Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-01-09 / 2. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 január 23. e küzdelemben, egy-két évtized sem tellik bele ... A gyár gyorsan termel — az idő pénz — és olcsón adja portékáját. A közönség megveszi ... A szem csalódik. Látszatra olyan a tárgy, mint a kézimunka — de gyorsan pusztul. A közönség megelégszik azzal, hogy egyet sóhajt kidobott pénze után: gyárimunka volt! — mondja és azután megvesz egy másikat, ugyanolyant. Megismétli vagy százszor az életben, de egyszer se' jut eszébe, hogy a szóban forgó tárgyat kisiparosnál rendelje meg. Vannak olyan ágak a kisiparban, ahol iparkodnak a gyorstermelés felé jutni. Szabadkézzel csinálnak olyat, amit a gyár géppel és adják ugyan olyan olcsón, — de olyan hig is a leve ... A másik fajta kisiparos nem tud gyárilag termelni -— becsukja a boltot. — Elmegy a gyárba dolgozni, lesz belőle proletár . . . Igen ám, de a technika is fejlődik, napról-napra újabb és újabb olyan gépeket állítanak a kézierő helyett, amelyek egyszerre százakat fosztanak meg keresményüktől, ezrek szájától ütik el a falatot . . . Tehát az iparnak ilyetén való fejlődése szülte meg alapjában azt a mozgalmat, melyet egyszerűen szocializmusnak neveznek. A gépeknek a kézierő kiszorítása ellen egy különös fegyverrel kelt hadra a szociáldemokrácia. Ez: amilyen arányban nő a gépek száma (tekintve, hogy ezek mellé munkások is kellenek azoknak a mozdulatoknak az elvégzésére, amelyekre még ezidőszerint semmiféle technikai alkotás nem képes), olyan arányban kell a munkaidőt is leszállítani, hogy ezáltal több — gondolkodni is tudó gépet kelljen alkalmaznia a szabadiparnak. Ez a tétel azután átragadt a szocializmus terjeszkedésével minden iparágra. Minden munkaidő rövidítéssel a bérkérdés is szőnyegre került. Az iparcikkek drágulásával azután a megélhetési, illetőleg az élelmi, a háztartási cikkek ára is emelkedett s ekkor a szabadkézi ipar, amely még a céhek megszűnése után is dacolt a modernség sorvasztó áramlatával, szintén bele sodródott a szociális tülekedésbe. A keresztény szociális mozgalom főcélja a kisipar újjáteremtése. Ledönteni azokat a válaszfalakat, amelyeket a munkaadó és munkás között emelt a szociáldemokrácia, de olyan módozatokban, hogy egyik fél se' vonja el a másik alól az existencia vékony gyékényét; ne kívánja egyik a másiktól, hogy amaz félingyen termeljen, vagy féltermelésért egészet fizessen, mert mindenki méltó az ő bérére és csak a megérdemelt bérre. Tehát a ker. szoc. mozgalom célja egyenesen a régi céh-világbeli iparos-osztály visszaállítása, ami csak jó keresztény nevelésű iparos generációval lehetséges, melynek nemcsak a nevelése célravezető, hanem mesterségében való tág tudása is. E célra a keresztény szociális egyesületek — szakszervezetek — szaktanfolyamokat rendeztek, amelyeken tagjaik hasznos tudást merítettek, tehát »A régi jó céh-rendszer és a mostani iparos-világ« című cikk ama állítása, hogy ». . . hiányzik a ker. szociálizmusból is az ipar tanulmányozása iránti nagyobb érdeklődés«, csak tévedésen alapulhat; jegyzőkönyvi kivonatokkal is módomban van emez állításomat igazolni. De hogy a kisipar versenyképes legyen, elsősorban a szaktudás mellé műveltség kell. Már pedig még ma is akadnak egészen fiatal emberek, akiknél ennek halvány nyomát sem lehet találni. Legtöbb helyen a hiányos iskolázottságnak tudják be és annak, hogy az inasélet mumus az iskolásgyermekek szemében s számtalanszor lehet hallani: — IIa nein tanulsz, oda adlak inasnak! És gyakori esetek közé tartozik, hogy csakugyan oda is adják valami mesterségre — mert tanulni nem volt elég esze — iparosnak jó, ha egy számlát se' tud megírni! Ezt a felfogást kell elsőben kiirtani, mert ez a múltban is sokat ártott az iparosság tekintélyének, de hatását a jelenben is érezzük. A jövő iparosának nagyműveltségűnek és okosnak kell lenni, ha célt akarunk érni, azért nagyon célravezető volna, ha minden fiúval, akit iparosnak szántak szülei, előbb néhány középiskolai osztályt járatnának. Végül az is nagy baj, hogy sokhelyen a tanulásra beszegődött fiút a leendő iparától eltérő munkákra használják fel s éveinek lejártakor kevés különbséggel úgy eresztik szárnyára, amint oda vették. Az ilyennek azután mint segéd kell megtenni szakmájában az első lépéseket, amin rendes helyen az inasfiu már az első félévben átesett. Pedig neki is annyiba kerül a megélhetése, mint a legjobb munkásé; ez is erősítette a szocializmust fellépésében, főképen ezek alkották a leghüebb tömeget az uszítók kezében s ezeket megtanították követelni — de dolgozni nem! Ezzel szemben a keresztény szociális mozgalom egy jelszava azt mondja: Tanulj meg dolgozni s azután követelni! Tudással előbb érsz el bérjavítást, mint sztrájkkal! De ahol a tudásod ellenére is csukott erszényre veted fáradt szempilládat, ott húzd elő a tarsolyából a harc kétélű fegyverét. Krisztus maga mondta: Méltó a munkás a bérére. Tehát hasznos tanulással, okos műveltséggel, lelkiismeretes gondolkodással még vissza lehet a régi céh korbeli tekintélyt szerezni az iparos-osztálynak, de tessék erre szervezkedni, az erőket minden téren csomóba vonni és olyan egyesületbe tömöríteni az iparos ifjúságot, ahol megvan a garancia e célhoz vezető neveléshez, majd akkor a szabadipar napja leáldozik az égen . . . , a kisiparé pedig fölkél . . . Csertői. Egy kis statisztika. Mult számban a pápai r. k. plébánia 1915. évi statisztikáját adtuk közre, ma pedig Pápa városét hozzuk. A plébániai adatokat az ott vezetett anyakönyvekből, a városét ellenben az állami anyakönyvekből szereztük. Hogy azonban a most közlendő számok szembeötlőbbekké váljanak, mögöttük (zárjelben) leadjuk egy előző évszámnak, a háborúmentes 1913. évnek megfelelő adatait. Pápa város területén a mult évben született 352 (490) egyén, meghalt 443 (334) egyén és házasságot kötött 65 (153) pár. A természetes csökkenés tehát 91 lélek, (1913-ban a természetes szaporodás 156 lelket tett ki). A pápateszéri előadás. — Mesés siker. — Említést tettünk annak idején arról az eló'adásról, melyet Pápateszéren rendeztek a karácsonyi ünnepek alkalmából jótékony célra. A rendezőség külön nyomtatott meghívókat bocsátott szét és ezzel elérte azt, hogy nemcsak megtelt a terem nézőközönséggel úgy, hogy csak beléptidíjakból 214 K-t szedett be, hanem olyanok figyelmét is sikerült felhívnia az előadásra, kik távol lakván az előadás színhelyétől meg nem jelenhettek, hanem felülfizetésekkel váltották meg a beléptidíjat s illetve adománnyal viszonozták az udvarias meghívást s így honorálták a figyelmet. Ezen utóbbi címen 501 K folyt be. Ezek szerint tehát 715 K bevételt értek el az előadással, mélyet Majercsik János pápateszéri káplán és Pintér József . ugyanottani kántortanító rendeztek, rendeztek pedig oly odaadással és hozzáértéssel, hogy a jelenvoltak a legnagyobb ámulat hangján gratuláltak nekik az elért erkölcsi sikerhez is. A magasabb körhöz tartozó szemlélők is, akiknek módjukban állott már sokhelyütt megfigyelni műkedvelői előadásokat, kénytelenek voltak kijelenteni, hogy a kifogástalan rendezés következtében nemcsak gyönyörű, de szinte páratlan siker koronázta a fentnevezettek fáradozását. A jövedelem 36 hadiárva és hadiözvegy között lett szétosztva. Nemcsak a dicső hősök eme 36 elhagyatottja, hanem minden jóérzésű ember bizonyára őszinte köszönettel és elismeréssel honorálja úgy a rendezők, mint a szereplők önzetlen buzgóságát, nemkülönben a jószívű adakozók nagylelkű adományait. Látszatra szerény, de értékre megbecsülhetetlen jutalom ez a köszönet és elismerés, mert ehhez kapcsolódik azoknak a hálaimája, akiket megóvtak a didergéstől és éhezéstől, s akiknek könny helyett mosolyt, kétségbeesés helyett pedig megelégedést varázsoltak az arcukra. (Sz. S.) * Alábbiakban közöljük a jegymegváltás és a felülfizetés fényes eredményét: Jankovich Bésán Endre, báró Szentkereszthy Béla, Pápai Takarékpénztár 100—100 K; Gróf Esterházy Jenő 50 K; Gerstner Ignác 30 K; Gróf Cziráky Béláné, gróf Cziráky József, grófCziráky György 20—20 K; Walla Gyula, Aranyossy Gizella, Török Istvánná, Majercsik János (az egyik rendező!) 10—10 K; Kálmán Károly, Karlovitz Adolf, Felkl Viktor 5—5 K; Bognár Ernő és Teller Vince 3—3 K. = Hirdetmény. Pápa város adóhivatala közhírré teszi, hogy Pápa város 1915. évre érvényesített országos betegápolási pótadó kivetési lajstroma a veszprémi pénzügyigazgatóságtól leérkezett és a város adóhivatalában f. hó 18.-áig közszemlére kitéve lesz, mely idő alatt bárki betekintheti.