legteljesebb elismerését vivta ki.« Én, megvallom, mindezt elhittem, mert tudtam, hogy igy is van, de egyéb ok miatt mégsem szavazhattam Bélákra. De nem erről van most szó, hanem arról, hogy ezt a komoly oldalról kiállított szép erkölcsi bizonyítványt bizonyára ma is kiállítanák a derék, népszerű főbíróról s különösen szivesen ismernék el ma is, hogy igazságos, mert tényleg mindenki annak tartja. Annak tartom én is, aki nem tartozom ugyan a pápai járás kötelékébe, de mindenről, ami ott történik, mert érdekel, jól vagyok értesülve. A járásban 3 jegyzői állás van üresedésben, jobban mondva helyettessel betöltve, mert üres tényleg csak 2, a harmadik üresedés még kérdéses. Az egyik a pápateszéri, Nagy Béla nyugalmaztatása folyamatban van, a másik a homokbödögei, Kováts Endre meghalt, a harmadik a takácsii, Mácsik József szintén meghalt. Sem a bödögei, sem a takácsii jegyzői állás betöltésének semmiféle akadálya nincsen. A pápateszérit tényleg egyelőre betölteni nem leltet.